Yorkshire Dales - Scale Haw és Buckden Gill vízesések

2021/04/14.

Eldugott vízesések a Yorkshire Dales-en

A Yorkshire Dales igazán egyedi tájképpel rendelkezik, de ezen kívül rengeteg vízesés is található a területén. Gyakorlatilag az egész Yorkshire Dales tele van kisebb-nagyobb vízesésekkel. Némelyik annyira eldugott helyen van, hogy gyalogút sem vezet oda, tehát gyakorlatilag megközelíthetetlen, míg mások magántulajdonban lévő területen fekszenek és engedélyt kell kérni a tulajdonostól, ha szeretnénk megnézni. Azonban találunk olyanokat is bőven, amik szabadon látogathatók, de mivel kevésbé ismertek, nem lesznek tele turistákkal. Szóval a Yorkshire Dales remek lehetőségeket nyújt arra, hogy elbújjunk kicsit a világ elől és emberektől mentesen élvezzük a csodálatos környezetet.

Ma két helyszínt látogattunk meg, a Scale Haw és Buckden Gill vízeséseket. Reggel 8 óra körül indultunk itthonról, kb. másfél órás volt az út.

Scale Haw vízesés

Hebden a Wharfe völgyben található aprócska kis település, ebből a faluból érhető el a Scale Haw vízesés. Kijelölt parkolóhely nincs, de a fő utcán az út szélén sok helyen parkolhatunk. /Postcode: BD23 5DS/. Találtunk egy helyet rögtön az utca elején, már több autó is állt ott, kissé féltünk, hogy mindenki a vízesést jött megnézni. Aztán kiderült, hogy ez korántsem biztos, mert innét több túraútvonal is indul. A falu viszont amilyen kicsi, olyan népszerű a turisták körében.

Miután a kocsiban megreggeliztünk elindultunk megkeresni a vízesést. Ehhez a B6265-ös számú főút felé kell elindulni, nem volt nehéz megtalálni, mert arról jöttünk. Maga a település tipikus Yorkshire Dales-i feelinget hordoz, érdemes volt néhány fotót készíteni róla, bár hatalmas látnivalók nincsenek, de kellemes kis falucska.

A térkép

Túra táv: 1,89 mérföld / 3 km - oda-vissza összesen

Minimum szükséges idő: 40 perc

Legmagasabb pont: 226 méter

Legalacsonyabb pont: 188 méter

Nehézségi fok: könnyű

Parkoló: Hebden nevű faluban a Fő utcán

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

Észrevettünk egy érdekes telefonfülkét, mivel manapság már nem divat telefonfülkéből telefonálni, ötletesen "könyvtárrá" alakították át. Azt nem tudom, hogy adományi célból gyűjtik-e a könyveket vagy pedig akinek kedve támad beülhet olvasni, esetleg becsületkasszás könyvvásár, de mindenképp érdekes, ilyet eddig még nem láttunk. Elgondolkoztató, hogy otthon Magyarországon meddig maradnának benne a könyvek. :-)

Átmentünk a B6263-as úton és egyenesen haladtunk előre, a Hebden patak bal oldala mentén. Megszemléltük a hidat, amit a patak fölé építettek, egyik sarkában egy látványos madáretető volt beépítve.

Erre mentünk tovább

Az út nagyon egyszerű, végig csak egyenesen kell mennünk, a patak mentén, egészen addig, amíg jobbra nem lesz egy kapu. Azon a kapun áthaladva érkezünk a vízeséshez.

Több vadnyulat is láttunk, az egyiket sikerült lencsevégre kapni mielőtt eltűnt volna a kőkerítésnél.

A vízesés felé vezető kapuig kb. 15 percet kellett sétálni, szóval egyáltalán nincs messze. A patak partján volt egy kis házacska, afféle nyaralónak tűnt, kellemes lehet ebben megszállni, ha egyáltalán kiadó, de lehet hogy csak magáncélra használják. Bár kissé lepukkantnak tűnt, szóval lehet már nincs is használatban.

Följebb a dombtetőn egy másik kis házikó is volt, ahhoz nem mentünk közelebb, csak messziről fotóztuk.

Messziről túl sokat nem lehetett látni a vízesésből, mert takarták a fák, sőt egy fa még ki is volt dőlve pont előtte, ami tovább rontotta az összképet.

A patak szélén óvatosan átmásztunk a köveken, hogy a fák mögé kerüljünk és jobb legyen a rálátás. Nem volt veszélytelen, mert a nedves kövek nagyon csúsztak, de szerencsésen átértünk. Innét már nagyon szépen látszott. Ahhoz képest, hogy milyen eldugott helyen van, nagyon szép.

Ugyanazon az úton sétáltunk vissza a faluba, amerről jöttünk.

