Oldalak

2021. augusztus 13., péntek

Derbyshire - Calke Abbey


2021/07/06.

Calke Abbey
/Calke Apátság/

Borongós időben és szemerkélő esőben indultunk el mai egy napos kirándulásunkra, a Calke Abbey-hoz. Út közben hol esett, hol elállt és amikor megérkeztünk, még mindig csepergett az eső. Nem számítottunk túl sok jóra a mai időjárást illetően, de aztán később szerencsére jobb idő lett.

A belépőt rögtön a parkoló előtt kell fizetni, ami csak a parkba és a kertbe érvényes, ez 6,50 fontba kerül, ha a házat is látni szeretnénk, arra külön jegyet kell venni a National Trustos sátorál, annak az ára 10 font. National Trustos kártyával mindkettő ingyenes.

Itt lehet jegyet venni a házba

Ahogy beléptünk a belső udvarba, körben nagy négyszög alakot formázó épületek álltak, amik egy teret öleltek körbe. Itt található a kávézó és az ajándékbolt is, valamint néhány fészer, raktár, ahova az ajtóból be lehetett nézni. Itt volt a régi istálló udvar és a gazdaság. A melléképületekben sörfőző található, amelyet alagút köt össze a főházzal. Mi ezeket későbbre hagytuk, előbb a házhoz sétáltunk el, hogy tudjuk hova kell menni, de az csak később nyitott, 11 órakor. Maga a park 9 órától nyitva van.



A Calke Abbey nevével ellentétben nem egy apátság, hanem egy vidéki kúria. A hely a 12. századtól egészen VIII. Henrik feloszlatásáig Ágoston-rendi zárda volt. A jelenlegi épületet 1808-ban Calke apátságnak nevezték el, de valójában soha nem volt apátság, hanem egy barokk kastély, amely 1701 és 1704 között épült. A ház közel 300 évig a Harpur család tulajdonában volt, amíg 1985-ben átadták a National Trust-nak. Ma a ház nyitva áll a nagyközönség előtt, de sok szobája szándékosan abban a hanyatló állapotban látható, ahogyan átadták. A Trust rengeteg javítási munkálatokat végzett rajta, azonban nem restaurálták, csak megállították a belső terek romlását.

A házat hamar megtaláltuk, kívülről lefotóztuk, majd elindultunk egy rövid sétára nyitásig, a ház fölötti domboldalon elhelyezkedő templom felé, ahova egy szép erdei ösvény vezetett. A mellette lévő mezőkön kecsék legelésztek.








A Szent Gile templom valamikor a 12. század elején épülhetett. A 19. században újjáépítették, mely ma egy szép emlékművet tartalmaz a Calke apátság építőjének, Sir John Harpur-nak és feleségének szentelve.

Church Of St. Giles











11 óra előtt pár perccel visszamentünk a ház bejáratához, még nem állt ott senki, úgyhogy mi voltunk az elsők. Az eső most megint esni kezdett, úgyhogy behúzódtunk a bejárat előtti esővédett területre. Nemsokára be is engedtek minket és a kihelyezett nyilakat követve lehetett körbejárni az épületet. Az elején tartottak egy rövid tájékoztatót, majd utána mindenki önállóan mehetett tovább. Az első terem tele volt falra szegezett preparált állatok fejeivel és néhány vadászzsákmánnyal.




A lépcsőfeljáró melletti részt egy fa hintaló uralta, körülötte össze-vissza elhelyezett székekkel. Elindultunk az emeletre. A lépcsőfeljáró ablakába szerencsemalacok voltak helyezve.










Megérkeztünk egy hatalmas terembe, ez volt az ebédlő. A helyiség közepén egy bordó terítővel letakart asztal helyezkedett el, körülötte, a falak mentén üvegszekrénybe elzárt preparált állatok sorakoztak.









A könyvtárszoba következett, ezernyi régi könyvvel.








Következő termek kissé kiállítás jellegűek voltak.




A játékszobában most is úgy voltak a tárgyak egymás hegyén-hátán, ahogyan itthagyták őket. Sokminden volt itt, de nehezen lehetett a káoszt átlátni.







Végül megnézhettük a konyhát is, ahol a konyhai tárgyak és berendezések mellett a Harpur család családfáját tekinthettük meg.






Egy újabb ebédlő következett:











Amikor kijöttünk az épületből, már nem esett az eső. Elindultunk felfedezni a birok többi részét, először megnéztük a fallal körülvett kertet, mely virágoskerteket, konyhakerteket és üvegházakat tartalmaz.













































A konyhakert felé menet elhaladtunk néhány kerti kemence-helyiség mellett, ezekbe mindbe be lehetett menni szétnézni. Volt egy szerszámos fészer és egy kinti kutacska is.


















Ahogy beléptünk a konyhakert kapuján, a szemközti gyalogutat levendulaültetvény szegélyezte. Itt is voltak szép színes virágok és a nagyrészük éppen most virított, a zöldséges ágyások között pedig férfi és női ruhába öltöztetett madárijesztők őrködtek a kerti kártevők elijesztésére.









































A kertből egy alagút vezetett a szarvaspark felé, ezen átmentünk és hamarosan megtaláltuk a grottót, amely a birtok egyik legszebb része.



A grottót Samuel Brown helyi építész tervezte Sir Henry Harpur számára 1809 -ben, mely abszolút beilleszkedett a korabeli tájba. A fantázia és a romantika jegyében hozták létre ezt a kis zugot, ami tökéletes árnyékos felfrissülést biztosított egy kertben tett séta után a meleg nyári napokon. A félkör alakú kupola téglából épült, belsejét pedig olyan ásványok díszítik, mint a szatén spar, a galenit és a kvarc. Alját egy kis tavacska ékesíti.









A szarvasparkban néhány őz legelészett, két csoportba verődve. Teljesen nem tudtunk hozzájuk közel menni, mert egy elkerített részen belül voltak, ahova nem lehetett bemenni, de elég közel voltak így is.





























Ezen a részen már mindent megnéztünk, így elindultunk vissza a ház felé. Ismét nagyon beborult, csúnya fekete fellegek vertek tanyát felettünk, de szerencsére megúsztuk az esőt. Gondoltuk benézünk az ajándékboltba és megiszunk egy kávét pihenésképpen. Az ajándékbolt felé menet benézegettünk a fészerekbe.









A kávézó kiülős része


Az ajándékboltban vettünk National Trust útlevelet, amely egy kis füzetecske és minden meglátogatott helyen lehet bele kérni pecsétet. Vissza is mentünk a sátorhoz, hogy tegyenek bele egy pecsétet. Lehet venni hozzá matricákat is, de sajnos nincs minden helyről, azért párat sikerült vennünk és beleragasztgattuk, ahol már voltunk.

Visszamentünk a kocsihoz és megettük a maradék szendvicseket, majd még tettünk egy hosszabb sétát a birtok szélén levő tavak környékén. Elsétáltunk először a Mere Pond és a Thatch House Pond halastavak mellett, majd elmentünk egészen a Staunton Harold víztározóig és onnét vissza a parkolóba egy szép nagy kört leírva, de itt már kevés látnivaló volt.

Mere Pond





Thatch House Pond

Van itt egy fa, aminek a The Old Man of Calke nevet adták, azaz a "Calke öreg fiúja". Érdekesség, hogy a tetején egy kis fa nőtt ki a fából.











Little Dogkennel Pond


Staunton Harold víztározó






Madárles

Kilátás a madárlesből

Staunton Harold víztározó



Visszatértünk a Calke Abbey-hoz

A végét kissé sietősre vettük, mert hamarosan zártak és nem szerettünk volna bentragadni, de még időben visszaértünk, úgyhogy nem volt gond. A Calke Abbey és birtoka nekem nagyon tetszett, abszolút érdemes volt eljönni. A látnivalók igazából a ház és környéke, a tavak már kihagyhatók, de időtöltésnek jó volt az a séta is.



Calke Abbey
Cím: Ticknall, Derby, Derbyshire, DE73 7JF
Belépő: 6,50 font a kert + 10 font a ház /2021-ben/










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése