West Yorkshire - Upton walk

2020/03/01.

Túra az Upton-i halastótól

a Johnny Brown's Common-ig

Ez az év nem kezdődött túl jól időjárás szempontjából és természetesen mindig akkor volt a rossz idő, amikor szabadnaposak voltunk, ezért az éven még alig tudtunk kimozdulni. Erre a hétvégére is szeles és esős időt mondott, de már nagyon hiányzott egy kis friss levegő és az új túrabakancsomat is le kellett tesztelni, úgyhogy ismét az 50 Walks in West Yorkshire c. könyvemet vettem elő és néztem ki belőle egy túrát, ami nem is volt messze és nem kellett dombra, hegyekre mászni. Eredetileg a Roseberry topping túrát szerettük volna megcsinálni, de arrafelé 70 mérföld/órás szeleket mondott, amit így nem vállaltuk be, meg az amúgyis szebb lesz májusban, amikor a kékcsengő virágzik. Így hát egy Upton-i sétára esett a választás, ami azért is volt egy kicsit speciális számunkra, mert ha minden jól megy, nemsokára oda fogunk költözni.

Túra táv: 5,9 mérföld /9,5 km/

Minimum szükséges idő: 3 óra

Legmagasabb pont: 64 m

Szintkülönbség: 34 m

Nehézségi fok: könnyű

Parkoló: Ingyenes parkoló Uptonban a Wagon Lane-en, a Fishing Lake /halastó/ mellett.

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

A térkép

A Wagon Lane-en van egy kis mellékutca a Country Park felé, annak a végében található a parkoló, ami ingyenes. Reggel 9 óra körül érkeztünk és mielőtt elindultunk volna a túrára, megreggeliztünk az autóban a magunkkal vitt szendvicsekből.

A parkoló

Az Upton Country Park valaha az uptoni szénbánya területe volt és itt futott a Hull-Barnsley vasútvonal is. A bányát 1924-ben nyitották meg és 1927-től kezdtek el szenet bányászni. Két aknája volt, egy keleten és egy nyugaton. A bányászás során több járat is létrejött, a legmélyebb a 650 méter mély Barnsley akna volt. A bányát 1964-ben zárták be.

A Country Park térképe

A túra a Parkban található halastónál kezdődik. Mivel az eredeti túraleírás nem tartalmazott térképet, nem igazán tudtuk pontosan a leírt útvonalat követni, úgyhogy csak nagyjából mentünk azon az úton, de így is szép kis túra kerekedett ki belőle. A fönt megrajzolt térkép az általunk megtett útvonalat jelöli. Először körbejártuk a halastót jobbról balra, majd egy teljes kör után átmentünk a tó jobb oldalán lévő kapun, ezután jobbra fordultunk. Ez az ösvény volt valamikor a vasútvonal.

Maga a tó egyébként nagyon fotogén, főleg napsütésben. Most kissé árnyékban volt, de még így is sikerült néhány jó képet csinálni róla. Két halász már itt volt mikor jöttünk, kitartóan várták, hogy horogra akadjon valami.

Az uptoni halastó

A régi vasútvonal mentén haladva nemsokára egy újabb tó mellett haladtunk el, de ez egészen kicsi volt és nem is annyira látványos.

A kisebb tó

Háztetőn bemászó kutyaszobor

Az ösvény vége egy utcába torkollt, majd ezen áthaladva az A638-as főútra érkeztünk. Itt követtük a gyalogutat az út mellett, mely nemsokára egy körforgalomhoz vezetett, ezt a gyalogutakon keresztül balra, majdnem teljes egészében megkerültük, majd lefordultunk a bal oldali ösvényre.

Ezen az ösvényen haladtunk tovább

Ez az út egyenesen a Johnny Brown's Common természetvédelmi terület felé vezet, ahol egy újabb tó található 3 apró szigettel. Az ösvény helyenként borzasztó állapotban volt, a Dennis és a Chiara viharok után most a Jorge névre keresztelt vihar volt itt éppen, ami szerencsére nem hozott annyi esőt, mint az előző kettő és ma is nagyon szép időnk volt, csak a szél fújt időnként kissé jobban a kelleténél. A viharok viszont itthagyták a nyomaikat, néhol olyan vízátfolyásokkal, hogy alig tudtunk átmenni rajta. A sár pedig mindenhol jelen volt.

Valaki szemetesnek nézte az útszéli fákat...

De azért jól mutatott...

Az azért látszik, hogy lassan itt a tavasz, néhol már elkezdtek rügyezni a fák és volt olyan is, ami rengeteg fehér színű virággal volt tele, ezek nagyon jól mutattak, végre ébredezik a természet.

A tóhoz közeledve lefordultunk a jobb oldali ösvényre, aminek az eleje kövekkel volt elbarikádozva, de mivel semmilyen tábla nem jelezte, hogy nem szabad arra menni, átmásztunk a kövek között. Lehetséges, hogy ha egyenesen mentünk volna tovább az az út is a tóhoz vezet, de a túratérképem csak ezt a jobb oldali utat jelezte, ezért mi inkább arra mentünk.

Lehetséges, hogy nem véletlenül voltak kirakva a kövek, ugyanis ez a gyalogút nagyon rossz állapotban volt az esőzések után, egy darabig még sikerült haladnunk előre a sáros, vizes talajon, de aztán egy olyan szakasz következett, ahol legalább bokáig ért a víz és a szélén sem volt elég hely, hogy kikerüljük, ráadásul ameddig láttuk előttünk a gyalogutat, végig ilyen volt. Elkezdtünk tanakodni, hogy mi legyen, nem szeretünk semmit sem feladni, szeretjük befejezni, amit elkezdünk, úgyhogy itt mindenképp át kellett jutnunk. A térképen láttam, hogy a tó innét már nagyon közel van, szóval csak ezen a hatalmas tócsán kellett volna átjutnunk. Mellettünk bal kézre erdő volt, ami belül eléggé tisztás, de az út melletti része nagyon gazos, mégis úgy döntöttünk, hogy az erdőn át kerüljük meg. Bejutni nem volt könnyű, a faágak és a bokrok elég kellemetlen akadályt képeztek, ráadásul még a fényképezőgépemet is védenem kellett, nehogy valami megkarcolja a lencsét. Aztán sikeresen bejutottunk, a fák közt pedig már simán el tudtunk menni. Mikor megpillantottuk a tavat az erdőből, tudtuk, hogy mostmár visszamehetünk a gyalogútra, jól sejtettük, hogy ott már nem lesz annyira vizes.

Az erdőn át...

Ezt az utat kerültük ki

Az egész túra során nem volt túl sok látnivaló, mégis örültem a friss levegőnek és az újabb kalandoknak, még azt sem bántam, hogy nyakig sáros voltam már. Ekkor megláttunk az egyik fán néhány gombát és nagyon örültem, hogy végre van valami jó fotótéma. Szeretem megörökíteni a természet ilyen dolgait. Akkor azt mondtam, hogy ha másért nem is, de ezért érdemes volt idejönni.

A North Elmsallban található Johnny Brown's Common természetvédelmi terület nyáron szitakötőknek és rengeteg vizimadárnak ad otthont. Most csak néhány vadludat és vizityúkokat láttunk. A tó mocsaras részein nádasok alakultak ki, rengeteg buzogány nád él errefelé, ami persze most télen nem túl látványos, de nyáron nagyon jól nézhet ki.

Johnny Brown's Common természetvédelmi terület

Halacska a tóparton

A közelben két kisebb tó is található, melyet úgy érhetünk el, ha továbbmegyünk azon a gyalogúton, amin jöttünk, tehát nem fordulunk le a tó felé. Ha már itt vagyunk, nézzük meg azt is - gondoltuk, - úgyhogy arrafelé vettük az irányt.

Errefelé is voltak járhatatlanabb szakaszok, de ki lehetett kerülni a vizes részeket.

Elhaladtunk egy híd mellett

Valószínűleg ez a tó is sokkal szebben mutat nyáron, most azonban száraz kórókkal volt körülvéve. Szintén körbejárható, a végében van egy másik kisebb tó is, de minket kissé lelombozott a nagyobb tó látványa, ezért nem mentünk körbe.

Buzogány nádas

Visszafelé csak ugyanazon az úton lehet menni, amerre jöttünk, vissza a tó felé.

Visszaérkeztünk a tóhoz

Visszaérkezveve a Johnny Brown's Common-hoz, körbejártuk a tavat. Közönséges nádból sem volt itt hiány, azok még ilyenkor is jól mutattak, annak ellenére, hogy el voltak száradva.

Gyönyörű kék ég bárányfelhőkkel

A tóparton megebédeltünk a szendvicsekből és hogy közelebb csalogassam a vadludakat, gondoltam megosztom velük a szendvicsemet és kis kenyérdarabokat dobáltam be nekik. Amikor észrevették jöttek is felénk, de elég félénkek voltak, tartották a tisztes távolságot.

Vizityúk

Néha 1-2 vizityúkot is lencsevégre kaptam, de azok nem jöttek annyira közel a parthoz. A tó a szigetekkel viszont nagyon jól mutatott a napsütésben, a vadludakról is lett néhány jó kép, úgyhogy összességében elégedetten indultunk el visszafelé.

A túratérképem nem jelölt másik utat, csak amin jöttünk, úgyhogy visszafelé megint az erdőn át kellett kerülnünk a nagy tócsát, de ezuttal már rutinosak voltunk benne és olyan helyen mentünk be és ki, ahol nem volt annyi gaz.

Visszaérkeztünk a North Elmsall-i körforgalomhoz, innét már nem ugyanazon az úton mentünk visszafelé, mint idefelé, a körforgalomnál jobbra fordultunk a Minsthorpe Lane-re, majd nemsokára balra található egy gyalogutat jelző tábla, arra mentünk tovább, de előtte tettünk egy rövid kitérőt a Barnsley Oak nevezetű étterembe, ami kocsmaként is működik, itt megittunk egy kávét. Annyian voltak bent, mintha az egész falu odasereglett volna, üres helyet is csak nagy nehezen találtunk, valójában ott is ült valaki, az asztalon lévő bukósisak és a szék karjára helyezett kabátból ítélve, de mellette volt 3 üres hely és oda leültünk. A capuccino nagyon jól esett és finom is volt, na meg a pihenő sem ártott. Ezután újult erővel indultunk tovább a feljebb már említett gyalogúton.

A Barnsley Oak

A gyalogút egy mezőn vezetett keresztül, ahol vége volt, átmentünk az úton és szemben már láttuk a gyalogút folytatását, majd ezután kiértünk a Hall Lane-re, ahol jobbra fordultunk, hamarosan elhaladtunk egy templom mellett, majd alighogy azt elhagytuk, balra van egy újabb gyalogút, amit kissé nehéz észrevenni. Azon haladtunk tovább.

North Elmsall temploma

Erre vezet tovább a gyalogút

Egy újabb tóhoz érkeztünk, ami inkább kisebb folyónak tűnt, de valójában csak egy hosszú és keskeny tó volt. Követtük a gyalogutat egyenesen előre, a tavat elhyagyva hamarosan kereszteztük azt az ösvényt, amin odafelé mentünk. Figyelmen kívül hagytuk a balra vezető utakat és jobbra mentünk tovább, egészen addig amíg vissza nem érkeztünk Uptonba, a Waggon Lane-re. Itt jobbra fordultunk és hamarosan vissza is érkeztünk a parkolóba.

A tó, ami kisebb folyónak tűnt

Ha valaki szereti az élővilágot, akkor érdemes ezt a túrát megcsinálni. Én személy szerint nagyon kíváncsi lennék milyen nyáron, amikor ott vannak a tónál a szitakötők és sokkal többféle madarak is láthatók. Talán erre is lesz majd lehetőség a jövőben.