2019/06/11 - 2019/06/12.
Kirándulás a déli tengerpartra
1. nap
A Durdle Door már régóta bakancslistámon volt és most jött el az idő, hogy végre meg is nézzük, úgyhogy ezúttal délre utaztunk, Dorset területére. A Durdle Door közelében foglaltam sátorhelyet egy kempingben, a Durdle Door Holiday Parkban. Nem indult jól a nap és sajnos a balszerencsék sorozata végigkísért egész kirándulásunk alatt. Reggel kicsivel 6 óra után indultunk. Párom előző nap este elindította a GPS-en a frissítést, amit legnagyobb meglepetésünkre reggelre még nem fejezett be. Ennek hiányában kénytelenek voltunk telefonos google térképpel menni, ami elég kényelmetlen volt, mert nekem kellett fogni a telefont és navigálni a páromat. Hiába volt úgy beállítva, hogy mondja is az útvonalat, azért az nem ugyanaz, amikor látja is a kijelzőt. Hát így indultunk el... Emiatt nem is aludhattam az úton és azért volt 1-2 necces pillanat, amikor majd leragadt a szemem, mivel a kocsiban való utazás engem alapból altat. A GPS picivel több, mint 5 órát írt. Az első 100 mérföldnél nem is volt gond, csak egyenesen kellett menni. Utána még volt néhány több mérföldes egyenes szakasz, majd az utolsó 150 mérföldnél jött a "halál". Körforgalom körforgalom hátán. Ha már 5 mérföldet tudtunk menni körforgalom nélkül, örültünk. El nem tudom képzelni kinek volt ez az őrült ötlete, hogy egy autópályát szó szerint teleépítsen körforgalommal. Nagy része teljesen felesleges volt, csak a forgalmat lassította, arról nem is beszélve, hogy mindegyik körforgalom előtt be voltak állva az autók. Így legalább 1 órát rádobott pluszban, úgyhogy kb. 6 óra alatt értünk le a Blue Pool-hoz, ami az első célpontunk volt. Az utat az eső is lassította, ami egész végig esett, hol jobban, hol kevésbé, de csodával határos módon, mire odaértünk elállt. Legalább egy pozitívum a nem túl jó kezdet után.
Blue Pool
/Kék tó/
A Blue Pool, vagy magyarul Kék Tó Purbeck szigetén /Isle of Purbeck/ található, mely valójában csak a nevében sziget, igazából csak félsziget. Valaha egy agyagbánya volt itt, amit mára már használaton kívül helyeztek és vízzel elárasztottak. Így született meg a Blue Pool. A területen labda agyagot bányásztak, ami erősen műanyag és kevés ásványi szennyeződést tartalmaz. Önmagában ugyan nem használható a szárítás és égetés során bekövetkező túlzott zsugorodás miatt, de más agyagokhoz hozzáadva rendkívül hasznosak.
A bejárat előtt van egy parkoló, ami ingyenes, a belépésért viszont fizetni kell, ami 7,50 font fejenként.
 |
| A parkoló előtti zöld mező |
 |
| Virágzó növények a bejárat közelében |
Több gyalogút is található a területen, amiken kellemes sétát tehetünk. Rögtön az elején van egy térkép, ahol megnézhetjük az útvonalakat, valamint a gyalogutakon kihelyezett ABC szerinti betűjelzések is segítenek tájékozódni, hogy épp hol járunk. A Blue Pool nem csak a tóról híres, itt van a Wareham macik otthona is, amiket a múzeumban és az ajándékbolt hátsó részében tekinthetünk meg.
 |
| Cserépből épített bábuk a bejárat után |
 |
| A kávézó |
Tettünk egy kört a tó körül. Először erdős ösvényen mentünk, majd hamarosan megpilantottuk a tavat is.
 |
| Az egyik betűjelzés |
A tó kék megnevezése abból ered, hogy található benne némi szuszpenziós agyagrész. Ezek a szuszpenziók a részecskék méretétől függően különböző szögben törik meg a fényt, ami a vörösesbarnától kezdve, a szürkén és a zöldön át a tipikus türkizig képesek színezni a vizet. Amint végigsétáltunk a tó körül mi is tapasztaltuk hogyan változtatja a színét más-más szögből.
 |
| Itt épp vörösesbarna |
 |
| Itt már zöldes |
A tókör után bementünk a teázóba, ahol a múzeum is található. Itt már láthatunk néhány macit is, de főleg az agyagbánya történetét és állatvilágát mutatja be ez a kiállítás.
 |
| A WC |
Végül az ajándékboltba is benéztünk, ahol túl sok érdekességet nem találtunk, viszont a végében van a múzeum, ahol megtekinthetjük a híres macikat.
 |
| Az ajándékbolt |
A Wareham macik történetét bizonyára kevesen ismerik. Mary Hildesley 1917-ben született, táncos és koreográfus volt. 1974-ben kezdte el a macik gyűjtését. Először csak néhányat vett, amit felöltöztetett, majd a családtagoknak és barátoknak ajándékozott. Ezután a gyártótól megvette az összes 6 inches /kb. 15 cm/ macit, amiket felöltöztetett és eladott. A macikról hamarosan sztorikat kezdtek gyártani és ő mindet feljegyzett egy jegyzetfüzetbe a saját fotóival a macikról. Hamarosan egy házat építtetett nekik és megduplázta a medvék számát, amiket szintén felöltöztetett, de ezeket már nem adta el, úgy gondolta jó lesz játszani valamivel az unokáknak, amikor meglátogatják. Miután férje meghalt, Mary pasztellfestményeket kezdett készíteni a macikról, amik ma a Wareham Bears képeslapokon láthatók. 1981-ben nyitotta meg a kiállítást a kis kabalákról, amit folyamatosan bővített. Később a történeteket is kiadták róluk.
Kissé fáradtak voltunk a hosszú út után, úgyhogy nem töltöttünk sok időt a Kék Tónál, hamar továbbindultunk a kempingbe. Szóltunk a recepción, hogy megérkeztünk, megmutatták a térképen, hogy hova húzhatjuk fel a sátrat és már mentünk is. Egy fákkal beültetett erdős területen található az a rész, ahol sátrazni lehet. A fákon rengeteg madár élt, főleg varjak. 28 font volt az ár két főre, ami nem tartozik a legolcsóbbak közé, főleg, hogy ehhez még elektromos áram sem járt. Viszont hangulatos volt, hogy a fák között lehetett felállítani a sátrat és közel volt a mosdó is, de kb. ennyi volt az összes pozitívum.
 |
| Varjak a fán |
Mikor megkerestük a sátrazós helyet, eszünkbe jutott, hogy nem kérdeztük meg hol parkolhatunk. Általában minden kempingben lehet parkolni a sátor mellett, de mivel egy autót sem láttunk, csak két sátrat, inkább visszamentünk a recepcióra és megkérdeztük. Ott megerősítettek, hogy parkolhatunk a sátor mellett.
Kiválasztottunk egy elég nagy és szimpatikus területet és elkeztük a sátorállítást. Megint csak a régi sátrat hozhattuk, mert azt írták, hogy max. 4x4 m lehet a mérete. Ettől a régi sátrunk is kicsit nagyobb hosszában, ezért a biztonság kedvéért a kis 4 személyeset is beraktuk, de mivel láttuk, hogy itt nincsenek megjelölt területek, amiből nem szabad kilógni, így a nagyobbat állítottuk fel.
 |
| A sátrunk |
Épp hogy elkészültünk, már fújtuk volna fel az ágyakat, amikor elkezdett szakadni az eső. Egy csomó cucc kint volt még, az autó meg tárva-nyitva. Gyorsan bevittünk mindent a sátorba és bezártuk a kocsiajtókat. Mire felfújtuk a matracokat szerencsére el is állt. Ezután elindultunk a tengerpartra, a Durdle Door felé. Gyalog mentünk, kb. 5 perc alatt lent is voltunk, direkt azért foglaltam ebben a kempingben, hogy letehessük az autót mára.
 |
| Étterem a kempingben |
 |
| A kemping kijárata |
 |
| Halott varjú az út mellett /de biztos, hogy kár érte???/ |
Amint kiértünk a kempingből nagyon szép kilátás nyílt a környező dombokra.
 |
| Varjú a fán |
A Jurassic Coast Anglia déli partján húzódik, elég hosszan. A neve és a nevezetessége abból adódik, hogy nagyon gazdag a terület fosszíliákban, mivel a partszakaszon látható sziklák 150 és 65 millió évvel ezelőtti időszakban képződtek.
Nemsokára megérkeztünk a Durdle Door parkolójába. A rossz idő ellenére azért elég sok autó volt ott. A parkolóból vezet az ösvény le a tengerpartra, ahol megcsodálhatjuk Anglia egyik legnagyobb látványosságát.
 |
| Kilátás a partra a parkolóból |
 |
| Az út a Durdle Door felé |
A Jurassic Coast látványosabb partszakaszainak neveket adtak. A parkolóból lefelé menet először a Man O' War Beach szemlélhető meg. Általában a térképek St Oswald's Bay néven jelölik, ezért ez a hivatalos neve. Már a Man O' War Beach sziklákkal körülölelt félkör alakú homokos strandja is nagyon jól mutat, de amint továbbmegyünk lefelé az ösvényen, mégszebb partszakasz tárul elénk.
 |
| Man O' War Beach |
 |
| Man O' War Beach |
Végre megpillantottuk a híres Durdle Door-t, ami nem más, mint egy természetes mészkő boltív a tengerbe nyúlóan. A Durdle név az ősi angol "thirl" szóból ered, mely áttört lyukat jelent.
 |
| Durdle Door |
Ha a Durdle Door-tól jobbra tekintünk, a Bat's Head /Denevér fej/ és a Swyre Head nevezetű fehér sziklaformációkat láthatjuk.
 |
| A Bat's Head /bal szélen/ és a Swyre Head /mellette közvetlenül jobbra/ |
A Bat's Head, azaz Denevérfej elnevezés valószínű ebból eredhet, hogy messziről nézve denevérfej formára hasonlít, az előtte lévő vízből kiálló kis szikla pedig mintha a füle lenne.
 |
| Bat's Head |
Sajnos nem sokáig tudtunk nézelődni, mert jött újra az eső, ezért elindultunk visszafelé a lépcsőkön, hogy majd a parkolóban beállunk valami fedél alá és megvárjuk, amíg eláll. Azonban mire felértünk a lépcső tetejére már alig esett, ezért úgy gondoltuk, hogy nem mászunk vissza a parkolóig, hanem előbb lemegyünk megnézni közelebbről a Man O'War Beach-et is.
 |
| Lépcsők a Man O'War Beach felé |
 |
| Man O'War Beach |
Még el sem állt rendesen az eső, de máris érkezett egy újabb adag. Visszamentünk a parkolóba, ott elmentünk WC-re, mire kijöttünk, ismét alig esett. Elindultunk a híres South West Coast Path útvonalán a Lulwort Cove-hoz.
 |
| West Lulworth nádtetős házai messziről |
 |
| A Lulworth Cove messziről |
Kb. fél órás gyaloglás után értünk a West Lulwort nevű kicsi faluba. Itt van egy látogató központ is és egy nagy parkoló.
 |
| Látogató központ |
 |
| Szobor a Látogató Központ előtt |
Nem időztunk sokat a faluban, egyből megkerestük merre mehetünk fel a Lulwort Cove-hoz, amit hamarosan meg is találtunk. Ehhez meg kellett kerülnünk a Központot és mögötte már ott is volt az ösvény.
 |
| Nádtetős házak |
Az ösvényen haladva hamarosan megpillantjuk a Stair Hole sziklaformációit. A Stair Hole háromféle kőzettipusból keletkezett. Ahogy a víz folyamatosan formázta ezeket a kőzeteket, kisebb barlangokat és lyukakat hozott létre.
 |
| Stair Hole |
 |
| A Stair Hole barázdált kőzetei |
 |
| A gyalogút |
 |
| Kilátás a falura |
 |
| Nádtetős házak odalent |
Tovább sétálva, balra a Lulwort Cove /Lulworth öböl/ bukkan elő, mely majdnem egy teljes kört ír le.
 |
| Lulworth cove |
 |
| Hajók az öbölben |
Lementünk az öböl aljára. Elhaladtunk egy kávézó mellett, aminek az az érdekessége, hogy régen szén áruházként működött. Innét töltötték meg üzemanyaggal a gőzhajókat.
 |
| A régi szén áruház |
 |
| Az öböl |
Nagyon lehűlt a levegő, na nem mintha egész nap sokkal melegebb lett volna, de így hogy többször is megáztunk, nem volt túl kellemes, de még mielőtt visszamentünk volna a kempingbe, kerestünk valami étkezési lehetőséget. 6 óra körül járt az idő és már minden zárva volt. A hotelekben, aminek volt étterme, ki volt írva, hogy vacsorát csak az ottalvó vendégek kapnak. Már épp kezdtük feladni, amikor találtunk egy Fish and Chips-et, ami még nyitva volt. Én mindig azt hittem, hogy ezeken a helyeken csak halas ételeket adnak, de amikor elolvastuk a kínálatot, nagyon megörültünk a csirke burger-nek. Kértünk is gyorsan.
Amíg a csirke burger elkészült, leültünk egy kinti asztalhoz és vártunk. A varjak itt is jelen voltak, csak úgy sompolyogtak mindenfelé, hol találhatnának valami kaját maguknak. A szemetest is simán kirámolták volna, ha nem lett volna fedele. A nagy várakozásban fotózgattam őket, de nem lettek túl jók a képek. A csirkés szendvics és a hozzá járó sült krumpli viszont jó forró volt, ami nagyon jól esett a hidegben. Páromnak annyira ízlett, hogy még repetázott is.
Most hogy már nem voltunk éhesek, kicsit jobban éreztük magunkat, a hideg ellenére is. Így már nem is volt olyan vészes belegondolni, hogy még fél órát kell visszafelé gyalogolnunk a kempingig, aminek az első szakasza ráadásul hegymenet volt. Gondolkoztunk rajta, hogy megyünk inkább az úton és nem a part melletti ösvényen, amin jöttünk, de elvetettük az ötletet, mert attól tartottunk, hogy úgy hosszabb lenne az út.
 |
| Visszafelé |
10 fok körül lehetet, vagy kicsivel kevesebb, de a sátorban sem volt melegebb, mint kint. Ilyenkor jött volna jól, ha van áramunk, mert akkor be lehetett volna dugni az ágymelegítőket. Párom már nézelődött, hogy honnan tudna áramot lopni, de lebeszéltem róla, mert mi becsületes emberek vagyunk, pedig meg lehetett volna oldani a kerítésen túl lévő lakókocsi részlegből, mert a hozzánk legközelebbi helyen épp nem volt senki. A kábelünk is elég hosszú lett volna hozzá, de én nem szeretem az ilyen megoldásokat, mert ha lebukunk az elég kellemetlen. Inkább magamra vettem az összes ruhát ami nálam volt, kb. 2 nadrág, egy póló, egy vékonyabb hosszúujjú, majd rá egy vastagabb és erre még a köntösömet is magamra vettem. Így már nem is fáztam. Bebújtunk a hálózsákunkba és néztünk egy filmet laptopról elalvás előtt.
2. nap
Iszonyat rosszul aludtam éjszaka. Nem fáztam, de mindig felébredtem a varjak károgására. Azok megállás nélkül nyomták, egész éjszaka, hajnaltól meg egyenesen torkuk szakadtából. Borzasztó madarak, legszívesebben kimentem volna és egyesével levadásztam volna az összeset. Nagyon mérges voltam rájuk. Hát még amikor megláttuk kívülről a sátrunkat, hogy tiszta madárszar. Úyghogy sátorbontás előtt előbb le kellett róla mosnom, így azért mégse vihetjük haza. Többé-kevésbé lejött róla, de majd kiderül mennyire maradt nyoma miután kitesszük itthon száradni.
10-ig kellett elhagynunk a kempinget, addigra pont végeztünk is mindennel és indulásra készen álltunk. Úgy volt, hogy ma a közelben lévő majom-kertet nézzük meg, de az fizetős lett volna, ezért inkább arra gondoltunk, hogy azt majd máskor, most inkább megnézzük a Jurassic Coast többi részét is. A Fossil Foresttel akartuk kezdeni, ami közvetlenül a Lulwort Cove mellett található. A Google térkép szerint viszont csak a Lulwort Cove-nál lehet parkolni, ahol tegnap már jártunk, úgyhogy vettünk egy 4 órás parkolójegyet, ami nem volt olcsó /6 font ha jól emlékszem/. Felmentünk ugyanarra, amerre tegnap is, a Lulwort öböl felé. Ma kicsit jobbak voltak a fényviszonyok, az eső sem esett, úgyhogy ismét csináltam pár képet.
 |
| A Stair Hole |
 |
| Lulworth öböl |
A Fossil Forestnek az öböl mellett kell lennie, de nem igazán találtuk az ösvényt. Lementünk az öböl aljára és ott a táblák a falu felé navigáltak minket vissza.
 |
| Lulworth öböl |
Az öböl mellett volt egy kis gyorséttermes bódé, ott kértünk csirkeburgert és sajtos sült krumplit. Egy jó 15 percet vártunk rá, amíg elkészült, de már nagyon éhesek voltunk, így nem akartunk elindulni semerre. A varjak is itt voltak, várva hátha csurran-csöppen valami. Dobáltunk nekik egy kis sült krumplit, rögtön meg is ették. Nagyon profik ezek, nem egészben nyelik le, rálépnek a krumplira és tépnek belőle kisebb falatokat. Figyeltük, ahogy esznek. Később verebek is jöttek, ők is kaptak egy keveset. El is repültek vele rögtön.
Miután jóllaktunk, elindultunk a falu felé, amerre a tábla jelölte az utat. Az visszavitt a parkolóhoz, montuk is, ha ezt tudjuk, nem kellett volna megint körbe menni, de így legalább ettünk. Mikor a parkoló melletti úthoz értünk, ott a tábla egyenesen mutatta tovább az utat egy kis mellékutcán, arra mentünk tovább. Sok nádtetős ház volt errefelé, én imádom őket, nagyon tetszenek.
 |
| Kilátás a közeli dombra |
 |
| Letérünk a kis ösvényre a fák alatt |
 |
| Tehenek legelésznek a domboldalon |
Az út végén jobbra fordultunk, egy mezős/fás gyalogútra. Gyakorlatilag így megkerültük fölülről a Lulworth Cove-ot. Nemsokára a tenger is újra előtűnt, ahogy jobbra tekintettünk és végre láttuk a Fossil Forest kiírást is, tehát jó irányba megyünk.
 |
| Felülről letekintve a Lulworth Cove-ra |
 |
| A gyalogút |
 |
| Lulworth Cove |
Egy hosszú lépcső vezetett lefelé, a Lulwort öböl felé. Már közel jártunk a Fossil Foresthez.
 |
| Rom maradványok a távolban |
 |
| A lépcső lefelé |
Melettünk lőtér volt és a hangokból ítélve épp gyakorlatot tartottak. A piros zászló is ki volt téve és el volt kerítve az a rész, arra tilos volt menni.
Szűk ösvényeken végül elértük a Fossil Forest bejáratát. Nagyon mérgesek voltunk, amikor láttuk, hogy zárva van. Állítólag felújtják a lőpcsőket vagy valami ilyesmi, de nagyon csalódottak voltunk. A Fossil Forest egyébként egy fosszilis erdő, azaz egy ősrégi víz alatti erdő maradványai. Sok-sok évvel ezelőtt egy trópusi erdő állt ott. Így elindultunk vissza a Lulwort öböl felé, a szikla szélén lévő ösvényen, ahol nem igazán járkálhattunk volna, mert azok a sziklák nem voltak túl stabilak, de mi már csak utána vettük észre a kiírást.
Visszasétáltunk az autóhoz és átkocsikáztunk a közelben lévő Lulworth Kastélyhoz.
A kastély fizetős parkolójában parkoltunk le. Egy szép irodaházon át vezetett az út egy szökőkúttal díszített belső térre, majd onnan még továbbsátélva hamarosan megpillantottuk a kastélyt.
 |
| Az irodaház |
 |
| A belső tér |
 |
| Óratorony |
 |
| A Lulworth Park |
A Lulworth Park hatalmas területén található Lulworth Kastély a késői 17. században épült, eredetileg vadászháznak. A 20. század első felében tűzvész áldozata lett és a kastély romos állapotba került. Az 1970-es években az English Herritage segítségével felújítási munkálatokat kezdtek és ma múzeumként működik.
 |
| Lulworth Katély |
 |
| Szobrok a bejárat felett |
 |
| A bejárat |
Előszor a földszintet jártuk körbe. A helyiségek szinte üresek voltak, de itt-ott megmaradt egy-egy kandalló.
Ezután egy szinttel lejjebb mentünk, ahol már berendezett konyha, hálószoba és pince, valamint néhány kiállított tárgy is látható.
Végül felmentünk a toronyba, ahonnét megcsodálhattuk fentről a kilátást.
Még szétnéztünk kicsit a kastély kertjében, mely nagyon szépen meg volt csinálva formára nyírt tujákkal.
A vár közelében álló katolikus templomot a 18. században építették. Ide is benéztünk pár percre.
 |
| A templomkert |
Végül visszamentünk a parkolóba és elindultunk hazafelé. Fiatal volt még ugyan az idő, de 5 órás út állt előttünk. Az eső ma elkerült minket, út közben viszont alig fél órával az indulás után ismét eleredt, ami végigkísért egész úton. A körforgalmas rész visszafelé is nagyon idegesítő volt, alig vártuk már, hogy végre odaérjünk az egyenes szakaszhoz.
Nem fért túl sokminden bele ebbe a két napba, főleg a hosszú út miatt, de tervezzük még, hogy visszatérünk a környékre.
