2018/12/03-2018/12/05.
Barangolások a Deani erdőben
és környékén
December 3-án csak fél napot dolgoztunk és utána volt 2 szabadnapunk, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Deani erdőbe.
1. nap
Dél körül indultunk, mivel az út nagy részén be volt állva a forgalom, a 3 órás útból lett 4 óra, de úgyis 4 órára írtam az érkezésünket a szállásunk házigazdájának. Viszonylag könnyen megtaláltuk a Llangarron faluban lévő szálláshelyünket, csak előtte néhány méterrel tanakodtunk egy kicsit az egyik farmháznál, melynek hasonló neve volt, aztán a mellékelt fényképek alapján beazonosítottuk, hogy ez nem az. Kicsivel továbbmentünk és meg is lett, a házigazda már várt minket. Megmutatta a szobánkat és a helyiségeket, amiket használhatunk. Mivel külön szárnyban volt az egész, így nem kellett egyik helyiséget sem megosztanunk senkivel, annyi hogy konyha nem volt, csak a nappaliban egy asztal székekkel, ahol tudtunk enni. De panaszra nem volt okunk, mert az ár függvényében egy nagyon jó kis szállásunk volt.
 |
| A szobánk |
 |
| A fürdőszoba |
Kipakoltuk a cuccainkat a kocsiból, majd kerestünk egy Tescot a közelben. 20 percnyire találtunk is egyet, Herefordban. Terveztük, hogy majd csinálunk éjszakai képeket vásárlás után, de kissé fáradtak voltunk, úgyhogy elvetettük az ötletet. Inkább visszamentünk a szállásra, iszogattunk egy kis bort, majd lefeküdtünk aludni.
2. nap
Forest of Dean
/A Deani erdő/
A Deani erdőben több látnivaló is van, mi először a híres Sculpture trailt vettük célba. Út közben muszáj volt megállnunk az egyik helyen, mert olyan gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a Wye folyó felett párolgott a víz, ehhez még a felhők alól átszivárgó napfény is párosult, ami csodálatos látványt nyújtott. Íme:
A Deani erdő egy régió Gloucestershire-ben. Hozzávetőleg háromszög alakú, nyugatról és északról a Wye folyó, délről a Severn folyó, keletről Gloucester város határolja. Területén mintegy 110 négyzetkilométer vegyes erdő található, amely Anglia legősibb megmaradt erdői közé tartozik. A régió viszonylagos elzártsága miatt sajátos, ízes helyi angol dialektus fejlődött ki. 1938-ban az erdőt nemzeti parkká nyilvánították, és az Erdészeti Bizottság felügyelete alá került.
A terület erőforrásait, beleértve a vasércet és a faszenet már a rómaiak is kiaknázták, akik meg is telepedtek itt. Később, a Tudor-dinasztia idején az erdőt csak az uralkodók használhatták vadászterületként, de gazdag vasérckincse újra a vas fő lelőhelyévé tette Angliában. Nagyon kedvelt volt az erdőből származó fa, amiből a Tudor korban hajókat építettek, például a Mary Rose-t. Még később szenet fedeztek fel itt, ami a bányászat gyors fejlődéséhez vezetett. A kereskedelmi szénbányászat az 1980-as évekig folyt, de még mindig használatban van néhány kis privát bánya.
A bányászat lehanyatlása egy ideig érzékenyen érintette a régiót, de hamarosan high-tech iparágak telepedtek meg, amelyeket a kedvezmények és a jó munkaerő vonzott ide. A régió fontos bevételi forrása a turizmus és a mezőgazdaság is. Az erdő területén élő lakosság máig megtartotta a középkorban megszerzett feudális jellegű juhlegeltetési jogátát.
Sculpture Trail
/Szobor túra/
A Deani erdő egyik leghíresebb látnivalója a Szobor túra, mely egy erdei séta, ahol közben szobrokat is láthatunk.
A Trail-t a GL16 7EG postcode alapján könnyű megtalálni. Van itt egy hatalmas parkoló, ami sajnos fizetős, viszont a szobor-túra ingyenes. De nem csak ez az egyetlen szórakozási lehetőség itt, van egy akadálypálya is, mely azonban fizetős és ilyenkor télen zárva van.
 |
| Akadálypálya |
 |
| Majom szobor az akadálypálya előtt |
Éjszaka elég hideg lehetett, ugyanis a parkoló környékén mindenütt deres volt a fű, ez a képeken is jól látható. Mi reggel fél 9 környékén értünk oda, de még akkor is nagyon hideg volt, bár néha-néha a nap kibújt a felhők alól.
 |
| A látogatói központ épülete |
A Sculpture Trail-t 1986-ban alapították, és ez a négy mérföld hosszú szakasz volt az első, amely az Egyesült Királyságban megnyitotta kapuit. A Trail-en olyan, művészek által készített szobrokat láthatunk, amelyek kifejezik az erdő környezetét és ennek a rendkívül szokatlan tájnak a történetét. Ez egyedülálló lehetőséget nyújt az erdőkben való sétálásra és a művészet felfedezésére egyaránt. Ha a teljes túrát végig szeretnénk csinálni, az kb. másfél órát vesz igénybe, de lehetőség van egy rövidített útvonalra is, melyet a kihelyezett térképen megnézhetünk. Mindig a lila nyilakat kell követni, így biztos, hogy semmit nem hagyunk ki.
Egész évben nyitva van, viszont azzal számolni kell, hogy télen a legtöbb szobor nincs kihelyezve, ezért érdemesebb nyáron menni. Mi nagyot csalódtunk benne, mert 20 perces séta után szinte alig láttunk valami érdekeset, ezért inkább visszafordultunk és nem csináltuk végig. Így most csak annyit tudok közzé tenni, amennyit láttunk belőle.
 |
| A túra kezdete |
Rögtön az elején egy képkiállítás látható a fák alatt, nem túl érdekes, de ez legalább jól mutatott a fenyők között.
Az erdő egyébként nem volt csúnya, de azt sokat láttunk már, sőt ennél szebbet is.
Időnként rajzokat találtunk, melyek vagy az irányt mutatták vagy valami információt közöltek, ami az erdővel kapcsolatos.
 |
| Itt szobrok álltak valamikor |
Végül megtaláltuk az első olyan szobrot, ami állandó jelleggel kint van, ez egy delfinre hasonlított, de lehet, hogy nem az volt. Különösebben nem nyerte el a tetszésünket, itt döntöttük el, hogy nem megyünk tovább.
Ennyit láttunk a szobor túrából. Talán majd egyszer nyáron visszamegyünk és végigjárjuk.
Következő megállónk Symonds Yat volt, mely a Wye Valley-ben /Wye völgy/ található, ami szintén a Deani erdőhöz trtozik közigazgatásilag. A Saracen’s Head pub-nál parkoltunk le, Symonds Yat keleti részén. Több parkoló is van itt, de sajnos mindegyik fizetős.
Kinéztem egy túrát, mely ebből a parkolóból indul, de még itt az elején át kellett volna mennünk a folyó másik oldalára, mely egy gyalogosok számára fenntartott komppal lett volna lehetséges, de pechünkre ma épp nem üzemelt az időjárási viszonyok miatt. A túra szerint, a másik oldalt kellett volna végigmenni a folyó mentén egészen a gyaloghídig, azon átmenni, majd a folyó túloldalán vissza a parkolóba. Mivel nem tudtunk átmenni a másik oldalra, így csak elsétáltunk a hídig, azon átmentünk, majd vissza és ugyanazon az úton vissza a parkolóhoz.
A parkolóban két fából faragott szobor is látható, melyeket nem lehetett szépen lefotózni, mert mindenhonnét belelógtak az autók, de a szobrok ötletesek voltak.
 |
| Egyik szobor |
 |
| Másik szobor |
A folyó mentén egy sétahajó is horgonyzott, mely valószínűleg szintén nem üzemelt aznap.
 |
| A Wye folyó |
 |
| Saracen’s Head pub |
A kompot azért láthattuk a folyó szélén. Ez egy régi, kézzel működtetett komp. Ha jól emlékszem a kiírásra, 1,50 fontért lehet igénybe venni /amikor épp működik/.
 |
| A komp |
Ahogy elhagytuk a falut a Symonds Yat Rock /Symonds Yat sziklák/ mellett haladtunk el, mely híres kilátó a környéken.
 |
| Symonds Yat rocks |
 |
| A Highmeadow erdő kezdete |
A Wye Valley területe kiemelkedő természeti szépségű, egy nemzetközileg védett táj Anglia és Wales határán. Nagy-Britannia egyik legdrámaibb tájképe. A Wye folyó az ötödik leghosszabb folyó az Egyesült Királyságban.
A Wye Valley területe 3 megyébe is átnyúlik: Gloucestershire, Herefordshire és Monmouthshire területére, és a mészkő szurdok tájáról és a sűrű erdejéről ismert. A terület otthont ad sok vadon élő fajnak, valamint régészeti és ipari maradványok is találhatók. Történelmileg is fontos, mint a modern idegenforgalmi ipar születési helye. A terület túlnyomórészt vidéki, és sokan a turizmusból, a mezőgazdaságból vagy az erdészetből élnek. A Wye-völgy rendkívül változatos tájképpel rendelkezik.
A Wye folyó híres a kenuzást kedvelők körében. Ezen a szakaszon különösen gyors a víz sodrása, ezért segítségképpen megjelölték azokat a részeket, amin a kenusok haladhatnak.
 |
| A Biblins Youth Kemping a folyó túloldaláról |
Megérkeztünk a Biblins bridge-hez /Biblins híd/, mely egy hatalmas függőhíd a Wye folyó felett. Kíváncsiságból átmentünk rajta és a túloldalon is szétnéztünk egy kicsit.
 |
| Biblins bridge |
 |
| Biblins bridge |
 |
| Biblins bridge |
 |
| Kilátás a hídról |
 |
| A híd a túloldalról fotózva |
 |
| A Biblins Youth Kemping területe |
 |
| A Biblins Youth Kemping névtáblája |
 |
| Biblins Youth Campsite |
 |
| Biblins Youth Campsite |
Miután kicsit körbenéztünk a kemping területén visszamentünk a hídon, majd ugyanazon az úton visszasétáltunk a parkolóhoz.
 |
| Egy fát sodor a víz |
 |
| Jóllakott vörösbegy |
 |
| Kő a kőben |
 |
| Visszaérkezés a parkolóba |
A Wye-völgy ezen része sem nyerte el különösebben a tetszésünket, de ez bizonyára a vizes, nyirkos időnek is betudható volt. Nem is próbálkoztunk tovább túrákkal, inkább megnéztem milyen más látnivaló van a környéken. Így jutott a választás a Wya Valley walesi oldalán található Tintern falvára, mely az apátságról híres.
Az apátsággal szemben találtunk egy parkolót, ott le is parkoltunk, de sajnos ez is fizetős volt. A túloldalt megláttunk egy ajándékboltot, természetesen benéztünk. Vettünk is ezt-azt. Látszott, hogy Walesben vagyunk, a táj sokkal szebb volt, mint amiket a nap folyamán láttunk. Az ajándékbolt után bementünk megnézni az apátság romjait.
 |
| Az ajándékbolt és környéke |
/Tintern apátság/
Tintern ciszterci apátsága Wales egyik legnagyobb szerzetesi romja. Ez a második ciszterci alapítvány volt Nagy-Britanniában, és az első Walesben. 1131 május 9-én Walter de Clare, Chepstow ura alapította. Az épületet évről évre újítgatták, egészen az 1536-ban bekövetkezett felbomlásáig. Azonban soha nem volt túl nagy és fontos, és történelme is viszonylag unalmas volt. Jelenleg a CADW tartja fenn, így az English Herritage kártyánkkal ingyenesen bemehettünk.
Rögtön az elején egy kis kiállítás látható azokból a kövekből, amik az eredeti épületből származtak.
Tintern mindig szorosan kapcsolódott a Chepstow-i urakhoz, akik gyakran nagylelkű jótevők voltak. A legnagyobb közülük III. Roger Bigod volt, Maud marsall lányának unokája, akinek monumentális vállalkozása az volt, hogy ujjáépítse a templomot a késő 13. században. Hálából az apátság a címerét a keleti rész ablaküvegébe helyezte. Roger templomának romjai uralják ma a helyszínt.
Az apátság épületeit szabványos ciszterci terv szerint rendezték el, azzal a kivétellel, hogy a kolostorok és az összes melléképülete a templomtól északra helyezkedett el, nem pedig délre, mely inkább jellemző volt.
Az első épületekből, amelyek a 12. századból származtak, nagyon kevés maradt meg. A fal néhány részét beépítették a későbbi épületekbe. Az új templom viszont kisebb volt, mint a 13. századi elődje.
 |
| A mennyezet |
A szerzetesek hajdani ebédlő helyisége:
 |
| Ebédlő |
 |
| Ebédlő |
 |
| Ebédlő |
 |
| Ebédlő |
 |
| Ebédlő |
 |
| A konyha |
A 13. század folyamán az apátságot többé-kevésbé teljesen újjáépítették és befejezték a nagy templomot. Az előcsarnok bejárata a kolostor nyugati oldalán volt, a 13. század végi tornácon és a külső szalonon keresztül. Fent volt egy kis helyiség, talán a pincemester lakhatott benne. Az északi részen volt egy borospince, egy ebédlő és egy hálóterem.
A hatalmas templom nagy része ma is áll, igaz tető nélkül, de még mindig nagyon jól megfigyelhetjük a díszes ablakok helyét valamint a hatalmas boltíves Pulpitumnak nevezett tartóoszlopokat.
A templomban található egy Szűz Mária szobor, melyet 2007-ben Phillip Chatfield készített. A régi időben is állt itt egy hasonló szobor, mely a jelenlegi szobornak az ihletője volt.
 |
| Szűz Mária szobor |
1348-ban a Fekete Halál /pestis/ Tinternre is hatással volt. Szinte lehetetlen lett új tagokat toborozni a testvériség számára. A gazdaságban elterjedt változások, a bérezésen alapuló rendszer bevezetése csak emelte a pestis utáni munkaerőhiányt.
Az 1500-as években az angliai és walesi szerzetesi életnek VIII. Henrik király politikai akciói hirtelen véget vetettek. A kolostorok felbomlása része volt a király politikájának, hogy teljes körű ellenőrzést gyakoroljon az egyház felett. Megszüntette a Rómával való kapcsolatokat is.
Tintern apátsága 1536. szeptember 3-án a király látogatása során megadta magát. Az apátság tizenkét szerzetes és mintegy 35 szerzetesi szolga otthona volt. A nyár végén elhagyták az apátságot és véget ért egy életmód, amely 400 évig tartott. Ezután a tetőt a helyiek elhordták, az ablakokat betörték és az apátság krónikus hanyatlásba hullott.
Amikor a 18. század végén a Wye-völgy festői szépsége ismertté vált a Tintern-apátságot újra felfedezték és számos híres festő és költő is meglátogatta, köztük a festő J.M.W. Turner és a költő William Wordsworth. A 20. század elejétől minden erőfeszítést megtettek annak érdekében, hogy az apátság maradványait megtartsák.
 |
| Az apátság jegyirodája és ajándékboltja |
Cím:
Tintern Abbey
Tintern NP16 6SE
Belépő: 6,90 font/fő /2018-ban/
English Herritage tagoknak ingyenes
Még csak délután 4 óra körül járt az idő, de már kezdett sötétedni, viszont úgy döntöttünk, hogy még teszünk egy kis városnézést Tinternben. Gyakorlatilag az egész falu csak egy utcából áll, de a központi rész az nagyon szép.
 |
| Visszanézve az apátságra |
 |
| The Royal George Hotel |
 |
| A falu központja felülnézetből |
Itt is látszott, hogy közeleg a karácsony, kivilágított télapófej és más díszek világítottak a félhomályban.
A falu központjában vizimalmokat is láthatunk. A régi időkben 20 vagy annál is több ilyen vizimalom volt a környéken, amik kiszolgálták a vas és drótgyárakat 300 éven keresztül. Alább látható az Abbey Mill /Abbey malom/, melynek ereje 80 lóerővel ér fel.
A folyón egy vasból készült híd is található. Régen Tintern ezen része egy forgalmas kikötő volt.
Az egyik épület mellett egy nagy zöld malomkereket pillantottunk meg. Később be is indították. A malom jellegzetes hangja és a középkorias faluközpont /vagy inkább malomudvar/ kicsit olyan érzést kölcsönzött, mintha visszamentünk volna az időben.
A zöld malom épületébe be is mentünk, most egy kézműves ajéndékbolt működik benne, ahol rengeteg kézzel készített figurát, falidíszt, zöld ember alakokat és sok mást találhatunk.
Mikor kinézelődtük magunkat, visszasétáltunk a parkolóba. Közben még elkattintottuk a gépet néhányszor. Íme Tintern falva sötétben:
 |
| Focipálya az apátság mellett |
 |
| Az Apátság sötétben |
Nagyon hideg lett estére, bár napközben se volt meleg. A szállás felé még tettünk egy kis kitérőt a herefordi Tesoba. Az délután/este többi részét már a szálláson töltöttük a jó melegben.
2. nap
Reggel összepakoltunk és 9 óra körül elhagytuk a bázist. A házigazda átjött, mert hallotta, hogy készülődünk. Kérdezte, hogy hogy éreztük magunkat. Mondtuk neki, hogy minden jó volt. Megköszöntük a "vendéglátást" és elindultunk a Puzzlewood felé.
A Puzzlewood ilyenkor télen csak hétvégéken és szerdánként van nyitva. Kicsit korábban érkeztünk, 10-re volt írva a nyitás, úgyhogy a kapu előtt vártunk vagy 20 percet, amikor jött egy hölgy és kinyitotta a parkoló kapuit. De itt legalább nem kellett fizetni a parkolásért. Kellett viszont a belépőért, ami 7 fontba került. Sajnos egyik kártyánkra /National Trist, English Herritage/ se kaptunk kedvezményt, de azért egy kérdést megért.
 |
| A parkoló |
A karácsonyi hangulat itt is látható volt, rögtön a parkoló mellett egy fából tákolt karácsonyfát állítottak fel, égőkkel kivilágítva.
 |
| Karácsonyfa |
A karácsonyfa mellett jobbra kecskék legelésztek. Nem ők voltak az egyetlen állatok itt, beljebb más háziállatokat is láthattunk.
 |
| Kecskék |
Nagy Britanniában több helyen is láttam már úgynevezett Bug Hotelt, magyarul Bogár Hotelt, mely sűrűn egymásra rakott fákból épített speciális hely, ahol a bogarak megbújhatnak. Itt is volt egy az udvaron. Bogarakat épp nem láttunk benne.
 |
| Bogár hotel |
A táblák mutatják, hogy merre kell mennünk a jegyiroda felé, hamarosan meg is találtuk a kis épületet, melyben egy apró ajándékbolt is volt.
 |
| A jegyiroda felé menet |
Megnéztük a tobbi állatot is az elkülönített részeken. Az Indiai futókacsák először nyugodtan pihengettek, majd hirtelen mindegyik felállt és a fa alá ment "reggelizni".
Az Indiai futókacsa kacsához kissé szokatlan testtartását az alábbi képen jól megfigyelhetjük. Tartásuk egyenesebb, mint a normál kacsáké, és inkább futnak, mint totyognak.
 |
| Madáretető a fán |
A fehér gúnár úgy sietett enni, hogy szinte már repült . :-)
 |
| Kajaszünet |
A távolban néhány tehén tátotta a száját. Ez a nyirkos idő láthatóan az állatoknak sem tetszett.
 |
| Tehenek |
A pónilovakat is épp reggeli közben találtuk, nyakig az etetőben volt mind a három.
 |
| Pónik |
 |
| Egy kép erejéig azért felnézett a kaja mellől |
Végül két szamár következett, akik a változatosság kedvéért szintén reggeliztek.
 |
| Szamarak |
Az erdő bejárata előtt jobbra található néhány helyiség. Az egyikben régi vasszerkezetek voltak kiállítva, nem vagyok biztos benne, de lehetséges, hogy a vasfeldolgozás során használták őket.
A mellette lévé helyiségben piknikező hely volt, ezen kívül még volt egy utolsó helyiség a gyerekek számára, valamint a prospektusokat is abban a helyiségben találhatjuk, hogy mit érdemes még megnézni a környéken.
 |
| Piknikező hely |
A Puzzlewood /magyarul „rejtélyerdő”/ erdős terület a deani erdőben. A mintegy 5,7 hektárnyi területen római vasbányák nyomát fedezték fel. Ma turistalátványosság. A környező ösvények olyan zavarbaejtően rendeződnek, hogy érzékcsalódást okozhatnak: az idelátogatók gyakran hat hidat számolnak meg a helyszínen, holott csak kettő van.
 |
| A Puzzlewood bejárata |
A Puzzlewood valóban egyedülálló és varázslatos hely a gyönyörű és történelmi Deani erdőben. Felfedezhetjük a kanyargó utakat, a fantasztikus fa és a sziklaalakzatokat ebben a 14 hektáros ősi erdőben. A légkör itt teljesen más, mint a többi erdőben. Úgy hírlik, hogy Tolkien is innét kapott inspirációt a Közép-Föld mesés erdeire, és nem is nehéz megérteni miért. Ahogy sétálunk az ösvényeken valóban olyan érzésünk van, mintha valami középkori fantasy-regény helyszínére csöppentünk volna.
Sajnos elkezdett esni az eső, a fényképezőgép lencséjét állandóan törölgetnem kellett az esőcseppektől és a párától, úgyhogy a képek nem lettek a legjobbak.
A karácsonyi díszítés itt is megtörtént, itt-ott fára aggatott karácsonyi díszek és más alakzatok láthatók.
A Puzzlewoodban furcsa sziklaszerkezeteket, titkos barlangokat és ősi fákat találunk, amelyek egyedülálló és titokzatos atmoszférát nyújtanak. A Puzzlewood geológiai jellegzetessége helyi szinten "Scowles" néven ismert. A "Scowles" jelentős földtani jellegzetesség, mely a széntartalmú mészkőben alakult ki sok millió évvel ezelőtt a természetes földalatti barlangrendszerek eróziója során. Az emelkedés és az erózió miatt a barlangrendszer felszínre került. Ezt a vaskori telepesek a római időkig kihasználták a vasérc kitermelésére.
Az 1800-as évek elején egy helyi földtulajdonos egy mérföldnyi gyalogutat hozott létre, amely étszelte az ősi erdőt, hogy barátait és gyermekeit szórakoztassa. Ezután az 1900-as évek elején a Puzzlewood nyilvánosan is megnyitotta kapuit a helyi egyház javára. Azóta lényegében változatlan maradt, ugyanazokkal az útvonalakkal, de a látogatói létesítmények hozzáadásával.
 |
| Barlangrendszerek |
A Puzzlewood sokféle fának ad otthont, tölgy, bükk, kőris, hársfa és tiszafa található az erdőben. A tiszafa gyökerei különösen kedveli a vasércet. A lehullott tiszafa ágakat kerítések és hidak készítéséhez használják fel, mely különösen alkalmas erre, mivel szívós és nagyon tartós.
Az erdő arculata az év során változik. Kora tavasszal az erdő friss, az új hajtások fényes zöldjével és madárhang dallamával. Késő tavasszal a kékcsengők gyönyörű kék szőnyeget hoznak létre. Nyáron a kékcsengőt a páfrányok váltják fel és a vadfokhagyma illata keveredik a levegőben. Az ősz a gombák széles skáláját hozza a fatörzseken. Viszont a sziklákat egész évben zöld moha borítja, így télen is szép látványt nyújt.
 |
| Rejtéjes kunyhó |
A Puzzlewood filmesek körében is rendkívül közkedvelt helyszín, több filmet is forgattak már itt. 2013-ban a Dr Who, azaz Ki vagy, Doki? c. filmsorozatban ezt az erdőt választották helyszínül a legfélelmetesebb ellenfelek, a Síró Angyalok otthonául. Clara és Dr Who /Matt Smith/ egy hóborította Puzzlewoodban találják magukat, amelyben a halálos Síró Angyalok laknak.
Szintén itt forgatták a görög mitológia ihlette Atlantisz sorozatot, ahol Jason és barátai kalandjait követhetjük nyomon, akik Jason apja eltűnése után nyomoznak, melynek során rengeteg gazember és szörny kerül az utukba. A másik lány és A szirének éneke c. epizódokban Nysa erdejének helyszínéül szolgál a Puzzlewood, ahol Herkules meglátogatja a gonosz boszorkányt, Circe-t, aki disznóvá változtatja.
A Puzzlewood népszerű helyszíne a Merlin sorozatnak is, amely mind az öt évadban megjelenik. Több millió néző élvezte Merlin, Arthur király és a kerekasztal lovagjai, valamint a Puzzlewood rendkívüli tájképét. A Puzzlewoodot olyan különféle jelenetekhez használják, mint a Morgana titkos rejtekhelye, a druida táborok, a sárkányok, az egyszarvúak és sok más izgalmas üldözés.
A Rejtett királyságok /Hidden Kingdoms/ BBC természetfilmjét is itt forgatták.
1848-ban több, mint 3000 római kori érmét találtak itt. Az érméket három agyagedényben tárolták a barlangok szikla-alakzataiban. Az érmék származási helye ismeretlen.
Néhány fán érmével ellátott plakátokat láthatunk kihelyezve, összesen 10 darabot. Létezik egy mobilra letölthető applikáció, melynek segítségével bescannelhetjük ezeket az érméket és ha mindegyiket megtaláltuk, akkor biztosan nem hagytunk ki semmilyen látnivalót. Ez azért is hasznos, mert a labirintusszerű gyalogutak egy idő után teljesen kuszának tűnnek és könnyű belezavarodni, hogy merre jártunk már és merre nem.
 |
| Érme a fán |
Visszatérve a filmekhez, a Puzzlewood 2013-ban debutált a filmvásznon, a Jack, az óriásölő c. filmben első alkalommal használták fel ezt az ősi erdőt egy nemzetközi játékfilmhez. Évszázadokkal ezelőtt az óriások uralták a Földet, ám az emberek legyőzték őket. Az óriások azóta várnak a lehetőségre, hatalmuk visszaszerzésére. Úgy tűnik, elérkezett az idő, amikor Jack, a parasztlegény véletlenül megnyitja a két világ közötti átjárót. Ezt kihasználva az óriások elözönlik az emberek földjét, pusztítás és rombolás szegélyezi óriási lépteik nyomát. Jack nem sokat habozik, néhány bátor katona oldalán szembeszáll a bosszúálló óriásokkal a királyáért, a népért és a hercegnő szerelméért. A híres tündérmese megfilmesített változata.
A Da Vinci démonai sorozat második szériájában szintén felhasználák a Puzzlewood-ot, a 15. századi Dél-Amerika helyszínéül.
 |
| Az egyik híd |
 |
| Kilátó |
Egy idő után már alig tudtuk követni merre jártunk már, de megtaláltuk az összes érmét, úgyhogy valószínűleg nem hagytunk ki semmit. Viszont volt olyan rész, ahol többször is elmentünk.
 |
| Visszatérés a ruhákkal teleaggatott helyre |
 |
| Az utolsó rész, amit még nem láttunk |
Az eső végig esett kitartóan, de ez nem riasztott minket vissza. Az erdő után még megnéztünk egy kastélyt, szintén Wales-ben. Útban odafelé már nem csak csepergett, hanem szakadt az eső, de mire odaértünk lecsendesült.
/Raglan Kastély/
A Raglan kastély Raglan faluja közelében található, délkelet Walesben. A modern kastély építése a 15. és 17. század közé tehető, amikor az egymást követő uralkodó családok a Herbertek és a Somersetek létrehoztak egy fényűző várkastélyt parkokkal, vizi kertekkel és teraszokkal körülvéve.
Az angol polgárháború idején, 1646-ban a parlamenti erők bevetették a várat, I. Károly uralkodása alatt. Ezt követően katonai célokra használták fel. II. Károly ugyan még helyreállította a várat, ám az utána következő Somersetek nem foglalkoztak vele. A kastély először helyi építőanyag-forrás lett, majd romantikus rom. Ma vonzó turistalátványosság.
Rögtön az elején találtunk két helyiséget, ahová be lehetett menni, mindkettőben falfestmények voltak, melyek a kastély történelmét hivatottak bemutatni. A képek kicsit csalókák, nem tudom miért, de rózsaszínes árnyalatúnak látszanak rajta a falak, holott valójában fehér volt. Nem tudtam mit csinálni a fényképezőgéppel, mindenképp rózsaszínre csinálta.
Az alábbi kép viszont egy középkori utcajelenetnek is beillene:
A hajdani könyvtárszoba lépcsőjén még ma is láthatunk könyveket, persze nem eredeti formában, ezek csak illusztrációk, de kétségkívül ötletesen megoldották és sikerült feldobni vele a vár belsejét. A hatás fokozásaképpen még 2 gyertyát is helyeztek oda.
 |
| A hajdani könyvtárszoba |
 |
| Könyvek a lépcsőn |
Bementünk a másik helyiségbe is, melynek a falai szintén rajzokkal voltak tele. A fényképezéssel ugyanaz volt a probléma, csak itt lilás lett az árnyalat.
 |
| Egy érdekes szék a helyiségben |
 |
| Kandalló |
A Raglan kastély, a nagy, többszögű tornyokkal és a Tudor stílusával ellentétes bármely más Wales-i várral. A kastély építéséhez homokkőt használtak fel, de két különböző tipusút. A 15. századi kastélyt halvány, majdnem sárgás homokkő jellemzi a Wye folyó irányából, Redbrooktól három mérföldnyire. A másik homokkő a helyi régi vörös homokkő, mely vörös, barna vagy aranyszínű, és a Tudorok által használt. Egy sápadtabb színű követ is használtak a kandallókhoz. Távolról úgy tünik, hogy a kastély vörös színű, de közeledve a kaputoronyhoz, a sárga homokkő nyilvánvalóvá válik.
Egy újabb fedett helyiséget találtunk, itt volt régen a konyha. Egy érdekes szerkezet volt a sarokban, tetején egy hallal, körülötte 3 nagyítóval, vagy valami ahhoz hasonlóval és mindegyik nagyító mellett egy gyertya. Nem tudtuk eldönteni, hogy mire használhatták. Talán a halat vizsgálgatták orvosi szemmel?
 |
| Itt egy szökőkút állt, mára csak az alapja maradt meg |
 |
| Kilátás a várból |
 |
| Vár melletti tárolóhelyiségek |
A várhoz egy legenda is kapcsolódik, mely a könyvtáros szellemével kapcsolatos. A vár egy normann kastély helyére épült, Sir William Thomas jóvoltából, akit Gwent Kék Lovagjaként ütöttek lovaggá. Harcolt az Agincourti csatában V. Henrik király mellett 1415-ben. William volt a felelős Raglan nagy tornyának megépítéséért, mely Gwent sárga tornyaként vált ismertté.
Idézet Richard Jones könyvéből:
"Egy megnyugtató légkör hatja át a hideg romok zegzugos belsejét. Egyes látogatók megriadtak egy röpke pillanatra, ahogy leírták, egy bárdi alak integetett feléjük annak a szárnynak a közelében, ahol a könyvtár helyezkedett el valaha. Úgy gondolták, hogy a szellem a vár könyvtárosa lehetett. A polgárháború ostroma alatt elrejtették az értékes könyveket és kéziratokat egy titkos alagútban a vár alatt. A félelmük megalapozottnak bizonyult, mivel az első cselekmények egyike rögtön el is pusztította Raglan csodálatos és felbecsülhetetlen értékű könyvtárát. A könyvtáros sorsa ismeretlen, de úgy tartják, szelleme még mindig őrzi a rejtett irodalmi kincseket. 2001 nyarán látták utoljára, amikor egy lány egy iskolai kirándulás során kiszaladt a kastélyból, bizonygatva, hogy a szellem integetett neki egy homályos sarokból.
Tagadhatatlan, hogy a Raglan kastély rendelkezik egy titokzatos aurával és aki a sötét átjárókban, kanyargós lépcsőkön sétálgat, érezni fogja a hátborzongatóan bizsergető légkört a levegőben."
Ez az idézet Richard Jones "Haunted Castles of Britain and Ireland" /Kisértetjárta kastélyok Britanniában és Írországban/ könyvéből származik.
 |
| Gwent sárga tornya |
Az alábbi képen a falban téglafülkéket láthatunk. Ezek mindegyikében 1-1 római kori szobor állt a régi időkben.
 |
| Fűnyíró |
 |
| Szék a kéretlen vendégek részére |
A kisértetsztori talán nem is túlzás. Mi is éreztük azt a nyomasztó légkört, ami a kastélyban uralkodik. Főleg, amikor zártabb helyiségekben voltunk.
 |
| Kilátás a kastélyból |
 |
| A parkoló a kastélyból fotózva |
Mikor felmentünk az egyik toronyba és lenéztünk, megláttunk egy ládát lent. Le is mentünk megnézni közelebbről. Olyan volt, mint egy kincsesláda, körülötte egy fura szerkezettel, lehet, hogy az volt a lopásvédő.
 |
| Kincsesláda |
 |
| WC |
A kastély nagy területen fekszik, labirintusszerű helyiségeit elég sokáig tart végigjárni. Mikor végeztünk, mondták is a jegyirodában, hogy sokáig voltunk. Persze nem szemrehányásképpen, csak megjegyezték. A végére már az eső is elállt, így szokott ez lenni, amikor már indulunk hazafelé, mindig szép idő van...
Cím:
Raglan Castle
Castle Rd, Raglan NP15 2BT
Belépő: 6,90 font/fő /2018-ban/
English Herritage tagoknak ingyenes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése