Nottingham - Wollaton Hall és Highfields Park

2020/02/18.

Nottingham parkjaiban

Nottingham városáról már biztosan sokan hallottak, Robin Hood legendái révén. A mai napon ide látogattunk, de nem a híres látnivalókat kerestük fel, hanem inkább a nyugisabb parkokat. Először az volt a terv, hogy a város alatt futó barlangrenszert nézzük meg, de előző nap akartam a jegyet megvenni és akkor már nem tudtam. Fogalmam sincs, hogy ott a helyszínen adtak volna-e még, de nem akartunk a bizonytalanra menni, így inkább megváltoztattuk a programot és 2 parkot látogattunk meg  Nottingham külvárosában.

Wollaton Hall, Kert és Szarvaspark

/Wollaton Hall, Gardens and Deer Park/

A Wollaton Hall hatalmas parkjában parkoltunk le, ahol egyébként mindent ingyenesen meg lehet nézni, beleértve a múzeumot is, csupán csak a parkolásért kell fizetni, ami egy teljes napra 5 fontba kerül. Több parkoló is van, mi a bejárathoz legközelebb lévőnél tettük le az autót.

A park eleje, a bejárat után

Már a parkolóból látható a dombtetőn lévő ház, a Wollaton Hall. Arrafelé indultunk el.

A Wollaton Hall egy 1580-as évekbeli, Erzsébet korabeli vidéki ház, mely jelenleg a Nottinghami Természettudományi Múzeumnak ad otthont, melléképületeiben pedig az Ipari Múzeum tekinthető meg. Még nem volt nyitva, csak 11-től nyitottak, de megbeszéltük, hogy majd benézünk. Addig viszont elmentünk felfedezni a park többi részét.

Wollaton Hall

Átmentünk a ház mellett található kapun, majd ott balra fordulva hamarosan megérkeztünk egy másik épülethez, ebben látogató központ, ajándékboltok és kávézó működik. Épp valamit építettek a bejárat előtt, úgyhogy a munkagépek látványa kissé rombolta az összképet. A nap végén mentünk be ide egy kávéra, de a képeket itt teszem közzé, hogy egyben legyen, ami egybetartozik.

A kapu

Látogató központ

Az ajándékboltban akartunk venni hűtőmágnest, de lebeszéltük róla magunkat, mert már annyi van, hogy nem fér a hűtőre. Viszont a boltból nyílt egy helyiség, ahol volt egy apró kis kiállítás, kitömött állatokból:

Az ajándékboltból, ha nem a bejárat felé megyünk vissza, hanem ellenkező irányba, egy belső udvarba jutunk. Szemben egy újabb bolt van, de oda már nem mentünk be.

A kert felé vettük az irányt, ahol egy üvegház is található.

Az üvegház Camellia House /Kamélia ház - nevét a növényeiről kapta/ névre hallgat és van egy érdekessége. Létrehozója, Jason Singh, a növények természetben előforduló "bioadatait" használta fel egy különös zenei hangzás alkotásához. Az épület csodálatos akusztikája nagyban hozzájárult a végerdedmény sikerességéhez. Mi is bementünk és meghallgattuk ezt az érdekes, melankólikus zenét, mely nekem egy kicsit vízcseppek csepegő hangjára emlékeztetett. Így utólag már sajnálom, hogy nem készítettem róla hanganyagot, de Youtube-on találtam egy rövid felvételt róla:

Kamélia

Körbejártuk kívülről a Wollaton Hall épületét. A főbejárat előtt 4 szobrot is találtunk, kissé távolabb pedig egy drótokból alkotott T-Rexet, amint épp a tojását őrzi.

T-Rex

Ezután bementünk a házba és megnéztük a múzeumot. Az alsó szinten főképp gyerekeknek létrehozott foglalkoztató helyiségek vannak, a kiállítás az emeleten található.

A mennyezet

Fegyverekből kirakott legyező a falon

A Wollaton Hall makettje

Felülnézetből

Az állatokról készült kiállítás nekem nagyon tetszett, nem tudom milyen mértékben használtak fel hozzá az állatokból származó eredeti anyagokat, mindenesetre nagyon élethűeknek tűntek. Mivel üveg mögött voltak, nagyon nehéz volt őket fotózni, ezért nem túl jó minőségűek a képek.

Puma

A következő helyiség a forró afrikai égövre kalauzolt minket, ahol nagyon látványosan kiépített egzotikus szafarijelenteket figyelhettünk meg. A fényjátékokkal még a napszakok váltakozását is érzékeltették.

Alkonyat a szafariban

Pirkadat a szafariban

Végül egy akváriumszobába jutottunk, ahol szintén nagyon élethűen alakították ki a mesterséges akváriumokat.

Ősállat csontváz a bejáratnál

A parkban van egy tó is, mely sok vizimadárnak ad aotthont.

Elindultunk a Highfields Park felé, mely innét csak 25 pernyire található gyalog.

A Wollaton park nemcsak a múzeumáról híres, hanem a szarvasokról is, akik a park területén élnek és szabadon kószálnak. Már kezdtük azt hinni, hogy egyet sem foguk látni, de amikor megérkeztünk a park kijáratához, már majdnem ki is mentünk, amikor visszanéztünk az erdős részre és megláttunk egy 5-6 főből álló dámszarvas /angolul Fallow Deer/ csordát. Óvatosan elindultunk feléjük, de nem akartunk rájuk ijeszteni, úgyhogy megtartottuk a távolságot. Ők észrevettek minket, de szerencsére nem voltak nagyon félősek, amíg nem mentünk túlságosan közel, addig ők sem hátráltak. Mikor kifotóztuk magunkat, kissé közelebb mentünk, ekkor elszaladtak.

Először nem tudtuk eldönteni, hogy amiket látunk, azok őzek vagy szarvasok, kinézetre őzek voltak, viszont ott volt az agancs. Itthon utánanéztem, ekkor derült ki, hogy ezek európai dámszarvasok. Nagyon könnyű felismerni őket a hosszúra nyúlt, lapátszerű agancsról, mely különbözik minden más szarvasétól. A bundázatuk általában vörösesbarna alapon fehér pöttyös, de ritkán fekete vagy sötétbarna példányok is előfordulnak.

A Wollaton Park déli kijárata

A Highfields Park felé menet nem volt túl sok látnivaló, az egyetemváros környékén mentünk végig.

Highfields Park

Az University Boulevard egyetem mellett elterülő Highfields Park 49 hektáros területen helyezkedik el. A parkban egy csónakázó-tó is található, ahol a nyári hónapokban csónakokat bérelhetünk. A tótól délre a Tottle-patak, a Trent mellékfolyója áramlik a felszínen. A keleti végében vannak a játszóterek és egy pavilon kávézóval. Állítólag egy vízesés is van a tavon, de ezt mi nem találtuk meg, pedig körbesétáltuk területet.

Természetes homokkő

Trent Building

A csónakázó-tó keleti végében rengeteg madár volt, nagyrészt vadkacsák, amik elég harciasak voltak. Csoportosan jöttek felénk, már azt hittem meg fognak minket támadni, de végül nem.

Elfogyasztottuk az idei első fagyinkat, bár először nem nagyon akartam, mert szerintem ahhoz még hideg van, de meglepő módon a fagyi nem volt jéghideg, úgyhogy nagyon jól esett. A tó keleti végében található egy minigolfpálya is, a bejárat közelében egy fából faragott emberke üldögél:

Vizityúk

Ősállat csontváz egy épület oldalán

A parkban rengeteg szürke mókus él, eléggé hozzá vannak szokva az emberekhez, ha lassan közelítünk feléjük nem rohannak el, azonban a hangosabb gyerekzsivajra azonnal eltűntek. Előtte azért sikerült néhány nagyon aranyos képet készítenem róluk.

A kínai kőoroszlánok a kínai Ningbo városából származnak, melyet ajándékként kapott Nottingham városa.

Stepping stones

Visszasétáltunk a Wollaton parkba, ott még beültünk egy kávéra a látogató központ épületében, majd visszamentünk az autóhoz. Épp hogy odaértünk elkezdett esni az eső. Reménykedtünk benne, hogy nem lesz tartós, hiszen még csak délután 3 óra volt, de az nagyon nem akart szűnni. Elkocsikáztunk a belvásros felé, hátha addigra eláll, de csak egyre jobban esett, ezért inkább hazafelé vettük az irányt. Annak azért örültünk, hogy legalább a két parkot meg tudtuk nézni anélkül, hogy eláztunk volna. Valószínűleg visszatérünk még Nottingham-be, hogy a belvárosban is körülnézzünk, illetve a föld alatti barlangrendszert és a börtön múzeumot is egész biztosan megnézzük majd valamikor.