2020/10/05 - 2020/10/07.
A csodálatos Snowdonia
1. nap
Az utazás
Már nagyon vártuk, hogy újra lehessen menni Wales-be, a vírus miatt az Egyesült Királyságnak ez a területe volt a legtovább lezárva. Ők is nyitottak már nyáron, de mi még csak most tudtunk sort keríteni egy walesi kirándulásra. Az öröm azonban nem volt teljes, az időjárás nem volt kegyes hozzánk, bár végül jobban alakult, mint amire az előrejelzés alapján számítottunk.
Délután indultunk, meló után és kb. 3 és fél óra alatt értünk a Llanbrynmair közelében lévő kempingbe, ahol egy faház volt lefoglalva. Két barátunkkal ott találkoztunk, ők már hamarább megérkeztek és lerendezték nekünk a bejelentkezést is, így mi nem is találkoztunk a házigazdával. A kemping a Cringoed Caravan Park névre hallgat és összesen két faház van benne, így nagy szerencsénk volt, hogy ebben az időpontban pont elérhető volt mindkettő. Az egyik csak két személyes, a másik négy, de 2 felnőtt és két gyerek elosztásban. A tulaj mondta is barátainknak, hogy nem érti, hogy tudtuk lefoglalni 3 felnőttre. Mikor megláttuk nem örültünk túlságosan, de megoldottuk úgy, hogy az egyik gyerekágyról letettük a földre a matracot és Á. barátunk azon aludt. Én pedig párommal a dupla ágyon. Ennek ellenére a faház nagyon hangulatos volt. Sokáig fent voltunk, beszélgettünk és iszogattunk barátainkkal, közben melegszendvicset vacsoráztunk.
2. nap
Vízesés és bányató
Egész éjszaka esett az eső és még reggel is, amikor felkeltünk. Időnként elállt, majd újra rákezdte és ez ment sokáig. Megreggeliztünk és vártuk, hogy elálljon. Kimentem körbefotózni a kempinget. A faházak előtt egy kis patak csörgedezett, aminek a hangja sajnos nem hallatszott be a faházba, de amikor kimentünk akkor lehetett hallani. Teljesen meg volt duzzadva a rengeteg víztől.
 |
| A recepció és a WC/mosdó épülete |
 |
| Barbecue sütő hely |
 |
| Itt látni ahogy szakad az eső |
Fél 1 környékén elindultunk a Dolgoch Falls vízeséshez, remélve, hogy mire odaárünk az eső is eláll. Erre megvolt az esély, mert délutánra jobb időt mondott és a kempingtől a vízesés kb. 50 perces autóútra volt. Út közben hol esett hol elállt, mint a délelőtt folyamán, azonban szerencsénk volt, mert amire odaértünk a parkolóba már nem esett.
Dolgoch vízesés
/Dolgoch Falls/
A Dolgoch Falls Tywyn közelében található, a parkoló bejáratánál csak annyi volt kiírva, hogy Dolgoch. Tulajdonképpen ez az itt található szálloda és a kávézó parkolója, de a turisták is parkolhatnak itt, akik a vízesést szeretnék látni. Nem ingyenes, de nem drága, mi 2 fontot fizettünk.
Gondoltuk megiszunk egy kávét mielőtt elindulnánk a vízeséshez, de nem volt nyitva. Kissé csalódottak voltunk.
 |
| Parkoló |
 |
| A kávézó |
A vízeséshez az ösvény a kávézó mellett vezet, egy kis nyilacska mutatja is az irányt. Kb. 1 mérföldet kell sétálni az első vízesésig, végig a Nant Dol-goch folyó mentén.
 |
| Az ösvény eleje |
Az ösvény egy viadukt alatt haladt el, melyet gőzvasút közlekedésre használnak.
Egy kis fahídhoz érkezve kicsit elgondolkoztunk merre is kellene tovább menni. Úgy döntöttünk, hogy egyenesen folytatjuk és nem megyünk át a hídon. Később rájöttünk, hogy a híd a folyó túloldalán lévő ösvényhez vezet, ami felvisz egészen a domb tetejére, ahonnét a víz több lépcsőben hömpölyög lefelé. Az egyenesen haladó ösvény pedig a legalsó vízeséshez és a mellette lévő barlanghoz vezet.
A Dolgoch Falls 3 látványos vízesés a Nant Dol-goch folyón. Ebből a 3-ból mi sajnos csak az elsőt láttuk, mert elérve az alsó vízesést, mi visszafordultunk és átmentünk azon a fahídon, amiről az elején írtam, ott pedig felfelé haladtunk az ösvényen, mely a Nant Dol-goch folyó egyik oldalága. Nem néztem utána kellőkképpen, így nem tudtuk, hogy ha a fő folyót követjük a másik irányba, akkor 2 másik vízesést is találunk. Azonban nem csüggedek, mert így is csodaszép volt az egész.
 |
| Az alsó vízesés |
Közvetlenül az alsó vízesés mellett volt egy barlangbejárat, bementünk szétnézni. Nagyon sötét volt bent, világítani kellett a telefonnal és a nagy esőzések miatt figyelni kellett hova lépünk, mert eléggé befolyt a víz. Kb. félúton már beszűrődött a fény a másik irányból, a végén pedig egy rács állta az utunkat. A rácson átnézve megállapítottam, hogy felesleges is lett volna tovább menni, mert nem látszott ösvény. Elsőre kicsit hosszabbnak tűnt a barlangjárat, mint amilyen valójában.
 |
| Átnézve a rácson |
Itt visszafordultunk a fahídig és a folyó túloldaláról is megnéztük a vízesést.
