2016/09/17 - 2016/09/18.
Kirándulás Észak-Walesben
1. nap
Világítótorony látogatás és sátorállítás
Az első sátorozásunk olyan jól sikerült, hogy szerettük volna megismételni, ezúttal egy másik helyszínen, Walesben, egy tengerparti kempingben. Reggel kicsit korábban indultunk itthonról a szokásosnál és nem egyből a kempingbe mentük, hanem előbb megnéztünk egy világítótornyot.
South Stack világítótorony
/South Stack Lighthouse/
A South Stack világítótorony Anglesey szigetén található, illetve annak nyugati csücskénél lévő kis szigetén, a Holy Islandon, mely annyit jelent, Szent sziget. Holy Island annak ellenére, hogy sziget, nagyon közel van a szárazföldhöz, ezért egy hídon át autóval megközelíthető. Van egy nagy parkolója, ami ha jól emlékszem ingyenes. A világítótornyot ha belülről is meg szeretnénk nézni, akkor fizetni kell érte, jegyet a parkoló közelében lévő Látogató központban lehet venni.
 |
| A parkoló |
A toronyhoz kb. 20 perces sétával lehet eljutni, először aszfaltozott utakon, majd egy hosszú lépcsősoron lefelé haladva, követve mindig az útjelző táblákat.
A tornyot már egész messziről is lehet látni és jól megfigyelhető, ahogy egy kiemelkedő szikla tetején ül. A környező sziklák egészen drámai hatást keltenek, nagyon szép az egész környék.
A világítótorony 1809-ben épült, hogy figyelmeztesse az arra elhaladó hajókat a veszélyes sziklákra. 28 méter magas és az általa kibocsátott fény 44 km-re látszik el. A látogatók felmászhatnak a világítótorony tetejére, és bejárhatják a gépházat, valamint a kiállítási területet.
A torony tetejére egy keskeny csigalépcsőn lehet feljutni, itt volt egy kis félreértésünk, mert a személyzet egyik tagja szólt, hogy várjuk meg, amíg fentről lejönnek és majd szól, hogy mikor indulhatunk, de nagyon rossz volt az angolunk és nem értettük, így hát mi elindultunk. Közben persze jöttek lefelé, akkor jöttünk rá, hogy várnunk kellett volna, de mostmár mindegy volt, mert a felénél jártunk. Nagy nehezen megoldottuk, hogy a lefelé jövők elférjenek mellettünk. Fönt kissé csodálkozott a fickó, aki koordinálta a lemenetelt, hogy még nem jöhettünk volna fel, de aztán nem szólt semmit.
A torony tetején látható a nagy lámpa, ami a fényt adja és a kilátás is nagyon szép onnan fentről, de ezen kívül nem volt semmi extra. Mielőtt lementünk volna, ezúttal megvártuk, amíg mondják, hogy mehetünk.
 |
| A lépcső felülről nézve |
Miután megnéztük a világítótornyot belülről, elindultunk visszafelé. Felfelé már sokkal rosszabb volt megmászni azt a hosszú lépcsősort, amin lefelé még olyan könnyedén lépkedtünk.
Az Aberafon Campingben foglaltam sátorhelyet, a világítótorony után egyenesen odamentünk. Itt számokkal voltak jelölve a sátorhelyek és arra a helyre húzhattuk csak fel, amit kijelöltek nekünk, nem lehetett szabadon választani, de a foglalásnál tengerre néző helyet kértem és a látvány tényleg önmagáért beszélt.
Ezúttal kissé gyorsabban ment a sátorállítás, mint legelőször, de még most se vertük le a sarokcölöpöket. A felszerelés hasonló volt, mint a múltkor, annyi hogy a paplanok helyett hálózsákot hoztunk.
A nap hátralevő részét itt töltöttük a kempingben, mert annyira szép volt a táj, hogy érdemes volt jobban körbenézni. Miután végeztünk a sátorállítással, el is mentünk egy felfedező útra, végigjártuk a kempinget is, ami elég nagy területen helyezkedik el és a tengerparton is sokat sétálgattunk.
A víz teljesen be volt húzódva, így az egész partszakaszt be tudtuk járni és az árterületen is messze be tudtunk sétálni a tenger felé. Időnként megálltunk kagylókat és csigákat keresgélni, de nem szedtük össze őket, csak nézelődtünk. Voltak ilyen gilisztaszerű valamik is, úgy néztek ki, mint ami Granadában a melegszendvics tetején volt, csak kilapított állapotban, amire először azt hittük, hogy sonkacsíkok.
 |
| Gilisztaszerű valamik |
Fölöttünk siklóernyősök röpködtek, én nem hiszem, hogy rá tudnám venni magam, hogy kipróbáljam, de biztos nagyon szép lehet onnan fentről a kilátás.
Estefelé nagyon szép naplementében volt részünk, csak az hőmérséklet kezdett nagyon lehűlni, pedig nap közben nem volt hideg. Néhány naplementés kép után úgy döntöttünk körbejárjuk a kempinget, mert még nem láttuk minden részét.
 |
| Recepció |
Mikor visszamentünk a tengerpartra, mégszebb volt a naplemente, teljesen narancssárga volt az égbolt. Csináltunk még néhány képet, majd bementünk a sátorba, mert nagyon hideg volt már.
Alvás előtt azért még utoljára lementünk a partra, ekkor már koromsötét volt, csak elemlámpával lehetett látni valamit. A víz most teljesen kint volt, csak egy keskeny partrész volt, ahol még lehetett sétálgatni. Hihetetlen, hogy nappal milyen messze be tudtunk sétálni, most meg azokat a területeket legalább 2 méteres víz borította. Ezelőtt nem voltunk túl sokat tengerpartokon, így nem tudtuk, hogy ez egy megszokott dolog, hogy apálykor nagyon visszahúzódik a víz, dagálykor meg kijön egész a partig. De mostmár ezt is tudtuk.
A hold is nagyon szépen világított, egy felhő sem volt az égen, ami eltakarta volna és ráadásul telihold volt. Nagyon jó képeket sikerült csinálnunk róla, ez egyiknél teljesen ráközelítettünk és elég jól látszik a bolygó felszíne.
Végül lefeküdtünk aludni. Éjszaka nagyon fáztam és estére feltámadt a szél is, folyton csak azt hallottam, ahogy beletép a sátor anyagába. Elég nehezen aludtam el és sokszor felébredtem éjszaka.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése