Ilkley - Túra a hegyekben
2017/06/18
Egy szép napsütéses /angliai viszonylatban szinte már tűző nap/ vasárnap a Leedstől csupán 40 percnyire lévő Ilkley városát látogattuk meg. Ilkley egy fürdőváros West Yorkshire területén. A város viktoriánus építészi stílusjegyeket képvisel. Híres turista célpont, az Ilkley Moor rengeteg embert vonz a hatalmas és ősrégi szikláival.
Kinéztünk egy könyvből egy túraútvonalat, ami elvileg 3 óra lett volna és egy 10 km-es szakasz. Viszont nem sikerült követnünk a könyv által leírt útvonalat, így csak a felét láttuk abból, amit Ilkley hegyvidéke rejt, de majd legközelebb bepótoljuk a hiányosságot. Arról nem is beszélve, hogy így a 3 órás útból majdnem 6 óra lett és szerintem dupla annyi km. Valahol angyon benéztünk valamit.
A túra a Darwin Kert /Darwin Gardens/ parkolójából indult. Talán ott is érdemes lett volna kicsit körbenézni, de erre már sem időnk, sem kedvünk nem volt a hosszú túra után.
 |
| A Darwin Kert egyik érdekes köve |
 |
| Egy másik érdekes kő |
Egy darabon aszfaltos úton mentünk, néhány kép a túra elejéről:
Az aszfaltos út végében jobbra fordultunk a gyalogútra, itt jobb kézre házakat láthattunk. Érdekes lehet ott lakni, a természet ölében. A házakon azért látszott, hogy valószínűleg tehetősebb emberek lakják.
 |
| A víztározó |
A víztározó után, egy kis híd előtt kellett volna balra fordulni, valószínű ott rontottuk el, hogy átmentünk a hídon.
A híd után árkon-bokron keresztül eljutottunk a hegy tetejére. Nagyon látványos volt, ahogy a hegyen a kisebb-nagyobb szikladarabok elszórtan hevertek.
Továbbmentünk a gyalogúton, ahol több átjárón is át kellett mennünk. A könyv szerint /itt még azt hittük jó irányba megyünk/ 2 km-t kellett volna menni, mire egy kőbe ágyazott túraútvonaljelzéshez érünk. Mi már majdnem 1 órája gyalogoltunk, amikor találtunk egy ilyen jelzést. A táj viszont nagyon szép volt egész végig.
Az útjelzésnél jobbra fordultunk, itt egy nagyon szép sziklás rész volt.
A gyalogúton tovább haladva nemsokára egy mezőhöz értünk, ahol 2 tehén legelészett. Amint észrevettek minket, rögtön arra fordították a tekintetüket és szinte le se vették a szemüket rólunk. Ahogy mentünk tovább ők is elindultak felénk, a végén már kocogó tempóban jöttek. Az volt a szerencsénk, hogy épp elértünk egy olyan részt az ösvényen, ami mindkét oldalról fákkal és növényekkel volt körülvéve és oda már nem jöttek utánunk.
Nemsokára kiértünk egy aszfaltos útra, ahol jobbkézre egy ló legelészett. Ő legalább nem akart minket megtámadni.
Átmentünk az aszfaltos úton és a szemben lévő ösvényen mentünk tovább. Mivel itt már nem voltunk biztosak benne, hogy jó irányban megyünk, megnéztük a Google térképén mégis merre vagyunk. Az egész túra lett volna 6 mérföld, de a Google szerint akkor több, mint 6 mérföldnyire voltunk a parkolótól. Semmi gond, biztos azért, mert aszfaltos úton mutatta, a mezőn biztos rövidebb, gondoltuk. Úgyhogy mentünk tovább. Ezután mezők következtek, majd ismét elérkeztünk egy legelőre, ahol tehenek voltak. Az út arra vezetett tovább, tehát mindenképp át kellett mennünk a területen. A gond csak az volt, hogy a tehenek pont a gyalogúton álltak és nagyon sokan voltak. Ahogy elindultunk feléjük, ők is jöttek. Amikor megálltunk, akkor ők is. De már a heverésző állatok is felkeltek, mintha a területüket akarták volna védeni. Mi ismét elindultunk feléjük, hogy úgyse fognak bántani, de azok csak jöttek. Kissé megijedtünk, így inkább kicsivel arrébb átmásztunk az alacsony kerítésen és átvágva a mezőn kikerültük őket, mi pedig visszamentünk az ösvényre, amikor már tisztes távolban voltunk tőlük. Sajnos kép itt nem készült róluk, mert annyira el voltunk foglalva azzal, hogy kelünk át közöttük, hogy eszünkbe se volt fotózni.
Ismét legelő következett, de itt már kecskék voltak, azok egy fokkal barátságosabb lények. Ők legalább félnek az embertől.
Nemsokára ismét egy aszfaltos útra jutottunk, szemben másik oldalt viszont volt egy ösvény, azon mentünk tovább. Egy rövid erdős részen, majd legelőkön vezetett az utunk.
Ismét eljutottunk egy aszfaltos útra, ráadásul főútra, egy város vagy falu közepén. Itt már gőzünk sem volt merre menjünk tovább. A leírás a könyvben már sehogy se stimmelt. Elvileg egy teniszpályát kellett volna találnunk ott valahol, találtunk helyette Krikett pályát. Úgy voltunk vele, hogy lehet régen teniszpálya volt... De a helyes utat sehogy se találtuk. Próbáltuk segítségül hívni a Google térképet, de a LykaMobile internete nem működött, pedig volt térerő. Hosszas tanácskozás után, ráadásul a fülledt melegben, végül úgy döntöttünk, elindulunk jobbra a főút melletti mellékúton. A járdán gond nélkül végig tudtunk menni, de sokáig nem tudtuk, vajon jó irányba megyünk-e. Aztán megláttuk a Wharfe folyót. Kissé megnyugodtunk, mivel a folyóparton kellett volna valahol kikötnünk a könyv szerint is. Ráadásul a táblák jelezték, hogy Ilkley irányába haladunk, szóval nagy baj már nem volt, csak még mindig nem tudtuk milyen messze vagyunk a parkolótól.
A gyalogúton tovább haladva nemsokára egy mezőhöz értünk, ahol 2 tehén legelészett. Amint észrevettek minket, rögtön arra fordították a tekintetüket és szinte le se vették a szemüket rólunk. Ahogy mentünk tovább ők is elindultak felénk, a végén már kocogó tempóban jöttek. Az volt a szerencsénk, hogy épp elértünk egy olyan részt az ösvényen, ami mindkét oldalról fákkal és növényekkel volt körülvéve és oda már nem jöttek utánunk.
 |
| A szeme se állt jól |
 |
| Itt még látszik a tehén feje, ahogy benézett utánunk a növényekkel körülvett gyalogútra |
 |
| A mezős rész |
 |
| Egy virág a mezőn |
Nemsokára ismét egy aszfaltos útra jutottunk, szemben másik oldalt viszont volt egy ösvény, azon mentünk tovább. Egy rövid erdős részen, majd legelőkön vezetett az utunk.
Végre találtunk egy ösvényt, ami Ilkley hídjához vezetett. Később megtaláltuk a gyaloghidat is a fehér ház alatt, ami a könyven is szerepelt, csak jóval korábban kellett volna áthaladnunk rajta. Jó nagy kitérőt tettünk.
Egy darabig a folyó mentén mentünk, majd ismét a Google térképhez folyamodva szerettünk volna végre a legrövidebb úton visszajutni a parkolóba. Ezúttal működött az internet, a térkép onnantól már el is navigált minket a parkolóhoz. Útközben megtaláltuk Ilkley régi hídját. A folyóban sokan fürödtek, nem is csoda, hiszen nagyon jó idő volt. Később megtaláltuk a teniszpályát is.
Aztán beértünk a városba. Néhány képet csináltam, de ekkor már mindketten azon voltunk, hogy minél hamarább visszajussunk a kocsihoz. A 6 órás séta után ez nem is csoda.
Kalandnak nem volt rossz, de jobban örültünk volna, ha sikerül az eredeti útvonalon végigmenni és akkor láttuk volna Ilkley legnagyobb nevezetességeit is, mint a Cow and Calf sziklákat és a Swastika követ, ami az őskorból származik...
 |
| A fehér ház |
 |
| A régi híd |
 |
| Az új híd a fák mögött |
Aztán beértünk a városba. Néhány képet csináltam, de ekkor már mindketten azon voltunk, hogy minél hamarább visszajussunk a kocsihoz. A 6 órás séta után ez nem is csoda.
Kalandnak nem volt rossz, de jobban örültünk volna, ha sikerül az eredeti útvonalon végigmenni és akkor láttuk volna Ilkley legnagyobb nevezetességeit is, mint a Cow and Calf sziklákat és a Swastika követ, ami az őskorból származik...