Elindultunk a felfelé vezető ösvényen a folyó oldalága mentén. A táj csodálatos volt, az ilyen erdők láttán szoktam azt gondolni, hogy ha tündérek léteznének, biztosan ilyen helyen laknának. Az eső újra esni kezdett, de ez nem riasztott minket vissza attól, hogy felmenjünk egészen a domb tetejéig a folyó oldalága mentén. Itt is több kisebb vízesés mellett haladtunk el, de nem voltak annyira látványosak, mint a lenti nagy.
Amikor felértünk a domb tetejére ott visszafordultunk, de az ösvény még haladt tovább, azonban már nem a folyó mellett, hanem távolodott tőle, arra már nem mentünk tovább. Lefelé még megnéztük az alsó vízesés felett lévő kisebb vízesést, ami most így esőzés után szintén nagyon szép volt.
A moha és a páfrány szőnyeggel borítja az erdő talaját az útvonal ezen szakaszán, mindent buja zöld színűvé téve.
Ha tovább mentünk volna a fő folyó mentén, akkor a másik két vízesést is láthattuk volna, de azt hittük nincs több.
 |
| Az alsó vízesés teteje |
 |
| Vissza a parkolóba |
A másik két vízesés egy kisebb medencét képezve érkezik a medrébe, a látott képek alapján érdemes lett volna azokat is megnézni, de talán ha legközelebb arra járunk, elmegyünk újra és megkeressük azokat is.
A következő tervünk az volt, hogy elmegyünk a Mach Loop nevezetű helyhez és megnézzük a vadászrepülőket gyakorlatozás közben, ahonnét elég közelről lehet látni őket. A nyitvatartási időt megnézve elvileg minden nap tartottak gyakorlatot, ám tüzetesebben utána nézve, csak időnként van, amit előre be szoktak jelenteni, hogy mikor. Egy kis keresgélés után meg is találtam a weboldalon, de ezt mi akkor még nem tudtuk. Megálltunk a Mach Loop parkolójában, de meg kellett volna mászni a hegyet és vadászrepülőknek híre hamva sem volt, úgyhogy inkább elvetettük az ötletet és az eső is esett még mindig.
Nehéz helyzetben voltam, hogy hova menjünk helyette, ugyanis nem volt térerő, így nem tudtam megnézni a neten milyen látnivalók vannak még errefelé. Előhívtam az elmentett térképemet, ahova szoktam bejelölgetni helyeket, de csak a Blue Lake volt a közelben vagy a Castell y Bere, de valószínű ahhoz is mászni kellett volna. A Blue Lake viszont már régóta bakancslistán volt, amit már egy párszor fel is akartunk keresni, de ennek már korábban is utánanéztem és azt írták, hogy már nincs lejárat a tóhoz. Arról viszont nem találtam egyértelmű utalást, hogy föntről meg lehet-e nézni. A kempingbe még korai lett volna visszamenni, így hát úgy döntöttük megkeressük a Kék Tavat.
Blue Lake
/Kék Tó/
A Blue Lake a régi Goleuwern-palakőfejtő tetején helyezkedik el és Snowdonia egyik titkos gyöngyszeme. Míg a legtöbb látnivalók jól ki vannak táblázva, a Kék-tó egy eldugott helyen áll és nincsenek jelzőtáblák az oda vezető út elején, csupán csak egy "Public footpath" felirat jelzi az ösvényt. Sokan még a helyiek sem tudnak a létezéséről.
A tóhoz vezető ösvényt megtaláltuk, azonban abban az utcában nem lehetett parkolni. Megfordultunk és visszamentünk Fairbourne felé, ahol a Godre Meurig közelében lévő buszmegálló után az út szélén le tudtunk parkolni. Több autó is állt ott, nem láttunk semmilyen kiírást, hogy esetleg fizetős lenne és még pont volt hely a végében. Innét gyalog tettük meg az utat a tóhoz. A ViewRanger programot hívtam segítségül, amiben nagyon jól látható volt az odavezető ösvény. Azonban csak látszólag, ugyanis az egyik részen, amerre mutatta, hogy menni kellene, ott végetért az út. Utólag megrajzoltam a helyes útvonalat.
Túra táv: 1 mérföld /1,60 km/ - oda-vissza ugyanaz az útvonal, összesen 2 mérföld
Minimum szükséges idő: 1 óra
Legmagasabb pont: 156 m
Legalacsonyabb pont: 14 m
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Fairbourne-ben, az A493-as úton, a Godre Meurig buszmegálló közelében az út szélén, Postcode: LL38 2NX
 |
| A térkép |
A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött ViewRanger programból megnyitható.
Amint leparkoltuk az autót, elindultunk visszafelé és befordultunk a Fordd Panteinion nevű utcára. Néhány ház mellett haladtunk el, majd kb. 10 perces gyaloglás után elérkeztünk az ösvényhez, ami a tóhoz vezet. Az út jobb oldalán található "Public foothpath" felirattal az elején. Hamarosan egy kereszteződéshez értünk, itt jobbra fordultunk. A gyalogút felfelé halad, de nem túl vészes.
Egy erdős részhez érkeztünk, majd észrevettünk jobbra egy kőépítményt, mely alatt egy kis patakocska csörgedezett. A ViewRanger szerint itt majdnem egyenesen lennie kellett volna egy ösvénynek, de akárhogy néztük, nem találtuk. A kőépítmény mellett balra egy darabig fel lehetett mászni, fel is mentünk, de onnét nem lehetett tovább menni. A kis patakocskán is próbálkoztunk felmenni, de az sem volt igazán járható, feljebb elég erős volt a sodrása. Az ösvény amin eddig jöttünk élesen balra kanyarodott és folytatódott tovább. Megnéztem a térképet és arra jutottam, hogy valószínűleg rosszul van jelölve rajta az út, mert az az ösvény, amit mutatott, nem létezett, viszont elméletileg ha továbbmegyünk a kanyarodó gyalogúton, akkor ugyanoda fogunk érkezni. Így is tettünk.
 |
| Kőépítmény a patak felett |
A következő kereszteződésnél ismét jobbra fordultunk, majd hamarosan egy újabb kereszteződés következett, itt szintén jobbra mentünk. Innét már csak egyenesen oda kellett sétálni a tóhoz. Ez már a régi palabánya területe. A kőzet nagyon izgalmassá tette a tájat, mindenfelé palakő törmelékek voltak.
Nagyon szép volt a kilátás a Fairbourne Beach-re. Néha a nap is kisütött a távolban pár percre.
Megpillantottuk a domb mögül kilátszódó sziklafalakat, amik a tavat rejtik, bár nem voltunk benne biztosak, hogy ott van, csak sejtettük. Az viszont szintén kérdéses volt, hogy fel tudunk-e menni oda. Nagyon kíváncsiak voltunk. És igen, jól járható ösvény van a tó körül, alatta pedig ott volt a víz és csodálatos kék színben pompázott.
Balra is és jobbra is el lehet menni valameddig, de teljesen nem lehet körbejárni a tavat. Azonban erre nincs is szükség, mert így is minden nagyon jól látható.
A tavacska a feltárt üreg vízzel való feltöltése során jött létre. A víz élénk kék színét a benne lévő természetes ásványi anyagok adják, ha jól tudom, egészen pontosan a réz szulfátnak köszönhető. Mindegy milyen időben látogatjuk, mindig kéknek fog látszani, legyen akár borús, esőd idő vagy ragyogó napsütés. Mind a négy oldalról magas sziklafalak veszik körül, ezért a víz alig hullámzik, szinte teljesen nyugalmi állapotban van.
Innét fentről nézve nem tűnik mélynek, azonban a pletykák szerint feneketlen, okosabbak szerint 12 méter mély, ami elegendő ahhoz, hogy fenntartsa saját kishalállományát.
Valaha volt lejárat a tóhoz is, egy alagúton keresztül, melynek a kijárata még mindig látható innét fentről. A bejáratát azonban a tulajdonos feltöltötte palatörmelékekkel és földdel, mert túl sokan jöttek ide és túl sok szemetet hagytak maguk után. Amíg járható volt, sokan fürödtek is benne. A kék tó felé vezető út végleg bezárult, de fölülről is hatalmas élmény látni egy ilyen csodát.
 |
| Az alagút kijárata |
A kőbányát 1867-ben nyitották meg, és 1920-ig működött. A Kék-tavat szándékosan töltötték fel, hogy víztározóként működjön Fairbourne elektromos világításának biztosítása érdekében.
Visszafelé még megnéztük a tó alatt elterülő területet, a régi bánya maradványait, amiből már nem túl sok látható, majd ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, amerre jöttünk.
A Kék tó teljesen bearanyozta a mai napunkat, a Dolgoch vízesés se volt csúnya, de a Blue Lake látványa mindent felülmúlt.
A kemping felé menet még bementünk egy boltba, ami útba esett és bevásároltunk. Már sötét volt, amikor visszaérkeztünk a szállásunkra. Az este kellemesen telt, annyira feltöltődtem ma élményekkel, főleg a kék tó látványával, hogy elkezdtem hasonló bányatavakat keregélni a neten Nagy Britannia területén. Találtam is egy párat, amiket szintén érdemes lesz majd egyszer felkeresni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése