Nagy Britannia szépségei: augusztus 2019

2019.08.12 - 2019.08.14.

Barangolások Anglesey szigetén

3. nap

Egy esős nap

Ahhoz képest, hogy tegnap estére kissé megint lehűlt az idő, éjszaka nem volt annyira hideg. Volt egy időszak, amikor kicsit fáztam, ekkor magamra terítettem az egyik supersoft takarómat. Reggel 8 óra környékén keltünk, megnéztem az e-mailjeimet, de nem volt válasz a tegnap esti üzenetemre. Megreggeliztünk, majd 9 óra után elkezdtünk sátrat bontani. Nem akartunk várni vele, mert nagyon borongós volt az idő, előtte már esett is, de most épp elállt és kihasználtuk az alkalmat. Kicsivel 10 óra után végeztünk is. Nem jelentkezett senki a pénzért, úgyhogy mi elindultunk utunkra. Úgy voltam vele, majd ha kell neki a pénz, megírja a számlaszámát.

Penmon Point Világítótorony

/Penmon Point Lighthouse/

Miután elindultunk elkezdett esni az eső és sajnos elég kitartó volt. A mai napra nem volt túl sokminden betervezve, főleg a rosszidő miatt, de a Penmon Point világítótornyot még mindenképp látni szerettem volna a szigeten, úgyhogy első utunk oda vezetett.

Penmon nevű helyiségben van egy parkoló, ami fizetős, 3 font egy napra. Itt pár régi épület is van, vagyis, ami megmaradt belőlük valamint egy templom. A világítótorony innét még kissé arrébb van a tenger felé, ahova végig fel lehet menni autóval is, viszont a parkolónál csak akkor engednek tovább, ha kifizetjük a parkolást. Gondolom a világítótoronynál lévő parkoló is ehhez tartozik.

Az eső kitartóan esett, de miután kiszálltunk az autóból, hogy megnézzük a világítótornyot, nemsokára csendesedni kezdett, majd teljesen elállt. Ezúttal szerencsénk volt.

Penmon Pointnak tulajdonképpen azt a kinyúló földnyelvet nevezik, aminek a végében a világítótorony áll. A tornyot Trwyn Du-i világítótoronynak is hívják és az Anglesey szigettől keletre lévő Ynys Seriol, más néven Puffin-sziget közelében helyezkedik el. A Menai-szoros bejáratánál van és a biztonságos átjárót mutatja a két sziget között.

A környéken élő tengerészek már korábban szükségesnek érezték egy világítótorony felépítését, különösen miután 1831-ben a Rothsay Castle nevű gőzös megfeneklett és elsüllyedt az átjáróban 130 ember halálát okozva. Az első világítótornyot 1838-ban emelték. Érdekessége, hogy teljesen a vízben áll és bár közel van a szárazföldhöz, de mégsem lehet megközelíteni gyalog, még apálynál sem. A torony alapja lépcsőzetes kialakítású, hogy megtörje a víz erejét és ellenálljon a hatalmas hullámveréseknek, amelyeknek a korábbi világítótornyok voltak kitéve. Építési stílusa dísztelen, egyszerű, a festése fehér alapon három fekete csík, amelyet régen is használtak. A lámpát 1996. óta napenergia működteti, ekkor az épületet is felújították. A toronynak egy harangja is van, amit minden fél órában megkongatnak.

A tervezője, James Walker kísérleti jelleggel beépített egy vízöblítéses illemhelyet is, elképzelése azonban később rossznak bizonyult. Egy speciálisan ide kitalált lefolyót tervezett, aminek a kivezetése a torony aljánál volt. A lépcsős alap segítette ugyan a szennyvíz távozását, azonban nagy viharokban a hullámok miatt lehetetlenné vált a használata.

Penmon Point világítótorony

A Puffin sziget messziről

A Puffin szigetre is innét lehet áthajózni, láttuk is ahogy épp ment arra egy hajó, nagy vágyat éreztem hogy én is megnézzem a szigetet közelebbről, de a ború még mindig ott volt fölöttünk, így inkább elvetettem az ötletet. Talán majd máskor. Úgysem lehet a szigeten kikötni, csak messziről lehet megnézni az ott élő madarakat.

Puffin sziget

Ez az a part, ahol a már említett világító planktonok időnként megjelennek a vízben. Nem csak itt fordulnak elő, de azok a képek, amiket én láttam, mind itt készültek. A víz ezen a szakaszon nagyon tiszta.

Egy lyukas szikla a parton

Penmon

Visszamentünk a parkolóba, ahol a 3 fontot ki kellett fizetni és szétnéztünk ott is. Egy történelmi kolostor és egy hozzá tartozó 12. századi templom, valamint egy régi galambház áll ezen a területen. Kissé távolabb egy régi kút is található.

A parkoló

Penmon Apátság

/Penmon Priory/

A hagyomány szerint a penmoni közösség egy olyan kolostor körül alakult ki, amelyet a 6. század elején Szent Seiriol hozott létre testvére, Saint Einion, Llyn királya által biztosított földön. Seiriol végül remeteként a közeli Puffin szigetre vándorolt, a kolostor ennek ellenére tovább virágzott. A kapujába két keresztet állÍtottak fel. 971-ben a vikingek Penmon nagy részét elpusztították. Ebből az időszakból csak a két kereszt és a díszes betűtipus maradt meg. A 12. század folyamán az apátságot ujjáépítették és csak a 16. században oszlatták fel. A közelben lévő galambházat ezután építették.

Az apátság és a templom

Kilátás az apátság ablakából

Az apátság bejárata belülről

Penmon Galambház

/Penmon Dovecot/

A 16. századi galambház belsejében lévő vastag kő oszlop valószínűleg létraként szolgált, hogy hozzáférést biztosítson a fészkekhez, azonban pontos funkciója ismeretlen. A ház legalább 930 fészekrakó lyukat tartalmaz. A galambok ki és be tudtak szállni a fölül lévő kupolán keresztül.

Galambház

Kőlétra

A bejárat

Fészekrakó lyukak

Kilátás a tengerre

Szent Seiriol Kútja

/St Seiriol's Well/

Van még egy harmadik látnivaló is, ahova a parkoló melletti ösvényen juthatunk el. Út közben egy kis halastó mellett haladtunk el, amit teljesen benőtt a nád.

Halastó

Visszanézve a templomra

A kút bejárata

A korabeli kelta egyházakhoz hasonlóan a templomhoz egy kút is tartozott. Penmon szerzetesei építették és úgy vélték, hogy gyógyító hatása van. Valószínűleg ez az egyik legrégebbi épület Penmonban. Állítólag a mellette látható kőfal a Szent Seiriol templom része volt a 6. században, ha ez igaz, akkor ez a legrégebbről fennmaradt keresztény épület Walesben. A kutat egy kis kamra veszi körül.

A kút

Mára még egy elhagyatott hajó megtekintése volt betervezve, ami innét több, mint egy órára található és hazafelé csak egy kis kitérőt kell tenni. Viszont tőle pár percre van egy érdekes világítótorony is, így először azt írtam be a GPS-be, de amint elindultunk elkezdett szakadni az eső. Úgy volt, hogy a világítótornyot és a hajót csak akkor nézzük meg, ha út közben eláll az eső, de amint közeledtünk, egyre jobb lett az idő és már a nap is sütött.

Talacre strand és a világítótorony

/Talacre beach and the lighthouse/

A világítótorony a Talacre beach-en található, ami egy homokdűnés tengerpart. Több parkoló is van a part közelében, mi abban parkoltunk, ahová a GPS vitt. A parkoló fizetős, de nem túl drága.

A parkoló

A parthoz több túraútvonal is vezet, mi találomra választottunk egyet. Már messziről látszott a világítótorony teteje, így tudtuk melyik irányba kell mennünk. A terület gazdag élővilággal rendelkezik, különféle madarakat és növényeket figyelhetünk meg. A homokdűnék között pedig kellemes sétákat lehet tenni.

Itt már látszik a világítótorony

Pöfeteg gomba

Point of Ayr világítótorony

/Point of Ayr Lighthouse/

A part egyik leglátványosabb eleme az 1776-ban épült világítótorony, mely a vízbe épült ugyan, de apály idején gyalog is oda lehet sétálni. A 19. század vége felé szerelték le, egészen addig működött és mutatta az utat a hajóknak.

A világítótoronnyal kapcsolatban paranormális tevékenységekről számoltak be. Állítólag többen is láttak a erkélyen egy régi stílusú ruhába öltözött alakot, amint a tengert kémleli, valamint jelentések voltak az épülethez vezető lábnyomokról is, ám ez származhatott bármelyik látogatótól /ez csak az én véleményem/.

Spirituális specialistákat küldtek ki a világítótoronyhoz, akiknek sikerült kapcsolatba lépniük a szellemmel. A férfit Raymondnak hívták és valaha a torony őre volt, mielőtt lázban meghalt volna szolgálat közben.

Visszemnetünk a parkolóba, de egy másik ösvényen, mint amelyiken odafelé mentünk.

Kiértünk a településre. Nem igazán tudtuk merre is vagyunk pontosan, de elindultunk előre, gondoltuk biztosan nem lehet messze a parkoló.

Már vagy negyedórája sétálgattunk, amikor gondoltam megnézem a térképet milyen messze vagyunk még. Ekkor derült ki, hogy pont az ellenkező irányba haladunk. Megfordultunk és elindultunk a helyes irányba. Az eső közben cseperegni kezdett, de nem volt tartós. Jó 15 perc múlva visszataláltunk a parkolóba és elindultunk az elhagyatott hajóhoz.

TSS Duke of Lancaster hajó

A hajó Mostyn közelében találhat, ez még mindig walesi terület. Leparkoltunk egy szabadidőközpont féleségben, először azt hittük, hogy magánterület, de láttuk, hogy mások is simán bemennek autóval, úgyhogy mi is bementünk. Volt itt bolt és játszótér is meg persze egy parkoló. A végében pedig egy ösvény, ami a hajó felé vezetett.

Az ösvény

Az ösvényről nem lehetett teljes egészében látni a hajót és közelebb sem lehetett menni hozzá, mert el volt kerítve, ráadásul a munkások épp csináltak ott valamit, lehetséges, hogy tereprendezés volt és fel akarják újítani a hajót, de erről semmilyen információt nem találtam.

A TSS Duke of Lancaster nevű hajó egy utasszállító gőzös volt, mely jelenleg a tengerbe ömlő Dee folyó partján állomásozik. A hajót a vasút üzemeltette 1956 és 1979 között. Kezdetben gyalogos kompként /főleg a Heysham - Belfast útvonalon/ és sétahajóként működött. Később, ahogy az autók egyre inkább divatba jöttek, egy kisebb átépítésen ment keresztül és ekkor már autók szállítására is alkalmas volt.

A Duke of Lancaster 1979-ben horgonyzott le ezen a helyen és utána Funship néven éjszakai klubként funkcionált, ám folyamatos vitában álltak a tulajdonosok a helyi önkormányzattal, ezért 2004-ben bezárták. Azután vált elhagyatottá. Annak ellenére, hogy a külseje nagymértékben berozsdásodott, a belseje állítólag még mindig egész jó állapotban van.

A hajó graffitikkel volt díszítve, ám ezt 2017-ben eltávolították róla, amikor feketére festették. Mára csak néhány kisebb rajz maradt meg. A festés okát nem tudni pontosan, de olvastam olyan híreket is, hogy 2019-ben zombie témájú atrakciót akarnak nyitni benne. Most mindenesetre még nagyon úgy tűnt, hogy nem használják semmire.

A gyalogút tuvább vezetett a folyó mentén, ekkor mi visszafordultunk, mert most csak a hajót akartuk látni. Viszont láttunk egy ösvényt a másik oldalon is, gondoltuk megnézzük, hátha onnét többet látunk belőle.

A másik úthoz előbb ki kellett mennünk a szabadidő központ területéről és az úton átmenni a folyó másik oldalára. Ezután már látható a gyalogút.

Erről az oldalról valóban többet lehetett látni, de közelebb menni itt sem volt lehetséges. Sajnáltam, mert azt hittem talál belülről is megnézhetjük, az lett volna az igazi kaland.