Leeds - Middleton Park - Bluebell

2020/04/27.

Virágzik a bluebell

Karantén idején csak a Middleton parkba járunk ki levegőzni, de már nagyon nehezen bírom, nagyon mennék már egy jó kis egész napos túrára. Az idén sokkal korábban kezdett virágozni a bluebbell, azaz az angol kékcsengő, mint amúgy szokott. A Middleton-i erdő nem a legszebb bluebell erdő, de sajnos ez van a legközelebb és mindenképp látni akartam a virágzó erdőt. Ismét csak mobillal fotóztam, ezúttal nem is vittem magammal a nagy gépet, amit meg is bántam. Sajnos nem lettek túl jó minőségűek a képek, de íme egy kis válogatás, hogy milyen is most a Middletoni bluebell erdő:

 

Nagyon jól esett ez a kis séta, szinte újjászülettem. Visszafelé nem a főbejáraton jöttünk ki a parkból, hanem valahol mellette és nem tudtuk hirtelen merre parkolunk. Aztán rossz irányban indultunk el, így tettünk a városban is egy kisebb sétát, mire megtaláltuk az autót.

Leeds - Middleton Park

2020/04/11.

Séta a Middleton Parkban

Ma délután tettünk egy ki sétát a Middleton Parkban. Csodálatosan szép idő volt, hétágra sütött a nap. Érdekes módon mióta a koronavírus miatt bevezették a szigorító intézkedéseket, szinte alig esett eső, előtte meg hol szélvihar, hol eső, hol mindkettő, de még véletlenül se volt olyan idő, hogy az ember ki tudjon mozdulni otthonról. Ez nagyon bosszantó. Most, amikor lehetne menni, nem lehet. Én nagyon nehezen viselem, ez a kis séta életmentő volt. Nagyrészt telefonnal fotóztam, hogy ne tűnjünk turistáknak, viszont nálam volt a nagy gép is, arra az esetre, ha találkoznánk mókusokkal.

Nem csak mi gondoltuk úgy, hogy kiszellőztetjük a fejünket, jópár ember lézengett a parkban, volt akik piknikeztek is.

Még csak április eleje, de már virít a kékcsengő. Valószínűleg az utóbbi napok melegebb időjárása hozta kissé előrébb a virágzási időszakot. Persze még nem bújt ki mindegyik, de eléggé kékül már az erdő.

A kékcsengőn kívül más virágok is virítanak, igazi tavaszias már a hangulat, bár némelyik fa még csak most kezd rügyezni.

Az egyik helyen nagyon zörgött az avar a fák közt és hamarosan néhány mókust pillantottunk meg. Otthon előrelátó voltam, utolsó pillanatban betettem a táskámba a mogyorót, hogy legyen mivel etetni őket. Kisé messzebb voltak és inkább megijedtek a feléjük dobott finomságtól, ám az egyik észrevette és elkezdett falatozni. Nagyon cukker volt.

Megvan a mogyoró

Mogyoró falatozás

Miután megette a mogyorót és nem talált többet /pedig talált volna, ha kitartóan keres/, cukin két lábra állt, kezeit pedig behajlította, mintha csak azt mondaná, hogy "kár, hogy nincs több":

Nemsokára ő is felszaladt a fára, mi pedig mókusok nélkül maradtunk. Nem volt mit tenni, továbbmentünk.

Csak találomra mentünk, amerre épp jónak láttuk. A Parkban rengeteg túraösvény fut. Egyszer csak a gyalogúttól kicsit beljebb megpillantottam egy nagyobb madarat. Gyorsan előkaptam a nagy gépem és bár kissé takarták a fák, de sikerült elég jó képet csinálnom róla. Nem tudom milyen madár lehetett:

Elsétáltunk egészen a park másik végéig, ott viszont már célirányosan a Látogatói központ felé vettük az irányt és visszasétáltunk a kiinduló ponthoz, így téve egy szép nagy kört.

Látogató központ