Durham Heritage Coast - Horden beach

2021/04/04.

Horden és tengerpartja

A Durham Heritage Coast második szakaszát jártuk ma végig, Horden nevű faluból kiindulva, gyakorlatilag ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk, amikor Blackhall Collieryben túráztunk. Blackhall sziklái kissé látványosabbak voltak, azonban Horden tengerpartja is megér egy kirándulást.

Fél 9 körül indultunk el itthonról, de mivel nincs messze, csak másfél óra, így már 10 órakor megérkeztünk. Húsvét vasárnapja volt és az első olyan szabadnapunk, amikor mi is ráértünk és végre feloldották a "maradj otthon" szabályt, mostmár legálisan lehet menni bárhová Anglián belül, csak még az éjszakákat nem lehet máshol tölteni, csak itthon. Viszont már ez is nagy haladás. Szerettük volna elkerülni az ünnepi és a hétvégi nagy tömeget, ezért is esett erre a tengerpartra a választásunk, mert a tenger már nagyon hiányzott és errefelé a múltkor sem voltak vészesen sokan. Utólag kiderült, a választás tökéletes volt.

Túra táv: 4,24 mérföld / 6,82 km

Minimum szükséges idő: 2 óra

Legmagasabb pont: 74 méter

Legalacsonyabb pont: 12 méter

Nehézségi fok: könnyű

Parkoló: Kilburn Drive út menti parkolója vagy a bányászkerék közelében

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

Parkoló a bányászkerék közelében található, van egy kijelölt parkoló és egy út melletti a Kilburn Drive-on. Mi az utóbbinál parkoltunk. Mielőtt elindultunk volna a túra útvonalán, megnéztem közelebbről is a bányászkereket. Ezzel állítottak emléket a településen 1900-ban megnyitott bányának és munkásainak. A bánya, több mint 4000 helyi embernek adott munkát és az ország egyik legmélyebbike volt. Egészen 1987-ig uralta a települést, ekkor zárták be végleg.

A Kilburn Drive-on indultunk el lefelé, a körforgalomnál jobbra tartva, majd hamarosan letértünk ismét jobbra egy gyalogútra, mely nemsokára egy vasúti átjáró alatt vezetett át. Az ösvény néhány méter után egy erdei gyalogúton haladt tovább.  Nagyon szép volt most az erdő, tele volt zöld növényzettel, melyről nem tudtam megállapítani, hogy gyöngyvirágnak a levelei vagy a medvehagymának, de beterítette szinte az egész területet és nagyon kellemes látvány volt. Akármi is volt, amikor majd elkezd virágozni biztosan gyönyörű lesz.

Miután kiértünk az erdőből, követtük tovább a gyalogutat és figyelmen kívül hagytuk a balra leágazó ösvényt. Végül kiértünk a tengerpartra. A túra útvonala a sziklák feletti ösvényen vezet tovább, de úgy döntöttük, hogy először a tengerparton megyünk végig, majd visszajövünk és innét folytatjuk tovább az eredeti útvonalat. Úgy gondoltuk, hogy a partról többet fogunk látni, mint a sziklák tetejéről, viszont kíváncsiak voltunk fentről milyen a kilátás, ezért döntöttünk ezen verzió mellett.

Csak 10 fokot mondott mára és 20 mérföld/órás szelet, ezért én nagyon beöltöztem, vastag túranadrág, télikabát, sál, stb. Szerencsére betettem a vékonyabb kabátomat is, amit már a kocsiban átvettem, mert nagyon jó idő volt. Azonban a sál és a kabát is nagyon hamar lekerült rólam, a vastag nadrágot muszáj volt magamon hagyni, mert nem volt alatta más. Szépen sütött a nap és volt is ereje. Hamar megbántam, hogy ennyire téliesen öltöztem, de nem volt mit tenni. A tengerparton a szél is csak lengedezett, csupán a hullámok voltak kissé morcosabbak, de az sem volt túl vészes.

A sziklák, amik végig a part mentén húzódnak, hasonlóak voltak mint a Blackhall túránál, csak kevésbé látványosak, mint ahogy az elején is említettem. Jobbra, két szikla között megláttunk egy autóroncsot, amihez közelebb mentünk, hogy jobban szemügyre vegyük. A múltkori partszakaszon is találtunk egyet, csak az közvetlenül a part mellett volt.

Folytattuk tovább sétánkat a tengerparton, egyszer tartottunk egy kis pihenőt, leültünk a fűben és ettünk némi édességet. Horden tengerpartja a bánya előtt népszerű üdülőhely volt, a nyári hónapokban emberekkel volt tele, akik élvezték a tenger látványát és a part nyújtotta szépséget miközben a sok  fagylaltárusok egyikétől vásárolt fagyit nyalogatták. Ma ennek a nyüzsgésnek szerencsére nyoma sem volt, alig 1-2 emberrel találkoztunk csak.

Annál a pontnál fordultunk vissza, ami már ismerős volt, mert a Blackhall túránál ott láttuk meg először a tengerpartot. Végül nem mentünk teljesen vissza végig, csak az autóroncsig, mert ott volt egy út felfelé, amin fel tudtunk menni az eredeti gyalogútra. Fent a sziklák tetején valóban nagy szél volt, hihetetlen, hogy a tengerparton nem lehetett érezni, mert a sziklák felfogták.

A nyíló sárga virágú bokrok árnyékában ismét tettünk egy kis pihenőt, ki kellett pihenni azt a fáradtságot, amíg felértünk a tetőre. Az ösvény továbbra is könnyen követhető volt, csak mindig a parthoz közeli gyalogúton kellett maradnunk, de azért figyeltük a térképet is, nehogy rosszfelé menjünk. Fentről szép volt a kilátás, de nekem a partról látott táj sokkal jobban tetszett. Ez az ösvény egyébként a Durham Heritage Coast hivatalos útvonala.

A Kis csér szobor /Little Tern Sculpture/ annak a ritka madárnak tiszteleg, amik Dél-Afrikából érkezve  minden évben meglátogatják ezt a tengerpartot.

Végül kiértünk az utcára és Horden felé vettük az irányt. Itt nagyon kellett figyelni a térképet, mert jobbra-balra kanyarogtunk az utcák között.

A Szent Mária templom /St Mary's Church/ felé haladtunk, melyet a bányászok katedrálisának neveztek. 1911-ben nyitották meg.

Sok fotóznivaló nem volt a városban, megállapítottuk, hogy ezen a helyen sem laknánk semennyi pénzért. Lepukkant sorházak mindenfelé, azekben régen a bányászok és családjaik laktak, amiket speciálisan számukra építettek.

Jó lett volna inni egy kávét, de az egész településen sehol nem találtunk kávézót. Vagy nincs is vagy csak mi nem jártunk arra, nem tudom. Végül találtunk egy kisboltot, ahol vettünk jeges kávét. Nem volt a legfinomabb, de most be kellett érnünk ezzel is.

Megnéztük a Horden Welfare Parkot, amúgyis útba esett, meg kissé korainak találtuk még hazamenni és innét már nem sok volt hátra a parkolóig.

A park központjában egy nagy krizantém szobor magasodik, kissé arrébb pedig egy bányamunkás szobra látható, melynek érdekessége, hogy teljesen vasból készült. Érdemes megfigyelni, ahogy az arcát kialakították. Nagyon élethű lett az egész, még a ráncok is látszanak a ruháján, a szíve helyén pedig egy nagy lyuk tátong, mely gondolom a bányászok munkájának nehézségét szimbolizálja.

A park kifejezetten tetszett, innét már csak néhány méterre voltunk a parkolótól, hamar a kocsihoz értünk. Mást nem terveztünk mára, de nagyon kellemes volt ez a mai nap, végre újra éreztem kicsit, hogy szabad vagyok.