Észak-Kelet Anglia - Hartlepool

2020/01/29.

Tengerészeti Múzeum és tengerparti séta

Hartlepoolban

A mai napon Hartlepoolba látogattunk, ami Leedstől mésfél órányira található. Rég voltunk már tengerparti városban, úgyhogy épp ideje volt. Nem indultunk korán, fél 11 környékén értünk az uticélunkhoz, ahol egyenesen a Tengerészeti Múzeum parkolójába mentünk.

Az Északi tenger partján fekvő kisvárost a 7. században alapították egy kolostor körül. A falu a középkorban indult növekedésnek, kikötője akkoriban nagyon fontos volt. A 19. században az iparosodás és a hajógyártás tette a települést a német császári haditengerészet célpontjává. A város nevének jelentése "A szarvas tengere", mely kifejezés a város régi nevéből ered, valamint régészek megállapították, hogy a tenger helyén az ókorban egy erdő volt.

Tengerészeti Múzeum

/National Museum of the Royal Navy/

A múzeum elég nagy parkolóval rendelkezik és külön jó hír, hogy mindez ingyenes, azonban arra figyeljünk, hogy zárás után a parkolót is bezárják, tehát ha valaki városnézésre akar menni úgy, hogy itt parkol, erre figyeljen oda.

A parkoló

A Tengerészeti Múzeum kétségkívül Hartlepool egyik legvonzóbb látnivalója. Ehhez a 18. századi tengeri kikötőt építették át, mely így hűen tükrüzi azokat az időket, amikor Lord Nelson és Napoleon élt vagy a Trafalgari csata zajlott.

A múzeum hatalmas területen áll, ehhez képest a 10 fontos jegyár csekélynek mondható. Ezért a pénzért nagyon sokmindent láthatunk, úgyhogy teljes mértékben megéri az árát. Ha előzetesen foglalunk jegyet online, akkor 20% kedvezményt kapunk, ezt sajnos én is csak utólag tudtam meg.

A bejárat

Amint beléptünk, egyből az ajándékboltban találtuk magunkat, itt lehet megvenni a jegyet. A belső részen is van egy hatalmas múzeum mindenféle tengerészeti kiállítással, de ezt mi a végére hagytuk. Az ajándékboltból mehetünk ki a kinti részre, ahol bejárhatjuk a kikötőt és elképzelhetjük milyen volt itt az élet a régi időkben, melyet a viaszbábukkal szemléltetett üzletek, boltok, műhelyek hűen tükröznek.

A kikötő közepén áll - még ma is vizen - a HMS Trincomalee, a Királyi Haditengerészet vitorlás fregattja és Nagy-Britannia legrégebbi olyan hadihajója, mely még mindig képes úszni. A hajót 1817-ben építették, az indiai Bombay városában. Ezt belülről is lehetőségünk van megnézni, de kizárólag vezetett túra keretében, ami óránként indul.

HMS Trincomalee

A HMS Trincomalee mentőcsónakja

Délben volt a következő vezetett túra a hajón, addig még volt pár percünk és szétnéztünk a hajó környékén.

Krokodilokat is szállítottak

Ahogy régen árulták a halászzsákmányt

Várakozás a hajó előtt

Szerencsére egyáltalán nem volt nagy tömeg ma a múzeumban, alig láttunk 1-2 embert bóklászni, a vezetett túrára is csak 2 fickó állt sorban rajtunk kívül. Délben jött egy hölgy és végigvezetett minket a hajón, miközben elmesélte a vitorlás történetét és néhány érdekességet.

A 23 ezer font költségvetésből épült Trincomalee 1817. október 12-én indult első útjára Portsmouth kikötőjébe, Philip Henry kapitány irányítása alatt, ahova 1819. éprilis 30-én érkezett.

A hajó mennyezetét nagyon alacsonyra építették, még az én 160 cm-emmel is sok helyen lehajtott fejjel kellett közlekednem. El nem tudom képzelni, hogy a matrózok hogy tudtak itt nap mint nap mászkálni, anélkül, hogy beütötték volna a fejüket. Persze lehet, hogy akkoriban alacsonyabbak voltak az emberek, nem tudom, mindenesetre érdekes. Először egy helyiségbe léptünk be, ahol ágyúk sorakoztak az ablakok mögött.

Elindultunk lefelé egy lépcsőn és egy nagy terembe jutottunk, ami kocsmaként hatott. Asztalok voltak kihelyezve székekkel, néhol függőágyak, másik oldalt pedig két viaszbábu kártyázott, némi ennivaló és innivaló mellett, illusztrálva hogyan zajlott itt az élet.

Következő helyiség egy kisebb terem volt, ahol egy terített asztal volt látható, gondolom itt ebédeltek a nagyobb tisztségben lévő emberek. Innét néhány privát szoba nyílt, amik nagyon picik voltak, épp csak egy ágy elfért bennük. Ezek rácsos ajtóval voltak lezárva, bemenni nem lehetett, csak benézni a rácsokon.

Méglejjebb mentünk, itt a lőportároló helyiség és a pince volt.

Vissazmentünk a kocsmába és ezúttal innét felfelé mentünk, fel a fedélzetre.

Kilátás a hajó fedélzetéről

A hajó belsejében most a konyha következett. Ezen a részen tartották a háziállatokat is, kecskéket, tyúkokat és természetesen itt is voltak ágyúk, ha esetleg szükség lenne rá.

A kapitány lakosztálya volt a hajó legtöbb természetes fénnyel megáldott része és természtesen a legnagyobb helyiség is. A szoba közepén egy hatalmas asztal, a sarokban egy függőágy, oldalt íróasztalok. Balra és jobbra apró helyiségek nyíltak, ezek toalettként szolgáltak. Az ajtó előtt fegyveres őr állt.

Ezzel véget is ért a hajón tett látogatásunk, de még sok látnivaló volt a múzeum területén. Megjegyzem, hogy a Trincomalee-n kívül egy másik hajó is horgonyzik a kikötőben, ez a Wingfield Castle névre hallgató gőzös, mely ma már csak szellemhajónak tűnik. Régen kompként és turistahajóként üzemelt, majd miután kivonták a forgalomból bárt és éttermet rendeztek be benne. Később a hajó egyre inkább felújításra szorult, ezért bezárták a közönség elől. Felújítása jelenleg tervben van.

A Wingfield Castle gőzös

A kikötő körül végig épületek állnak, ezekben viaszbábukkal szemléltetik, hogyan zajlott az élet a régi időkben. A legtöbb épületbe be lehet menni és szét lehet nézni, nagyon látványos és érdekes.

Van még egy vezetett túra, itt egy hadihajó életébe nyerhetünk betekintést, ami azonban nem egy valódi hajó, hanem egy mesterségesen felépített részleg, mely vizuális és audió túra keretébe meséli el, hogyan zajlottak a matrózok mindennapjai a HMS Prosperity nevű hadihajón. Egy konkrét hajót mutat be, azonban az összes többin hasonlóan folytak az események. Ez is minden órában indul, itt csak addig jön velünk egy fickó, amíg odavezet minket a kezdőponthoz, elmondja a részleteket és már el is tűnt. Ennek az a lényege, hogy amikor egy helyiségbe belépünk, megszólal a hangvezérlés, ami történetet mesél. Mindig azokat a részeket világítják ki, amiről épp szó van. Amikor a hang elhallgat, akkor lehet továbbmenni a következő helyiségbe.

Innét indul a hadihajó túra

A sztori felépítése nagyon jó, a hajó legénységének egyik fiatal tagja meséli el a drámai történetet, mely mindenki számára lehetővé teszi, hogy lássa, hallja és érezze, megismerje a háború véres valóságát. Bemutatja, hogy a férfiak hogyan készültek fel a harcra. Ahogy végighaladunk a kiállításon, a hajó minden része életre kel és feltárják a fedélzeten szolgálatot tevők történeteit.

És a vége, a háború jelenetei:

A végén a háborús jelenet eléggé sokkoló volt. Ezután egy múzeum épületébe jutottunk, nekem ez nem volt túl érdekes, itt legfőképp különboző adatokat olvashattunk a HMS Trincomalee-ról.

A HMS Trincomalee makettje

Lementünk egy lépcsőn és újra a kikötőbe jutottunk, ahol folytattuk, ahol abbahagytuk az épületek felfedezését. Már nem volt sok hátra.

Megszemléltük a hajót erről az oldalról is, csak most tűnt fel, hogy az elején egy turbános alak van.

Bementünk a múzeum kávézójába, ami nem egy egyszerű kávézó volt, ez is ugyanolyan régiesen volt berendezve, mint a többi épület. Nagyon hangulatos volt.

A kávézó

Mellette egy foglalkoztató helyiség, leginkább gyerekek számára. Párom természetesen mindent kipróbált, nem is ő lenne...

Gyakorlatilag már mindent láttunk, úgyhogy elindultunk vissza az ajándékboltba, ahol még van egy múzeum.

Játszótér

Az ajándékbolt mögötti múzeumban is rengeteg a látnivaló, de ez már nem annyira érdekes, mint a múzeum többi része volt.

Egy világítótorony lámpája

A Herman nevű sellő figuráról írnék egy kicsit részletesebben. Mr. Hutton asztalán ül, egy üveggel elzárt területen, ahol több más érdekesség is látható. A régi időkben a múzeumoknál bevett szokás volt Herman-hoz hasonló hamis állatokat vásárolni. Ezeket a teremtményeket az emberek szívesen mentek el megnézni. Herman egy majom testéből és egy hal farkából készült. A sellőknek mítosza volt Hartlepoolban, az 1860-as években több sellőkről szóló folklór is napvilágott látott, melyek állítólagosan a város kikötőjének szikláin jelentek meg.

Herman

Korabeli ruha

A múzeum után egy kis városnézés következett. Közeledtünk a délután 4 órához, akkor zárnak, úgyhogy az autóval átálltunk egy másik parkolóba, ami csak pár percre volt innét és szintén ingyenes volt. Elindultunk megkeresni a híres majomszobrot, ami a kikötőben található kb. 15 percnyi sétára a múzeumtól. Út közben megszemléltük mégegyszer a Wingfield Castle gőzöst, innét egy kicsit jobb szögből lehetett látni.

Wingfield Castle

A Seaton Hi-light világítótorony eredetileg Seaton Carew-ben állt néhány másik hasonló világítótoronnyal együtt, hogy segítse a hajókat a Tees folyó felé való haladásban. Kb. egy évszázaddal ezelőtt bontották le őket és ami megmaradt belőle, Hartlepool kikötőjében építették fel, de már nem funkcionál világítótoronyként, 1997-ben emlékműnek szentelték, mely azoknak állít emléket, akik a tengeren vesztették életüket.

A Seaton Hi-light világítótorony 

A Park Towel épülete

Hartlepool Marina

A kikötő végében, a zsilipek közelében található az a híres majomszobor /Monkey Hanger/, melynek legendája szorosan kapcsolódik a városhoz. A történet szerint, a Napoleoni háborúk idejében elsüllyedt egy francia hajó Hartlepool partjainál. A katasztrófát senki sem élte túl, egy majmot kivéve, akiről azt hitték a városiak, hogy francia kém, ezért szegény állatot fellógatták, ezzel megszerezve maguknak a majom lógatók jelzőt. Ennek a sztorinak az emlékére egy szobrot is állítottak a majomnak, akitől némi pénz ellenében lehet kívánni valamit. Hogy aztán teljesíti-e, az majd kiderül. :-)

Miután kívántunk valamit a majomtól, megkerestük a másik híres szobrot, a szarvast is, mely csak néhány méterre található a majom szobortól.

A szarvas szimbólum Hartlepool nevének eredetéből ered, melyről feljebb már írtam. Az óvárost az ókorban Heruteu-nak nevezték, azaz Szarvas-sziget. A középkorban Hertepol-ra keresztelték, melynek jelentése: the pool of the hart, azaz a szarvas tengere.

Szarvas szobor

Egy spanyol étterem a szarvas szobor közelében

Egy rövidebb úton visszamentünk a kocsihoz a parkolóba és átkocsokáztunk a Headland-re, mely gyakorlatilag Hartlepool óvárosa.

Headland

A Szent Hilda templom előtt parkoltunk, nem biztos, hogy egészen szabályos volt ez, mivel nem a templomba mentünk, de nem láttunk semmit kiírva és más is parkolt ott. A Szent Hilda templom egyébként egy nagyon szép 12. században épült templom.

Szent Hilda templom

Szent Hilda templom

A templomtól pár lépésnyire áll a Városháza /Borough Hall/ épülete. Itt is van egy parkoló, de nem tudom, hogy ez ingyenes-e. A Városháza előtt egy nagy tér áll /The Squircle/, közepén egy hatalmas csillag alakzattal.

A Városháza és a parkoló

A tér a csillaggal a közepén

Városháza

A Nortgate felé egy látványos kapu vezet, ebben nyilvános WC is található.

Kapu a Nortgate felé

A Northgate

Visszanézve  templomra

A tengerpart felé vettük az irányt, ahol balra nézve megpillantottuk azokat a színes házakat, ami rengeteg hartlepool-i fényképről és képeslapról visszaköszön. Alatta húzódik a várofal, tetején egy sétálóutcával. Hartlepool Headland névre hallgató félszigete természetes kikötővel rendelkezik, mely ideális hely volt a középkorban a hajók horgonyzására. Északon és keleten természetes mészkősziklákkal volt védve, azonban a növekedésnek indult kalózkodások miatt, a déli és a nyugati partot is meg kellett védeni. Ebből a célból építették a 14. században a városfalat, mellyel Anglia egyik legerősebb kikötővárosává vált, de ugyanakkor ez volt az egyetlen olyan város is, amely vár nélküli városfallal rendelkezett. A falon több kapu is volt, ezek közül ma már csak a Sandwell látható. A 19. század első felére a városfal már nagyon romos állapotban volt, ezért nagy részét lebontották, egy kisebb részét viszont felújították, melyet ma is láthatunk.

A városfal és a színes házak

Sétálóút a városfal felett

A városfal

Reg Smythe, a Hartlepoolban élő karikaturista volt felelős az Andy Capp képregényekért, melynek egyes jeleneteiben gyakran megjelent 1-1 városrész. Andy Capp egy nagyon híres angol komikus figura volt, aki 1957. óta szerepelt a The Daily Mirror és The Sunday Mirror nevű újságokban. A maga idejében egy igazi hős volt, aki a város ikonjává vált. Ő volt a tipikus antihős, akinek az élete az otthoni teázgatásból, a TV nézésből, a kanapén való ücsörgésből állt, amikor épp nem kint múlatta az időt valamelyik kocsmában. A város egy szoborral emlékezett meg róla.

Andy Capp szobra

A majmokról és a város kapcsolatáról már feljebb írtam. Ezek a kis állatkák több helyen is megjelennek oszlopok tetején.

A Pilot Pier-en álló világítótorony 1836-ből származik. A fából készült, fehérre meszelt, két keskeny piros csíkkal díszített torony zöld fényt bocsájt ki, hogy segítse a régi kikötő és a dokkok közotti közlekedést.

A Pilot Pier és a világítótorony

Pilot Pier és a világítótorony

Világítótorony

A Heugh Breakwater hullámtörő most nyugodt vizeknek örvendhetett, annak ellenére, hogy elég nagy szél volt, nem korbácsolták hatalmas hullámok. Ám nincs ez mindig így, a hullámtörőben már okoztak károkat nagyobb viharok.

Hullámtörő

A Headland War Memorial /világháborús emlékpark/ egy szépen kialakított parkocska, közepén egy háborús emlékművel, melynek tetején egy szárnyas győzelmi alak emeli az ég felé karjait.

Háborús emlékmű

A Heugh Lighthouse segíti a Headland közelében utazó hajósokat. 1927-ből származik és állítólag a korai viktoriánus elődje volt az első világítótorony a világon. Még ma is használatban van.

Heugh Lighthouse

A világítótorony mellett található a Heugh Battery Museum, ahol Hartlepool háborús történetébe nyerhetünk egy kicsit közelebbről betekintést. A téli időszak alatt zárva tart.

Heugh Battery Museum

Benézve a Battery Museum kapujának rácsain

Közben lassan ránksötétedett és kezdett egyre hidegebb lenni, úgyhogy elindultunk visszafelé, pedig én még szívesen sétálgattam volna a tengerpart környékén.

Régebben innen nem mesze állt a híres Elefánt szikla is, mely egy elefántra hasonlító sziklaalakzat volt, de sajnos 1891-ben egy vihar teljesen elmosta. Ma már csak korabeli rajzokból és fényképekről láthatjuk.

A hullámtörő

Pilot Pier

A városfal és a Sandwell kapu /a kép jobb széle felé/

A Városháza közelében visszafelé találtunk egy szobrot, amit még nem láttunk, ez egy halászt ábrázol, kissé modern felfogásban, aki aranyosan magához öleli a halászzsákmányt.

Mára ennyi fért bele. Lett volna még látnivaló, szívesen megnéztem volna a Ward Jackson Parkot vagy a közelben lévő Teesmouth National Nature Reserve természetvédelmi övezetet is, ahol időnként fókák pihengetnek a parton. De talán majd egy következő alkalommal ezekre is sor kerül.