2019/07/12-2019/07/14.
Eldugott helyek Skóciában
1. nap
Ezúttal Edinburgh-ba és környékére látogattunk, találtam néhány szokatlan vagy nem épp turistaközpontú látnivalót, azokat akartuk megnézni. Bár Edinburgh-ban voltunk már kétszer is, de korántsem láttunk mindent. A fő látnivaló, ami miatt most mentünk, az Edinburgh közelében lévő Jupiter Artland volt.
Munka után indultunk, a Linwater Caravan Parkban foglaltam sátorhelyet, ahol a nevével ellentétben nem csak karavánnal lehet menni. Miután hazaértünk melóból, egy gyors zuhany után összeszedtük a cuccunkat, amit még előző nap nem pakoltunk be az autóba és du. 4 óra körül el is tudtunk indulni. Szépen haladtunk az úton, az időjárás viszont nem volt túl kegyes hozzánk, hol eleredt, hol elállt az eső. 8 óra körül értünk fel a kempingbe. Este 9-ig lehetett bejelentkezni, mi voltunk az utolsó érkezők. Szerencsére az eső ekkor épp nem esett, ám örömünk nem tartott sokáig, épp csak hogy elkezdtük kibontani a sátrat, cseperegni kezdett. Mivel ismét csak a kisebbiket vihettük /bár simán elfért volna a nagy is/, így kicsit macerásabb volt a felállítás, bedugdosni a rudakat, stb., közben pedig hol elállt, hol eleredt az eső, de szerencsére nem zuhogott. Mire elkészültünk természetesen elállt, mint ahogy az lenni szokott. Annak viszont nagyon örültünk, hogy a legjobb helyet kaptuk meg a kempingben.
 |
| A sátrunk |
 |
| Linwater Caravan Park |
A kemping nagyon kellemes hely volt, csak egy baj volt vele: mivel közel van a repülőtér, és pont a kemping felett húznak el a gépek, ezért kicsit zajos, ami inkább este és hajnalban zavart. Az éjszaka nyugis volt, az eső nem hűtötte le nagyon a levegőt, 14 fok körül lehetett, ami angol viszonylatban éjszakára egész jó.
2. nap
9 óra körül ébredtünk, de hajnaltól nem nagyon tudtam aludni a repülőgépek zaja miatt. Nagyon jó volt így, hogy előző nap feljöttünk, így ma nem kellett még sátorállítással bajlódni és ott volt a teljes nap. Reggel kicsit be volt borulva, hamarosan el is eredt az eső. Megvártuk, amíg eláll és csak utána indultunk el, de így pont jó volt, mert a Jupiter Artland úgyis csak 10-kor nyit.
Pár perccel 10 után érkeztünk, a GPS egy magánháznak kinéző kapuhoz navigált minket. Azt hittük rossz helyre hozott, de a Google térkép szerint is itt kellett lennie. A kapu azonban zárva volt. Kiszálltam az autóból és elolvastam mi van írva a kaputelefonra. Volt egy gomb, ami fölött ott volt, hogy Jupiter Artland. Megnyomtam, egy női hang szólt bele. Elmondtam, hogy mára foglaltam jegyeket az interneten, mire ő kinyitotta a kaput. Bementünk, de nem figyeltünk, hogy rögtön balra kellett volna kanyarodni a parkolóba, ezért továbbmentünk. Ott beljebb találtunk egy mozgáskorlátozott parkolót, de oda nem állhattunk. Épp jött egy fickó, aki láthatóan ott dolgozott, megkérdeztük tőle merre van a parkoló és ő útbaigazított.
Leparkoltunk és elballagtunk a jegyirodához. Mikor mondtam, hogy foglaltam jegyet előzetesen, csak a nevemet kellett mondani és már meg is találta. Kaptunk egy térképet és egy kis öntapadós matricát, amit a ruhánkra kellett ragasztani és már indulhattunk is ennek a szokatlan kertnek a felfedezésére.
A Jupiter Artland egy modern szobrászati park és művészeti galéria. Ez a csodálatos, már-már szürreálisnak tűnő park a Bonnington-ház területén található, egy 19. századi vidéki házban, Edinburghtól 7 km-re.
Amint kimentünk a jegyiroda hátsó ajtaján és visszanéztünk az épületre egy színes, szokatlan falat láthattunk. A festett, krómozott panelek sarkait visszabontották, hogy felfedjék a háttérszínt és így egy nagyon érdekes hatást értek el. A látványt az előtte lévő erdő tükröződése is fokozza, ezáltal évszaktól függően változik a fal látványa.
A park a térkép segítségével könnyen körbejárható, részletesen fel van tüntetve rajta, hol mit kell látnunk. Első harmada egy erdős területen vezet keresztül, érdekesebbnél-érdekesebb művészi alkotásokkal teletűzdelve.
A második látnivaló, az örvényt utánzó lyukacska egy vasrácsos ketreccel volt elkerítve, érthető módon, nehogy valaki véletlenül beleessen.
 |
| Erdős ösvény |
Az "Égbolt" névre hallgató alkotást egy régi csillagtérkép ihlette. 1170 acélszálat és 1019 acélgolyót hegesztettek össze, melyek a szabálytalan sokszögű szerkezetet alkotják. Akkor éri el a legjobb hatást, ha ezen keresztül nézzük az eget.
A szerkezet mögé sétálva láthatjuk a környező tájat is, ami szintén nem csúnya látvány.
Folytatva a sétát az erdei ösvényen, nemsokára egy apró, mészkőből készült, domború hídon haladtunk át. Ez is a látnivalók része, de számomra ez kevésbé volt érdekes, nekem csak egy sima hídnak tűnt.
A kőház helyileg bényászott kőből készült. Az érdekessége abban rejlik, hogy amíg a házak belseje általában biztonságot, menedéket és kényelmet nyújt, addig ebbe a házba való belépéskor van valami nyugtalanító az egyenetlen, köves aljzatra lépve.
A kert legmelankólikusabb részét kétségkívül a síró gyerekek szobrai alkotják. Összesen 5, kézzel faragott gyerekfigurát láthatunk, mindegyik más-más pózban és máshol helyezkedik el, de közel egymáshoz. A hajuk eltakarja az arcukat, ami méginkább sejtelmessé teszi a szobrokat.
Apollo temploma portlandi kőből készült, kupolája belső felében arany betűkkel írott szöveggel.
Sappho mellszobra egy talapzaton áll. A szobor az erotikus líra kiváló alakjának, a szépség és a szerelem szimbólikus alakjának állít emléket.
Szintén nagyon sejtelmes képet nyújt a fához döntött hatalmas fegyver látványa. Amíg nem láttam a kert hátralévő részét, azt gondoltam ez lehetne akár a szimbóluma is.
Az ösvényen továbbhaladva, jobbra egy emlékhely tűnt elő a fák közül. Első ránézésre csak betonfalaknak tűnik, ám közelebb lépve és bekukucskálva rajta, láthatjuk hogy valójában ez egy sírhely. Érdekes fejfákat találtunk, néhányra héber nyelven írott szöveggel.
A 4 méter átmérőjű színes háló első ránézésre egy hatalmas pókhálóra hasonlított.
Cells of life, azaz Az élet sejtjei névre hallgató terület a kert legszebb és legszürreálisabb része. Itt valóban úgy érzi az ember, mintha egy másik bolygón lenne. Nem véletlenül lett ez a kert szimbóluma. A tavakkal teletűzdelt, barázdált fűpiramisok és visszatükröződésük a víz felületén, nagyon egyedi látványt nyújtottak.
 |
| Itt is alacsonyan szálltak a gépek |
Nem messze pónikát és más állatokat láthatunk, de csak kerítésen át.
A Rózsa-sétánynak nevezett hely felé folytattuk tovább a kert felfedezését. Az egymással szembe néző, gótikus és kínai hatású portikuszok folyosóján végig rózsaágyások sorakoznak.
Körülötte is rengeteg színes virág található.
Szintén szokatlan látványt nyújt a két hatalmas cement és acéloszlop.
"The light pours out of me" - "A fény kiáramlik belőlem" névre hallgató építmény egy földalatti ametiszt kamra, obszidiánnal körülvéve. Különös érzés lemenni a kamrába és elmélyülni a drágakövek szépségében, mintha ezernyi csillogó ékszer venne körül minket, egybeolvadva egy hatalmas tömbbé.
Ismét egy erdős rész következett. A tőben elágazó fák közé hatalmas köveket helyeztek, ezekből több példány is látható. Nem túl érdekes és nem is túl látványos.
Egy kacsa-tó következett, közepén egy kis szigettel és szélcsengőkkel. A több száz kis japán harang a szél hatására csengő muzsikát hallat és kiengedi a "lélek hangját".
A tó szélére épített csónakházban különboző üvegcsékben vízgyűjtemény található, mely több, mint száz, Nagy Britannia területén található folyónak a vizéből származik.
Ismét elkezdett esni az eső, ekkor a vadkacsák, mintha csak az eső elől rohannának, elindultak a tó felé.
A tó közelében egy újabb furcsa alakzat.
Ha már a kert nevében benne van a Jupiter, nem maradhat el a jelzőtábla sem, mely a Jupiter bolygó felé mutat, rajta pedig a távolság a két bolygó között, ami 893 millió és 964 millió km közé tehető.
A parkoló közelében lévő 12 méteres orchidea már messziről szembetűnik.
A birtok kerítésének falán egy második világháborús emlékmű látható.
Már csak egy dolog maradt hátra, amit még nem láttunk: egy mesébe illő palotának tűnő ház, legalábbis kívülről. Be is lehetett menni, de előbb azért szemügyre vettük a körülötte lévő kertet is. Kiváltképp mutatós volt a máltai keresztet formáló tavacska.
 |
| A "palota" és a máltai kereszt |
Ahogy beléptünk a palotába, kicsit csalódás volt, amit láttunk. Csak egy helyiség volt benne, legalábbis annyit lehetett megnézni, amiben csupán egy kandalló és egy plafonra függesztett, száraz virágokból és gyapjúból álló hatalmas dísz volt.
 |
| A csillár |
A kertben egy kör alakú toronyház is állt. Ide is be lehetett menni. Belül cserépedények voltak és egy harang, mely a plafonból lógott alá.
Már nagyon éhesek voltunk, aznap még semmit nem ettünk és már 1 óra körül járt az idő. Visszasétáltunk a jegyiroda felé, amely mellett elhaladva egy kávézóhoz jutottunk, de akkora volt a tömeg, hogy kint is állt a sor. Annál éhesebbek voltunk, hogy ezt a sort kivárjuk és nem is biztos, hogy lett volna olyan kaja, ami kedvünkre való. Megnéztük inkább a szemközti árust, ami fagyit és süteményeket kínált. Megkóstoltuk az egyik sütit, de nagyon száraz volt és nem is volt finom. De legalább ettünk valamit.
 |
| Egy épület a jegyiroda mellett |
 |
| A kávézó |
 |
| Itt vettük a sütit |
Jupiter Artland
Cím:
Bonnington House Steadings, Wilkieston,
Edinburgh EH27 8BY
Belépő /2019-ben/: 8,10 font /internetes ár/
A google térkép segítségével gyorsan kerestem valami kajáldát. Nem vagyok oda a Mekis kajáért, de ott volt 5 percnyire és úgy döntöttünk jó lesz az is. Ott jóllaktunk és továbbmentünk Edinburgh felé.
Edinburgh
Dean Village valaha egy kis falu volt, ma már Edinburghoz tartozik. A Dean név a "dene" szóból származik, ami mély völgyet jelent. Régen Water of Leith Village néven ismerték és több, mint 800 éven át egy sikeres gabonaőrlő terület központja volt. 11 dolgozó malom állt itt, kihasználva a Water of Leith vizének erős áramlatait.
Nem az a része ez Edinburgnak, amit minden turista felkeres, még mindig eléggé rejtve van a nagyközönség előtt, nem ír róla minden utikönyv és nem reklámozzák a szórólapokon sem. Mégis megéri, hogy 1-2 órát rászánjunk, ugyanis egy igazán mesés városrészt fedezhetünk fel.
A parkolás nem volt egyszerű, Dean Village központjában egyáltalán nem lehetett parkolni, úgyhogy kijjebb kellett mennünk. Ott találtunk az út szélén egy parkolót, ahol 4 órát állhattunk, ha veszünk az automatából parkolójegyet, amúgy csak az utcában lakók parkolhatnak ott, nekik ingyenes. Innét gyalog 7 percre volt a célpontunk, tehát egyáltalán nem volt messze. Már az a rész is nagyon jól nézett ki, amíg elsétáltunk oda. Meg kellett állapítanom, hogy Edinburgh rendkívül fotogén.
Elhaladtunk a Belford Hostel mellett, aminek az volt az érdekessége, hogy egy templomot alakítottak át szállodának.
 |
| Belford Hostel |
 |
| A Hostel tornya |
Megérkeztünk egy kis gyaloghídhoz, ami a Water of Leith két partját köti össze a gyalogosok számára. Talán innét nyílik a legszebb kilátás a városrészre.
 |
| Gyaloghíd |
 |
| Kilátás a hídról |
A Hawthornbank Lane macskaköves utcáján indultunk el a Water of Leith partján a Dean Bridge /Dean Híd/ írányában. Nagyon aranyos sárgára meszelt házak állnak az út mentén.
Átmentünk a Dean híd alatt és egy fákkal szegélyezett széles ösvényen haladtunk tovább, a St Bernard's Well felé.
 |
| Dean híd |
 |
| A híd lába |
A St George's Well /St György kút/ 1810-ben épült, III. György királyról nevezték el.
 |
| St György kút |
A St Bernard's Well /St Bernard kút/ kör alakú római stílusú temploma egy mély völgyben helyezkedik el a Water of Leith partján. Az épület szerkezete 200 év óta mit sem változott, ennek ellenére a kút általában zárva van /1940 óta/, kivéve néhány speciális alkalmat. A területről évszázadok óta legendás ásványvíz származik. Évtizedek óta látogatják jómódú turisták, hogy a kút vizéből igyanak. Különböző állítások láttak napvilágot a vizével kapcsolatban, mint pl. hogy jó az izületi gyulladásra, hátfájásra, sőt még a vakságot is gyógyítja. Egyesek szerint a vízben hidrogéngáz érezhető és mintha egy fémes ízű csőből áramlana kifelé. Ahogy a Water of Leith mentén sétálgatunk, még most is lehet érezni ezt a tompa fémes szagot.
 |
| St Bernard kút |
A kutat 1789-ben építették, az ünnepelt Endinburgh-i festőművész, Alexander Nasymth rajza alapján, melyet az olasz Tivoliban lévő Vesta templom inspirált. A közepén, egy nyitott pilléres kupolán Hygieia márványszobra áll, aki az Egészség Istennője volt.
 |
| Hygieia szobra |
Sajnos a kút most is zárva volt, de egy lépcsőn le lehetett menni a folyóhoz.
 |
| A lépcső a folyóhoz |
A kút után még kicsit továbbmentünk, egészen a következő hídig.
Itt a vízben láttunk egy gémet, épp zsákmányra vadászott. Figyeltük, ahogy óvatos léptekkel keresi a prédát. Miután kinézelődtük magunkat, visszafordultunk.
Mikor visszaérkeztünk a gyaloghídhoz úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a másik irányba is. 2 órára vettünk jegyet a parkolóba és még volt egy kis időnk.
 |
| Egy kis vízesés |
Egy idő után nem tudtunk tovább menni, mert az út le volt zárva, úgyhogy visszafordultunk és visszasétáltunk az autóhoz.
/Cramond sziget/
A Cramond Island egyike a sok szigetnek, ami a Firth of Forth-ban helyezkedik el, Edinburgh mellett. 1/3 mérföld hosszú és 7,7 hektáros területet foglal el. Ez egy tidal island, vagyis olyan sziget, ahova apály idején gyalog át lehet sétálni. Kb. 1 mérföldre fekszik a szárazföldtől.
A Cramond nevű kis faluban, a tengerparton van egy ingyenes parkoló. Itt leparkoltuk az autót és elindultunk a part felé. Fejünk fölött időnként elhúzott 1-1 repülőgép, némelyiket le is fotóztam. Itt is nagyon alacsonyan szálltak.
 |
| A Cramond Island és az odavezető ösvény |
 |
| Lufthansa |
 |
| British Airways |
Egy kis fagyiszünet után elindultunk a sziget felé, ahova egy kiépített betonúton juthatunk át, melyet végig masszív betonfogak szegélyeznek, melyek arra szolgáltak, hogy megakadályozzák a hajók csúszását a dagályban. Dagály idején több lábnyi tengervíz fedi el az utat és ilyenkor elvágja a szigetet a szárazföldtől. A szigetre való átkelés előtt mindenképp ellenőrizni kell a "tide time", azaz az apály és dagály időpontját, mely a betonút előtt ki van téve. Figyeljünk arra is, hogy legyen elegendő időnk visszatérni dagály előtt. Apálykor a hullámok nagy sebességgel és hirtelen jönnek, ezért könnyen balesetet okozhatnak. Ha túl későn indulunk el, nem lesz idő visszatérni és akkor a szigeten kell maradni a következő apályig.
2011-ben egy Livingstonban élő, egy állítólag Daniel Defoe névre hallgató férfi /ami elég valószínűtlenül cseng/ és egy azonosítatlan nő a szigeten ragadtak, mivel elnézték a biztonságos áthaladás időpontjait. Ez a történet csak a Robinson Crusoe-val /Daniel Defoe által 1719-ben kiadott regény/ való ironikus párhuzamok miatt figyelemre méltó.
A megadott biztonságos átkelési időpontok csak tájékoztató jellegűek, az időjárási viszonyok azonban az időpontokat megváltoztathatják.
Nagy Britanniában összesen 43 árapály sziget található.
Nagy Britanniában összesen 43 árapály sziget található.
 |
| KLM |
 |
| Kagylók a vízben |
Bizonyíték van arra, hogy a sziget különleges jelentőséggel bírhatott a Firth of Forth partja mentén élő őskori népek számára, mivel találtak ott egy kő temetkezési helyet. A legrégebbi bizonyíték az emberi tevékenységre a szigeten egy hosszú, korai keresztény sírüreg, amit a hadsereg fedezett fel a második világháború alatt. A pozícióját nem rögzítették.
Gyanítják, hogy már a rómaiak idejében is volt a közelben egy előőrs, bár Skóciában nem volt túl erős a Római Birodalom jelenléte. Az I. Világháborúban is használták részben, de aktívan csak a II. Világháború idején, amikor is megerősítették a szigetet egy várt invázió elleni védelem érdekében.
Amint megérkeztünk a szigetre, rögtön egy katonai épület maradványát láthattuk egy szikla tetején. Felmentünk, hogy közelebbről is megszemléljük.
A várt invázió természetesen soha nem jött, és a sziget elhagyatottá volt. Bunkerjei azóta lehetőséget adnak bárki számára, aki fitogtatni akarja a graffitihez való művészi hajlamát. A pusztaság, a háborús emlékek és a mai vandalizmus kombinációja egyedülálló hangulatot kölcsönöz a szigetnek.
 |
| A szikla tetején álló épületmaradvány |
Elsétáltunk a sziget belseje felé, végig a kitaposott gyalogúton. Az út csak egy ideig volt jól járható, aztán derékig vagy annál feljebb érő növények szegélyezték, amik helyenként szinte teljesen rálógtak az ösvényre.
 |
| A gyalogút |
 |
| Vajon mit csinálnak? |
Felértünk a sziklákkal fedett domb tetejére. Innét szép kilátás nyalt mindenfelé.
A növényekkel sűrűn benőtt gyalogúton tovább sétáltunk egészen le a partig.
 |
| Gyalogút |
Út közben egy újabb betonbunkert találtunk.
 |
| Egy világítótorony a vízben |
A parton is voltak épületmaradványok.
Megláttam egy gémet a tengerben, közel mentem hozzá, amennyire csak tudtam, de nemsokára elrepült.
 |
| A Forth Híd, a Queensferry Híd és a Forth Road Híd messziről, szinte egybeolvadva |
Kissé arrébb, a gém ismét feltűnt. Megint próbáltam közelebb menni hozzá az iszapos területen, de beljebb annyira süllyedt befelé a talaj, hogy inkább visszafordultam.
A parton sétáltunk vissza a beton átjáróhoz, majd visszatértünk Cramondba. Visszafelé mintha már kicsit kijebb jött volna a víz.
 |
| Flybe |
A parton kihelyezett térképen láttam egy halacskás szobrot, azt még meg akartam keresni. Nem volt messze, kb. 5 perc séta lefelé és már ott is voltunk.
Ezután még megnéztük az Almond folyóban horgonyzó hajókat, majd visszamentünk a parkolóba.
A parkolóban volt egy kis ijedtség, amikor szállnék be az auótóba és észreveszem, hogy le van húzva az ablak. Először arra gondoltunk, hogy kirabolták az autót, vagy legalábbis megpróbálták, de aztán láttuk, hogy semmi sem hiányzik, úgyhogy valószínű csak véletlenül úgy hagytuk, csak azt nem értettük, hogy húzódhatott le, amikor az én oldalamon sose szoktam lehúzni. Talán véletlenül megnyomtuk a gombot és nem figyeltünk oda. A lényeg, hogy minden megvolt, pedig fullra le volt húzva, bárki benyúlhatott volna. Mondjuk akkor azonnal beriaszt az autó...
Kerestünk et Tescot, ahol bevásárolhatunk vacsorára. Találtunk is kb. 5 perces távolságra. Visszamentünk a kempingbe, este néztünk egy filmet, majd aludni mentünk.
3. nap
Reggel 8 óra körül ébredtünk, még egy kicsit lazítottunk az ágyban, majd 9 körül sátrat bontottunk. Kicsivel 10 előtt indultunk el Edinburgh belvárosába, ugyanis neten jegyet foglaltam fél 12-re a Mary King's Close-ba, amit már régóta meg szerettem volna nézni.
Vasárnap lévén az út menti parkolók ingyenesek voltak, és még pont volt egy hely, ahova be tudtunk állni. A biztonság kedvéért azért megkérdeztük a parkolóőrt, aki ott lófrált, hogy tényleg nem kell-e fizetni, de ő is megnyugtatott. Nagyon éhesek voltunk, megláttunk egy pizzázót és bementünk. Már háromnegyed 11 volt és a Mary King's Close onnét még kb. 10 percre volt, a pizzázóban meg miután odaadták az étlapot senki ügyet se vetett ránk, hogy esetleg felvegyék a rendelést, úgyhogy kezdtünk idegesek lenni. Végre odajött a pincérnő és elmondtuk mit szeretnénk, mire ő közölte, hogy bolognai spagetti még nincs, mert még reggeli idő van. Jó, akkor hozzon csak egy kávét, mindkettőnknek. Nem tudom a kajára mennyit kellett volna várnunk, de a kévéra is legalább 10 percet vártunk, mire egy fickó kihozta. Megittuk, kifizettük a számlát és elindultunk a célpontunk felé, közben persze fotózgattunk.
 |
| Háttérben Edinburgh vára |
Edinburgh ütőere a Royal Mile, melyen végigsétálva a város szívébe, a középkori Óvárosba jutunk. A sok-sok étteremtől, gyönyörű épületektől és üzletektől övezett főutca olyan hosszú, hogy négy külön szakaszra osztották fel.
 |
| Toro Loco mexikói étterem |
A Victoria Street lábánál található az 1681-ben épült West Bow Well kút. Ez volt az első kút, amely abból a célból épült, hogy vizet szolgáltasson a Grassmarketbe a Várhegyi /Castle Hill/ víztározóból. Több kút is van a Royal Mile területén a városban, ezek közül már egyik sem működik, de mindegyiknek sajátos karaktere van és lenyűgöző emlékeztetői a múlt korának.
 |
| West Bow Well kút |
Megláttunk egy Harry Potter boltot, ami egyben múzeum is volt, meg is jegyeztük, hogy ide visszafelé majd benézünk.
 |
| Harry Potter bolt és múzeum |
Szemben egy másik Harry Potteres bolt volt, a kirakatban a Nimbus 2000 lógott.
David Hume, 18. századó skót filozófus szobra a helyi hagyomány szerint szerencsét hoz, ha megérintjük a lábujját. Ám ez egy kissé ironikus, ugyanis a filozófus határozottan elutasította a babonákat, szerinte azok csak a boldogtalan halandók félelmeinek kinyilatkoztatása.
 |
| Hume szobra |
A West Parliament Square téren áll Buccleuch 5. hercegének emlékműve. A mű központi eleme a herceg, aki a High Street-re néz, jobb lábát előre helyezi, jobb kezével köpenyét szorítja, bel kezén kesztyűt visel. Magas talapzatán sok díszítés található, mely 3 részre oszlik: egy felső galéria, ahol vadászok és vadászkutyák szarvasokat üldöznek; a középső szinten a herceg életéből származó jelenetek láthatók, valamint allegorikus figurák a sarkokban; a harmadik réteg nagyobb, bronz domborműveket tartalmaz a Scott család történetéről, a sarkakban pedig szarvasok ágaskodnak pajzsokat tartva maguk előtt.
 |
| West Parliament Square |
 |
| Buccleuch 5. Hercegének emlékműve |
 |
| A középső szint |
 |
| Ágaskodó szarvasok |
 |
| A herceg |
Talán kevesen tudják, de a skótok nemzeti állata az unikornis. Az egyszarvú paripa létezését 1825-ben cáfolta meg előrször egy francia zoológus, kutató, George Cuvier, egészen addig – sőt keleten még tovább is – szilárdan hitték, hogy egy valódi állatról van szó. A történészek szerint a skótok azért választhatták az egyszarvút nemzeti jelképnek, mivel úgy tartották, az az egyetlen olyan állat, ami képes legyőzni az angolok nemzeti állatát, az oroszlánt. Az ártatlanság és a védelmező hatalom jelképeként ismert egyszarvú a 15. század környékén jelent meg először a skót uralkodói címerben, de már egy száz évvel korábbról származó receptkönyvben is hasznos tanácsokra lelhetünk az egyszarvú-hús elkészítéséhez. Az egyszarvút a St. Egyed Székesegyház közelében egy hatalmas talapzaton álló oszlop tetején szobor formájában is megörökítették.
 |
| Unikornis szobor |
 |
| St. Egyed Székesegyház |
A Royal Mile, az óváros főutcája ma is szinte megdöbbentően középkori hangulatú, az építőanyagként használt bazaltkő az idő viszontagságainak annyira ellenéll, hogy megmaradtak a belőle épített házak. A széles főutcából nyíló sikátorok ma is olyanok, mint amikor a sötét estéken haramiák és orgyilkosok garázdálkodtak errefelé. Ezekben a szűk utcákban gyilkolt és rabolt az a nappal tisztes kereskedőként és városi tanácsosként ismert Deacon Brodie, akiről Robert Stevenson Dr. Yekyll és Mr. Hyde furcsa esete c. könyvét írta. A műből jó néhány hátborzongató film is készült. A Royal Mile neve szakaszonként változik: Castlehill - Lawnmarket - High Street - Canongate. Az első, várdombnak /Castlehill/ nevezett szakasz egyik házán bronztábla jelöli azt a helyet, ahol boszorkányokat égettek meg a XVI. században.
/Mary King sikátor/
A Mary King's Close egy történelmi városrész, mely a Royal Mile épületei alatt található. Nevét egy bizonyos Mary King-ről kapta, egy kereskedőről, aki a 17. században ebben a sikátorban lakott. A 18. században ezt a területet a Royal Exchange épülete miatt részben lebontották és eltemették, majd sok éven át lezárták a nyilvánosság elől. A területet mítoszok és városi legendák kezdték belengeni, különböző kisértet és gyilkosság történetek láttak napvilágot.
Azonban az új kutatások és régészeti bizonyítékok azt mutatták, hogy a Mary King's Close valójában számos olyan területből áll, amelyek eredetileg szűk utcák voltak, mindkét oldalon bérházakkal, melyek néhol a 8 emeletes magasságot is elérték. Ma a Mary King Sikátor turisztikai látványosság, melyet vezetett túra keretében lehet megtekinteni, ahol megismerhetjük Edinburgh rejtett történetét.
Ezek a rejtett utcák kizárólag vezetett túra keretében tekinthetők meg és ehhez is célszerű előzetesen jegyet foglani, hogy biztosan bejussunk. Mi sem bíztuk a véletlenre, két nappal előtte megvettem a jegyet. Már régóta szerettem volna látni, de a magas ár kicsit megingatott, ugyanis, 16,5 font egy belépő. De hát egyszer élünk...
Mikor megérkeztünk, megkerestük a jegyirodát és bejelentkeztünk. Igazából csak a nevet kérdezték, semmi mást, még egy jegyet sem adtak, csak útba igazítottak, hogy hol kell várakoznunk a túra kezdetéig. Megkerestük ezt a helyet, ami a jegyiroda mellett volt, nagyon nem lehet eltéveszteni, mert ki is van írva. Itt van egy kis ajándékbolt is és egy teraszos rész, a túra innét indul. Jó 15-20 percet várakoztunk, mire kijött egy középkori parasztruhába öltözött hölgy. Itt sem kértek jegyeket, csak a nevet kellett mondani.
 |
| A Mary King's Close bejárata |
 |
| Itt kezdődik a túra |
Egy helyiségbe tereltek minket, ahol kaptunk egy rövid információt arról, hogy mit fogunk látni, itt volt egy makett is, hogy néztek ki régen ezek az utcák. Sajnos a hölgy közölte, hogy szigorúan tilos fotózni, emiatt nagyon csalódottak voltunk, de tudomásul vettük.
"Closes"-nek hívták azokat a középkori sikátorokat, melyek szűk utcák labirintusait képezték. Edinburgh legszegényebb rétege lakott a Mary King sikátoraiban. Először egy kis helyiségbe vezettek minket, ahol 12-en laktak egy ablak nélküli lyukban. A fény csak az utcáról szivárgott be. A szobában tartották az ágytálat is, melynek bűzét egész nap el kellett viselniük, mivel egy nap csak egyszer ürítették.
A rendkívül egészségtelen életkörülményeknek és a betegséget terjesztő, bolhás rágcsálóknak köszönhetően a 17. században Edinburgban megnőtt a bubópestises megbetegedések száma. A bubópestis akkor alakul ki, ha fertőzött bolha csípi meg az embert. Általában a lágyéki nyirokcsomók jellegzetes elváltozásával, megnagyobbodásával jár. Ezen nyirokcsomókból a véráramba kerülve vérmérgezést okoz. A fertőzés leggyakoribb terjesztője a patkánybolha. A fekete halál rengeteg áldozatot követelt.
Dr. George Rae, Edinburgh hivatalos pestis-orvosa volt felelős a Mary King's Close pestises áldozatainak ellátásáért, aki riasztó démoni viseletben jelent meg - egy vastag bőr köpenyt viselt, hogy megakadályozza a bolhák harapását, és egy riasztó madárszerű maszkot, édes illatos fűszernövényekkel töltve, hogy elnyomja a borzasztó bűzt és védelmet nyújtson a baktériumoktól. Forró vassal pörkölte meg a keléseket, ezzel próbálta megmenteni az életeket. A betegség legyőzésére 50% esélyük volt. Fehér rongyok lógtak a pestis áldozatainak házai előtt, ezzel jelezték, hogy szükségük van készletekre, mint pl. étel és szén, melyet aztán az ajtajuk elé szállítottak.
A városi tanács nagy pénzösszeget ígért Dr. Rae részére, hogy kompenzálják azt a kockázatot, hogy ő is megbetegedhet és elpusztulhat a védőruha ellenére is, úgy mint az elődjei. Azonban ő győztesen került ki, viszont évekig hadakoznia kellett, hogy megkapja az összeget, amit ígértek neki. Állítólag mégis anélkül halt meg, hogy a pénzt valaha is megkapta volna.
Az utolsó szobák egyikében rengeteg mai időkből származó játékbaba volt. Ennek van egy története. A 90-es években, egy híres japán médium, Aiko Gibo meglátogatta a The Real Mary King's Close-t, miközben filmet készített Anglia kísértetjárta helyeiről. Amikor be akart lépni az Allan's Close egyik helyiségébe, alig tudta ezt megtenni a fájdalom és a boldogtalanság érzése miatt: „Nem tudok belépni a szobába ... túl erős… van egy gyermek mellettem, kicsi keze szorongatja a nadrágomat. Én… nem tudok belépni ebbe a szobába… elválasztották a szüleitől. Haza akar menni és látni a családját ... a vágy nagyon erősen kísérti ezt a helyet."
Végül Gibo képes volt átlépni a küszöböt. A szobában kommunikált a fiatal lány szellemével a kandalló mellett. A neve Annie volt, elvesztette kedvenc babáját, és ezért letört volt. Gibo vásárolt egy babát a Royal Mile egyik üzletből, és visszatért a kislányhoz. Gibo kijelentette, hogy a baba látszólag megnyugtatja a gyermeket, és azt mondta, amíg a baba marad, addig soha többé nem kisért többet a szelleme.
Az elmúlt évek során kutatták Annie történetét. Bár nem találtak utalást Annie nevű gyermekre a történelemkönyvekben, ez nem jelenti azt, hogy nem létezett. A leginkább kapcsolatba hozható gyermek, Jean McKenzie névtelen lánya volt, aki a pestis évei alatt az Allan's Close-ban került rögzítésre.
Azóta, hogy Gibo otthagyta az első babát, egyre több ember érkezett a világ minden tájáról, hogy babákat, ékszereket hozzanak Annie-nek. A New York-i és a Newport Beach-i rendőrség, és számos tűzoltóság is adományokat hozott a világ minden részéről.
2019. április 17-én kaptak egy pánik rádióhívást a „Pedro” nevű túravezetőtől, aki arról számolt be, hogy Annie babája nem volt a szokásos helyén a 17. századi házban. Kezdetben úgy gondolták, hogy talán az adományozott játékok halmaza közé esett. Sajnos, a teljes hely átkutatását követően a babát sehol sem találták.
Ahogy az idő haladt előre, a Mary King's Close-hoz hasonlóan más sikátorok is romlásnak indultak. Ezért az itt élő kereskedőknek és üzletembereknek menedéket ajánlottak fel, hogy elköltözhessenek onnét. Ezután a sikátor egy részét megsemmisítették, majd a Royal Exchange épületét húzták fölé, végleg föld alá temetve ezeket az utcákat.
Mint följebb említettem, fotózni nem lehetett, ezért képekkel nem igazán szolgálhatok. A végén mindenkiről készült egy infrakamerás kép, amit az ajándékboltban meg lehetett vásárolni. Az alábbi kép annak a borítójáról származik, alatta pedig mi vagyunk láthatók a sikátorban.
 |
| A Mary King's Close sötét utcája |
 |
| Hűtőmágnes |
A youtube-on találtam egy rövid képes tájékoztatót, amit belinkeltem ide:
A túra előtt nem volt lehetőségünk enni, úgyhogy farkaséhesen jöttünk ki. Reméltük, hogy minél hamarább találunk egy éttermet. Ehhez vissza kellett sétálnunk egészen addig, ahol délelőtt enni akartunk, de oda semmiképp nem akartunk visszamenni. A téren azonban rengeteg étterem sorakozott, választottunk egy olaszt. Nem volt olcsó, de kedves volt a személyzet és a kaja is finom volt. Miután jóllaktunk, még sétáltunk egy kicsit az óvárosban.
 |
| St. Mária Katedrális |
Bementünk a Harry Potter múzeumba is, amit már az elején kinéztünk. Nem volt túl nagy és nem mondanám túl érdekesnek se, de fizetni nem kellett érte, tehát nem volt vesztenivalónk.
A szemközti Harry Potter boltba is bementünk, de számomra az még annyira sem volt érdekes, mint az előbbi.
Lassan ideje volt hazafelé venni az irányt, nem akartunk túl későn hazaérni, mert másnap délelőttös műszakunk volt és korán kellett kelni. Így hát elindultunk vissza a kocsihoz.
 |
| Az Edinburgh kastély |
Edinburgh még sok szép helyet rejt, amit nem láttunk eddig, úgyhogy midenképp vissza fogunk még jönni. Remélem hamarosan!