Még mielőtt elindultunk volna a következő helyszínre, megbeszéltük, hogy jól esne egy kávé és elindultunk felfelé a fő úton, hátha találunk valami kávézót, ami nyitva van. Hamarosan megpillantottunk egy első ránézésre templomnak tűnő épületet, amiben kiderült, hogy kávézó működik, ráadásul hangulatos kis kiülők is voltak.

Á. barátunk bement kávét venni, addig mi szétnéztünk egy kicsit. Közvetlenül mellette volt egy játszótér és kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam a hintát, olyan rég nem ültem már ilyenben. A kilátás nagyon szép volt innét.

Leültünk az egyik fából készült kis kiülőbe és ott vártuk meg a kévát. Elég sokat kellett várni. A sarokban egy nagy ketrecben még tengeri malacok is voltak, de őket most nem fotóztuk le.

Buckden Gill vízesések

Következő állomásunk csupán 20 perces autóútra volt Hebdentől. A Buckden nevű kis faluban parkoltunk, ahol van egy nagy parkoló, innét több National Trustos túraútvonal is indul, de maga a parkoló nem a National Trust tulajdonában van, így sajnos nekünk is fizetni kellett a parkolásért, de nem volt drága, ha jól emlékszem egész napra 4 font. Közvetlenül a parkoló mellett egy kemping is található.

Kemping a parkoló mellett

Túra táv: 2,74 mérföld / 4,4 km

Minimum szükséges idő: 2-3 óra

Legmagasabb pont: 518 méter

Legalacsonyabb pont: 251 méter

Nehézségi fok: nehéz

Parkoló: Buckden falu szélén lévő parkolóban

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

A térkép

A parkoló szélén van egy kapu, ahonnét egy széles gyalogút vezet felfelé. Errefelé indultunk el, de amint átmentünk a kapun rögtön jobbra fordultunk és a Buckden patak felé vettük az irányt. A leírásban, ami alapján mentünk, az állt, hogy kb. 25 percet vesz igénybe felérni a patak tetejéhez és út közben több vízesést is találunk. Azt gondoltuk, akkor ezzel is hamar végezni fogunk, ahogy az előző hellyel. Aztán mégsem így lett, de nem szaladok ennyire előre.

A turisták nagy része mind a gyalogúton ment, a patak mentén csak 1-2 emberrel találkoztunk az egész út során, amit abszolút nem is bántunk. Egyáltalán nem híresek ezek a vízesések, ráadásul nem veszélytelen megközelíteni őket. A patak mentén a gyalogút végig megvan, de néhány helyen sziklákon kell felmászni. Ezt tudtuk előre, úgyhogy kalandosnak ígérkezett a dolog.

Amint elértük a patakot, néhány yorkshire-i bárányt pillantottunk meg, amint épp a vízből iszogattak. Ezeknek az állatoknak az az érdekességük, hogy úgy néznek ki, mint a zombik. Ilyen zombi bárányokat mi eddig  még csak itt a Yorkshire Dales-en láttunk.

A patak vize végig nagyon tiszta volt és külön érdekesség, hogy a medre tigrismintára hasonlít.

Rögtön az elején volt egy picike kis vízesés, de ez még csak kedvcsináló volt, azokhoz képest, amiket később láttunk.

Halott nyuszi

Az első nagyobb vízesés érdekes bal oldali ívben zúdul lefelé. Nem elégedtünk meg vele, hogy csak a gyalogútról lássuk, közelebb másztunk hozzá.

Annyira szép volt a táj, hogy kb. két percenként megálltunk valamit lefotózni és a kisebb vízesések is egymást követték. A Bukden patak egész végig nagyon fotogén, egy egész napot is el lehetne tölteni a fotózásával. A napfény időnként viszont nagyon erős volt, ami nehezítette a dolgunkat a fotózást illetően. Ismét egy kisebb vízesés következett, ami sziklafalak között hömpölygött lefelé nem túl magasról és inkább vízlépcsőszerűen.

Hamarosan megláttuk messziről az első nagyobb zuhatagot, ami elég magasról zúdult lefelé, de a vize sajnos nem volt túl bő, viszont még így is nagyon szép volt. Ismét közelebb másztunk hozzá, egészen le a medréhez, máshonnét nézve nagyon takarták a fák.

Föntről nézve

Az ösvény felfelé vezetett tovább, néhol kissé nehéz volt észrevenni, merre kellene folytatnunk az utat, de a ViewRanger program ismét nagy segítségünkre volt. Most egy magas sziklasor állta az utunkat és a gyalogút egyenenes az egyik szikla felé vezetett, ahol föl kellett másznunk. Csak első ránézésre volt ilyesztő, még én is viszonylag könnyen feljutottam rajta, maga a szikla legfeljebb 3 méter magas lehetett. Az ösvény a szikla tetején folytatódott tovább.

Itt kellett fölmászni

Hamarosan megpillantottuk a második nagyobb vízesést, ami kicsit hasonlított az előzőhöz, csak itt kissé gyérebb volt a lezúdulú víz mennyisége. A környezet viszont itt is csodálatos volt, úgyhogy ennél is csináltunk jópár fotót.

A harmadik nagyobb vízesés következett, mely íves kanyarban jön lefelé apró sziklalépcsőkön keresztül, majd ennek elérve a végét kb. másfél méterről esik egyenesen a medrébe. Elég nehéz volt fotózni a fényviszonyok miatt, de ez volt az egyik legszebb a 3 nagyobb vízesés közül.

Amikor az előző sziklán felmásztunk, azt hittük a nehezén már túl vagyunk, amikor szembesültünk vele, hogy ismét sziklát kell másznunk. Azonban ez is csak első ránézésre tűnt vészesnek, amikor közelebb értünk, láttuk, hogy ezzel azért elég könnyen meg lehet birkózni. Nem is volt semmi gond, hamar megküzdöttünk vele. Most az előbbi vízesés tetjénél voltunk, a gyalogút pedig egy kerítésen túl vezetett tovább, amin volt egy mászókás átjáró.

Itt másztunk fel

Megláttunk egy vadnyulat, amint a patak túloldalán ugrándozgatott előre, látszólag menekülési útvonalat keresve. A szemével lehetett valami baj, mert az egyiket nem tudta kinyitni, a másikat meg csak félig. Sikerült jó sok képet csinálnunk róla, utána átmásztam hozzá a patakon, mert meg akartam simogatni, de nem gondoltam volna, hogy sikerül megfognom. Amint megérintettem, éreztem, hogy nagyon fél, de a bundája istenien puha volt. Aztán felemeltem a földről, mire az kapálózni kezdett, ekkor gyorsan le is raktam. A nyuszi amint földet ért, már el is szaladt, be a sűrűbb részekre, minél messzebb tőlünk.

Elindultunk tovább az ösvényen. Innentől kevesebb volt a sziklás rész, a patakot fűvel benőtt dombok határolták mindkét oldalról.

Újabb vízeséshez érkeztünk, de itt csak két vékonyka szálon csordogált lefelé a víz. Nem volt túl látványos az előzőekhez képest.

Úgy tűnt, a gyologút itt véget ért, akárhogy néztük nem láttuk merre folytatódik tovább, pedig a térkép szerint van tovább is út. Először megkíséreltünk felmászni a vízeséssel szemben lévő kőtörmelékkel teli dombon, de kb. félúton kétségeink voltak affelől, hogy erre kell menni. Á. barátunk visszament egy darabon, hátha a vízesés előtt valahol le kellett volna kanyarodnunk. Mi addig lemásztunk a köves dombról, mert mostmár biztosan tudtuk, hogy ez nem jó irány. Utána felmásztam közvetlenül a patak jobb oldala mellett, hátha onnét látok valamit és amint fölértem meg is lett az ösvény. A dombtetőről integettem Á.-nak, hogy jöjjön vissza, mert erre kell menni.

Itt próbáltunk először felmászni

Még láttunk néhány kisebb vízesést, de ezek már kevésbé voltak látványosak és a végére már kicsit be is sokalltunk tőlük, ennyi vízesést egy túra során már rég nem láttunk.

Ahogy fölértünk a tetőre, a patak eltűnt a dombok alatt. Még kicsit mennünk kellett fölfelé, amíg el nem értük a balra lévő ösvényt, amire rá kellett kanyarodnunk. Ez az út vitt vissza a parkolóhoz, ami ugyan hosszabb volt, mint amin jöttünk, de mivel sokkal jobban járható, így hamarább leértünk erre, mintha a patak mellett mentünk volna vissza, amerről jöttünk.

Az ösvény visszafelé

Fölöttünk valami ragadozó madár vadászott, arra lettünk figyelmesek, hogy bajba jutott kismadár hangja hallatszott. Felnéztünk az égre és akkor láttuk meg a ragadozót. Azt hittük ő utánozta a bajba jutott madár hangját, de amint utánanéztem, elvileg ezek arra nem képesek, úgyhogy lehetséges, hogy elkapott egy kismadarat és az adta ki a hangot. Utána nagyon gyorsan el is repült a zsákmányával.

Út közben láttunk érdekes fekete-fehér teheneket pihengetni a legelőn, az egyiknek kicsinyei is voltak.

Egy teljes kört megtéve érkeztünk vissza a parkolóba. Nagyon kellemes és látványos séta volt, de a patak menti gyalogút nem volt veszélytelen, talán a kissé nehéz megközelítés miatt nem lett népszerű a turisták körében ez a sokvízesést rejtő eldugott patakocska. Mi ennek kifejezetten örültünk, olyan érzésünk volt, mintha szinte érintetlen területen mentünk volna végig. Mára volt még tervben egy helyszín, de ennyi bőven elég volt egy napra a vízesésekből és a túrázásból is.