2020/08/14 - 2020/08/16.
Sátorozás Norfolkban
3. nap
Éjszaka nagyon meleg volt, rövidnadrágban és pólóban aludtam, de még így is szét kellett cipzáraznom a hálózsákot. 8 óra környékén másztunk ki az ágyból és elkezdtünk összepakolni. Fél 10 körül végeztünk a sátorbontással és már indultunk is a Pensthorpe Természetvédelmi Parkba, ahova 10 órára, azaz nyitásra szólt a jegyünk. Nagyon közel volt a kempinghez, autóval mindössze 6-7 perc.
Pensthorpe Természetvédelmi Park
/Pensthorpe Natural Park/
A Parknak van egy hatalmas parkolója, ami ingyenes. A területen a Wensum folyó halad végig, mely kiemelt természetvédelmi jelentőségű terület. Mellette több kisebb tó alakult is található, ami rengeteg vízimadárnak ad otthont. Sajnos a park látogatása nem ingyenes, 13 font egy felnőtt belépő, amit célszerű előre lefoglalni. A tavakat és gázlókat mesterségesen hozták létre ásatások során. Az itt élő madarak nagy része szabadon, természetes körülmények között él, de van néhány odatelepített madárfaj is és sajnos a vörösmókusok is fogságban élnek itt.
 |
| Vizityúk |
 |
| A park bejárata |
Bemutattuk a jegyeket és már mehettünk is. Van egy kávézó/büfé is a bejárat előtt, mondták, hogy ha akarunk kimehetünk oda és visszajöhetünk a jeggyel. Gondoltuk majd inkább ha megyünk kifelé, akkor benézünk. Rögtön a bejárat után egy hálóval fedett terület volt, itt néhány vízimadár lakott. Ők fogságban élnek itt.
Kaptunk egy térképet, amin láttuk, hogy rengeteg ösvény van, amerre lehet menni, szerettük volna bejárni az egészet, de mivel 4 órakor zárnak, tudtuk, hogy erre nem lesz idő. Így hát inkább a szoborkereséseket tűztük ki célul, amik elszórva voltak a park területén. Erről is volt egy térkép, de sajnos egyiknél sem jelölték, hogy melyik hol található, nem is sikerült megkeresnünk az összeset, de nem maradt ki túl sok, viszont voltak olyanok is, amik a térképen nem voltak rajta. Némelyik nagyon el volt rejtve, úgyhogy igyekeztünk mindent nagyon figyelni.
Az első szobrot rögtön meg is találtuk a bejárat közelében, egy lila művirágot, növények közé rejtve, első ránézésre élőnek tűnt, annyira beleolvadt a többi virág közé.
A virágok között két másik szobrot is találtunk, hatalmas röpködő bogarakat, nem tudtam beazonosítani mik lehettek.
A szitakötőt alig vettük észre a sűrű, virágzó növények között:
Két gém is felbukkant a fák alatt:
Túloldalt alig észrevehető barna virágszobrok ágaskodtak:
 |
| Kis kőhíd |
Egy kis patakocskánál különböző fajta vadkacsák lubickoltak:
Szemben vadkacsákkal körülvett piknikezőhely várta a vendégeket. Itt volt egy kis büfé is, ittunk egy capuccinót. Lehetett venni speciális kaját, amivel a madarakat lehet etetni, 1 fontba került csomagja. Vettünk egyet és amíg megittuk a kávét, nagy részét odaadtuk nekik. Egyesével szórtam nekik, így kisebb harc alakult ki a madarak között.
A darvak éppen csendes pihenőt tartottak, csak ketten voltak, egy elkerített részen, de mindketten épp aludtak és csak néha mutattak valami életjelet, akkor is csak vakarászták magukat. Nehéz volt úgy elkapni őket, amikor a fejük is jól látszott.
Megérkeztünk a vörösmókus ketrecekhez. Valahogy sosincs szerencsénk velük, azokon a helyeken ahol előfordulnak, sosem szoktuk látni őket épp akkor, amikor ott vagyunk. Most örültünk is neki meg nem is, hogy ketrecben vannak. Örültünk, mert így biztos, hogy látjuk őket, annak viszont nem, hogy így kissé vadaspark jellegű az egész és nem a természetes élőhelyükön kapjuk őket lencsevégre.
Volt egy békástó, de sajnos békákat nem láttunk benne:
 |
| A vadkacsa éppen kajáért nyújtogatja a fejét |
Itt ismét etettük a madarakat a maradék kajával, volt egy vizityúk, ami folyton elzavarta a többit, a vége felé már tiszta mérges volt, csak úgy borzolta a tollait.
A flamingók is épp csendespihenőt tartottak:
Újabb szobrokat találtunk, ezúttal óriáshangyákat egy fa törzsén:
A magas növényzet mögött egy szárnyait széttáró vadkacsa bújt meg:
Egy erdős ösvényen sétáltunk tovább, itt a fákon több alkotást is megtaláltunk, a pókhálót a pókkal, a kis sündisznót, a repülő baglyot, a hatalmas pillangót, a hernyót és a bábot. Még egy élő katicabogarat is sikerült lefotóznom.
A park területén több madárles is található, épp megpillantottuk az egyiket és bementünk, hátha látunk valami érdekeset. Épp hogy leültünk, egy sólymot láttunk repülni, ami aztán leszállt az egyik fára. Sikerült lefotóznom, de nagyon messze volt, ezért közelit nem tudtam csinálni róla. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs extra messzire ellátó objektívem.
 |
| Madárles |
 |
| Sólyom a fán |
Nem időztünk túl sokat a madárlesben, mert még sok részen nem voltunk és egyre közelgett a záróra. Ahogy kimentünk, rengeteg kék szitakötőt pillantottunk meg.
Folytattuk tovább a szoborvadászatot és egy újabb példánnyal bővült a megtalált alkotások listája, egy fán ülő bagollyal, ami egy kis egeret tart a lábai alatt:
A katicát is megtaláltuk:
A távolban valamiféle állatok legelésztek, nem tudom mik lehettek, de szarvuk is volt:
Láttunk egy piros szitakötőt, ez sokkal szebb, mint a kék, ilyet még sose láttam ezelőtt. Szerencsére sokáig pózolt a híd korlátján, így tudtam róla csinálni néhány képet:
Egy erdei ösvényen folytattuk tovább utunkat. Néhány őz előtűnt egy pillanatra a fák között, de mikor közelebb akartam menni hozzájuk, elszaladtak. Később találtunk egy leshelyet, ahova szintén betértünk egy kis időre. Több színes madár is felbukkant, de sajnos messze voltak ahhoz, hogy jó képet tudjak csinálni róluk, utána jött két őzike, az egyiket sikerült lencsevégre kapni, de csak oldalról, amint épp valami élelem után kutat az avarban.
 |
| Egy szép sötétkék szitakötő |
Közben nagyon megéheztünk és zárásig már amúgysem volt sok időnk, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk még az utolsó ösvényen, ami már visszavezet a bejárat felé. A többi részt már nagyjából úgyis bejártuk.
Itt is volt egy madárles, az előtte lévő táblán sólymokat is mutat, úgyhogy bementünk ide is, hátha szerencsénk lesz, de sajnos nem volt.
Jól sejtettük, hogy a maradék szobrok erre lesznek majd, hamarosan láttunk is egyet:
A bejárat felé közeledve újabb műalkotások tűntek fel itt-ott:
 |
| Bogárhotel |
Végül a szarvast is megtaláltuk, mely talán az egyik legszebb alkotás az egész parkban:
Végül szétnéztünk az ajándékboltban, de nem találtunk semmi kedvünkre valót, majd betértünk a kávézóba, hátha van valami normális ennivalójuk, mert már farkas éhesek voltunk. Túl sok választék nem volt, így csak valami süteményfélét ettünk, ez is több volt, mint semmi. Elindultunk hazafelé, de útba ejtettünk egy Mekit, ahol végre jól lakhattunk. Épp hogy tovább indultunk hazafelé, elkezdett esni az eső, ami nemsokára már zuhogott. Jó másfél órán keresztül nem is akart alábbhagyni, időnként annyira esett, hogy alig láttuk az utat. Közben dörgött és villámlott, ami nagyon szokatlan itt Angliában. Én már alig vártam, hogy hazaérjünk, mert ez már nagyon szélsőséges időjárás volt és ilyenkor nem szeretek utazni, de szerencsére gond nélkül hazaérkeztünk. Itthon alig esett valami...
Kapcsolódó bejegyzések:
Norfolk - 1. rész - Hunstanton Beach, Blakeney Point és Fakenham
Norfolk - 2. rész - Pensthorpe Natural Park
