Lincoln városa és a Belton House

2019/04/20-2019/04/21.

Bográcsozás Lincolnshire-ben,

városnézés és palota-látogatás

Húsvét hétvégéjén épp szabadnaposak voltunk /mert mi ünnepnap is dolgozunk, ha úgy jön ki a beosztás/ és nagyon jó időt mondtak, ezért lefoglaltam egy sátorhelyet Lincolnshire-ben, olyat, ahol lehet tüzet is gyújtani és elmentünk bográcsozni.

1. nap

A terv az volt, hogy előbb megnézzük Lincoln városát, meg ami még belefér, aztán 3-4 óra körül elfoglaljuk a sátorhelyet. Mivel csak másfél órára van tőlünk, nem indultunk túl korán, 8-ra volt tervezve, de csak fél 9 körül tudtunk elindulni. Hiába pakoltuk be a cucc nagy részét a kocsiba előző nap, a kimaradt dolgok /ruhák, tányérok a főzéshez, stb./ a reggelből is elvettek egy kis időt. Arról nem beszélve, hogy még vissza is kellett fordulnunk /szerencsére csak innét a közelből/, mert itthon hagytam a kinyomtatott jegyeket a másnapi lefoglalt időpontra a Belton House-ba.

Kicsivel 10 óra után érkeztünk Lincolnba és egyből a Lincolnshire-i "skanzen"-be mentünk.

Museum of Lincolnshire Life

/Lincolnshire-i Élettörténeti Múzeum/

Angliában rengeteg múzeum ingyenes és nem azért, mert semmi látnivaló nincs bennük. Én sokat gondolkoztam ezen, miért éri meg nekik ingyenes belépővel üzemeltetni, de nem találtam rá ésszerű magyarázatot. Nem baj, a lényeg, hogy ingyen rengeteg szép helyet meg lehet nézni az országban, olyanokat, mint pl. ez a múzeum is, mely bár nem volt hatalmas, de rendkívül látványos, főleg azoknak, akik szeretik a skanzen jellegű helyeket.

A Museum of Lincolnshire Life bejárata

Leparkoltuk az autót a múzeum előtt, ahol van néhány parkolóhely, de érdemes minél korábban menni, mert a helyek hamar elfogynak.

A múzeum parkolója

A múzeum társadalomtörténeti győjteménye Lincolnshire kultúráját és az ott élő emberek életét hivatott bemutatni 1750-től napjainkig terjedően. A kiállítás kereskedelmi, háztartási, mezőgazdasági, ipari és a közösségi élet területeire terjed ki. Az épületet eredetileg 1857-ben építették katonai barakként a Royal North Lincoln Militia /Észak-Lincoln Királyi Serege/ számára. 100 éven keresztül különböző katonai célokra szolgálták, majd 1969-ben alakították ki múzeumnak.

Amint beléptünk, rögtön egy kis ajándékbolt fogadott, ott kaptunk információt, hogy merre érdemes kezdeni a múzeum látogatását. Az ajándékboltból nyílt egy ajtó, azon lehetett kimenni az udvarra, ahol többek között különböző mezőgazdasági eszközöket láthattunk, valamint egy játszótér is volt itt.

Régi lánctalpas markológép

Ekék

Hintaló

Régi férfi vizelde

Az udvarról a Domestic Wing /Háztartási részleg/ nevű szárnyba mentünk, ahol a Lincolnshire-i emberek életét mutatták be.

A Domestic Wing épülete

Malomkő

Kopogtató

A Domestic Wing bejárata

Mindegyik helyiségben egy régi ház más-más részeit rendezték be, ezzel szemléltetve, hogyan éltek a régi időkben az emberek. Rögtön az elején egy gyerekszobát láttunk, melyet csak üvegen keresztül lehetett megnézni.

Gyerekszoba

Következő helyiségben láthattuk hogy nézett ki egy hálószoba Lincolnshire-ben kb. 100 évvel ezelőtt /a 20. század elején/. A berendezés egy tipikus alsó-középosztály rétegét tükrözi. A szoba nagyobb volt, mint egy átlag munkásé. Fűtés nem volt, több réteg ágyneműt és takarót ratktak az ágyra,  valamint meleg hálóruhában aludtak. Emellett melegvizes palackokat is használtak. Mivel a WC a házon kívül volt, az ágy alatt éjjeliedényt tartottak.

A konyha központi szerepet játszott a késő 19. századi és kora 20. századi házakban. Ez volt az egyetlen helyiség, amit állandóan fűtöttek, mivel itt volt a tűzhely, aminek segítségével főztek. Itt szárították a ruhákat is, kifüggesztett rudakon, amikor kint rossz volt az idő és nem tudták kintre teríteni. Ez szintén egy tipikus alsó-középosztálybeli konyha, ahol általában nem tartottak szolgálókat.

A társalgót vasárnaponként és különleges események alkalmával használták. Mivel ez volt a legszebb szoba a házban, inkább dekoratív volt, mint funkcionális.

Ezután a folyosón korabeli ruhákat láttunk fogasokra akasztva, amibe be is lehetett öltözni. Mi csak egy kalapot próbáltunk fel:

A 19. század előtt még nem volt az átlag otthonokban vezetékes víz. Ez azt jelentette, hogy ha mosni akartak, el kellett vinni a ruhákat a vízhez vagy vizet kellett hazavinniük valamelyik közösségi vízforrásból, ami lehetett kút, patak vagy forrás. A 19. század közepétől már kialakítottak egy külön helyiséget a mosáshoz, ekezek mosóházaknak hívták.

Mosóház

A lovas műhelyben nyergeket és más lovas szerszámokat, eszközöket tároltak.

Az alábbi képen egy kovácsműhelyet láthatunk:

A múzeum folyosója

A következő helyiségben katonai és háborús illusztrációkat és kiállítást láthattunk:

Ezután egy nagy helyiségbe jutottunk, mely olyan volt, mintha régen egy hangár lett volna. Itt különböző régi járművek voltak kiállítva. Nagyon jól nézett ki.

Innen egy másik, hatalmas helyiség nyílt, ahol nagyrészt szintén járművek voltak. Itt őrzik az első tankok egyikét is.

Az első tankok egyike

A múzeum utolsó épületében üzlethelyiségek következtek, hasonlóan kialakítva, ahogy egy régi ház helyiségei is voltak az elején. Az első egy kőműves üzlet volt.

A vas árus következett. Az itt látható áruk William Shipley vasas boltjából származnak, aki Gainsborough-ban kereskedett a késő 19. században. Az övé volt az egyik legnagyobb vaskereskedés észak Lincolnshire-ben.

A következő helyiség egy kosár és seprűkereskedés volt. A kosárfonás egy ősi mesterség volt a térségben. A 19. században Lincolnshire-ben működött egy kosárfonó gyár, ahol asszonyokat és gyerekeket foglalkoztattak kosárfonóként. Ehhez leginkább fűzfát használtak. Gyakran hosszú órákat dolgoztak a gyárban, reggel 7-től este 8-ig, 6 nap egy héten.

Az alábbi szerkezet egy viktoriánus időből származó nyomdagép, melyet 1857-ben készítettek Londonban, azonban Amerikában tervezték. Gyakran nevezték sas nyomtatónak is, a szimbólumok miatt. Mr. Doncaster, egy Lincolnban élő nyomtató 1969-ig használta ezt a gépet.

Nyomdagép

Régi Co-operativ bolt:

Az alábbi képeken egy falusi postahivatal látható, a 20. század első feléből. Abban az időben a postahivatalok fontos szerepet játszottak az emberek életében, mivel ez volt a központi kommunikációs hivatal, itt küldtek és kaptak leveleket, képeslapokat, csomagokat. A 20. század közepétől ez volt az egyetlen hely a faluban, ahol volt telefon.

Talán kevesen tudják, de kezdetben a postaládákat zöldre festették, a piros szín csak később váltotta fel. Azonban Írországban még mindig zöld színű postaládákat használnak.

Méteráru bolt az 1920 és 1930-as évekből:

Így nézett ki egy gyógyszertár a 19. században:

Miután mindent megnéztünk, visszamentünk az ajándékboltba, aminek az első emeletén szintén volt egy kiállítás. Természetesen azt is megnéztük.

Régi lemezjátszó

Többek között itt láthatjuk az iskolát is, hogy milyen volt kb. 100 évvel ezelőtt:

Az üvegajtós szekrények mögött is voltak érdekes dolgok, mint pl. az üvöltő oroszlán:

Rendőrség

A rendőrség ablaka, sajnos nem lehetett bemenni, csak benézni

Végezetül egy templomi kiállítás:

Végül szétnéztünk az ajándékboltban is, de túl sok érdekes dolgot nem találtunk. A parkoló környékén én még tettem egy rövid sétát és lefotóztam a környező szebb épületeket.

A múzeum oldalról

Ezzel még nem búcsúztunk el Lincoln városától. Beültünk az autóba és elmentünk a belvárosba egy kis városnézésre, ami egyébként nagyon közel van a múzeumhoz, de sajnos ott csak addig lehet parkolni, amíg a múzeumot látogatjuk.

Lincoln belvárosa

Lincoln a Witham folyó partján helyezkedik el. A helyén már a római időkben is város állt, Lindum Colonia néven. Neve a kelta briton nyelvből származik, Lindon azt jelenti, hogy tó. Katedrálisa az angliai gótikus építészet remeke.

Húsvét lévén természetesen boldog-boldogtalan kint volt az utcán, főleg hogy nagyon jó idő volt. Parkolóhelyet szinte lehetetlen volt találni, három fullon lévő parkoló után feladtuk és inkább leparkoltunk az egyik utcában, ahol 1 órát lehetett ingyenesen parkolni.

A katedrális tornyai

Elindultunk a ketedrális felé. Van itt egy impozáns vár is, melynek kívülről csak a falát láttuk, de már az is jól nézett ki. Szívesen bementünk volna, de nem akartunk most tizenakárhány fontot kifizetni a belépőért, úgyhogy maradtunk az ingyenes városnézésnél.

Lincoln vára

Lincoln vára

Hatalmas tömeg volt mindenfelé az utcákon.

Magna Carta

Utcai zenész a Magna Carta előtt

Volt egy szabadtéri piac is, de ebben a tömegben nem volt kedvünk szétnézni benne.

A lincolni székesegyházat 1088-ban építették, miután az egyházmegye püspöke a városba költözött, azonban csak 1092-re készült el, de a felszentelő püspök két nappal később meghalt. 1141-ben leégett a tetőszerkezete, 1185-ben pedig összedöntötte egy földrengés. A következő évben elkezdték az újjáépítést, ami több mint 100 évig tartott. Mikor elkészült, a  hatalmas katedrális a világ legmagasabb épülete címmel büszkélkedhetett. 160 m magas központi tornya magasabb volt a Kheopsz-piramisnál is, azonban 1549-ben egy szélvihar ledöntötte a rendkívül meredek toronysüveget, amit azóta sem állítottak vissza, így ma csak 82 m magas.

A katedrális

Lincoln püspöke a középkori Anglia leggazdagabb birtokosai közé tartozott. Egyházmegyéje a legnagyobb volt az országban és több kolostor volt a területén, mint Anglia többi részén együttvéve. A Magna Carta aláírásának egyik tanúja Wellsi Hugó, lincolni püspök volt és a dokumentum máig fennmaradt négy eredeti példányának egyikét a lincolni várban, egy másolatát pedig a székesegyházban őrzik.

Közben vissza kellett mennünk az autóhoz, mert lejárt az 1 óra. A katedrális mellől épp elment egy autó, ott 2 órát ingyenesen lehetett parkolni. Párom elment az autóért, mi pedig addig próbáltuk foglalni a parkolóhelyet, de nem sikerült, mert beállt oda valaki. Végül nem is volt baj, mert közben lett hely az egyik parkolóban is.

A Püspöki palota /Lincoln Medieval Bishops' Palace/ a katedrális mellett található, de mivel épp felújítási munkálatok zajlottak, a palota zárva volt. Csak az ajándékboltot és a boltból nyíló bemutatótermet lehetett megtekinteni. Vagyis mi nem találtunk mást, ami nyitva lett volna.

Püspöki palota

Szétnéztünk az ajándékboltban és bementünk a bemutatóterembe, de nem sok érdekes dolgot láttunk. Az egyik falon volt két csempemozaik.

Volt egy öltözőszoba is, ahol be lehetett öltözni néhány korabeli ruhába. A palástot felpróbáltuk.

Edward király háza a Püspöki palota mellett

Edward király háza

A Püspöki palotától kifelé menet

Kisebb kerülőúttal visszasétáltunk az autóhoz. Közben láttunk még 1-2 érdekes dolgot. A katedrálisra nagyon szép kilátás nyílt a mögötte lévő parkból.

A katedrális

A Katedrális mögött lévő parkban található Alfred Tennyson, Anglia egyik legnépszerűbb költőjének szobra. A költőt a kutyája figyeli érdeklődően.

Alfred Tennyson és kutyájának a szobra

Alfred Tennyson és kutyájának a szobra

A Priory Gate tripla boltíves városkapu 1825-ben épült. Ez a viktoriánus helyettesítője annak a középkori kapunak, mely 1815-ig állt itt, amikor az eredeti római kaput lebontották, mert már nem volt biztonságos.

Priory Gate

Motorosok a kapunál

Prince of Wales Inn

3 óra környékén elindultunk a kempingbe. A Sleafordban található The Beeches Campsite-ban foglaltam sátorhelyet egy éjszakára, összesen 10 fontért, ami rendkívül olcsónak minősül. Féltünk is, hogy milyen hely lesz ez ennyi pénzért, de semmi gond nem volt vele. Fél 4 körül érkeztünk a kempingbe, bejelentkeztünk a recepción és szóltunk, hogy szükségünk lenne egy tűzrakóhelyre. Nem biztattak minket túl jó hírekkel, azt mondta a fickó, hogy nem tudja van-e jelenleg szabad, de majd megnézi. Elfoglaltuk a helyünket és elkezdtük felállítani a sátrat. Közben láttuk, hogy másoknak hoztak tűzrakóhelyet, de vittek vissza is. Reménykedtünk benne, hogy akkor tudnak majd adni. Kb. fél óra múlva visszamentünk a recepcióra, nem volt semmi gond, 8 fontért kaptunk egy tűzrakóhelyet fával együtt. Pár perc múlva hozták is a sátrunkhoz. Elkezdtük előkészíteni a cuccokat a gulyásleveshez, szépen lassan a tűz is begyúlt és hamarosan a belevalók is bekerültek a bográcsba.

A sátrunk

Este nagyon szép naplemente volt, a legalsó képen a nap alakja is kirajzolódik, azt nagyon szépen elkaptam.

Már sötétedett mire elkészült a kaja, de nagyon finom lett. Amilyen jó idő volt egész nap, estére annyira lehűlt, úgyhogy kicsit jobban fel kellett öltöznünk.

Az éjszaka nyugisan telt, féltünk, hogy a túl közel lévő autópálya zajától majd nem fogonk tudni aludni, de éjszaka egyáltalán nem volt zavaró, szinte nem is hallottuk, vagy lehet csak nem arra figyeltünk. Éjszakára fel kellett azért öltözni a hálózsák alatt, mert nem volt túl meleg.

2. nap

Reggel 8 óra körül ébredtünk. Miután magunkhoz tértünk megmelegítettük a gulyáslevest a hordozható gáztűzhelyünkön. Mivel a télen vettük, most próbáltuk ki először, de nagyon jófajtának tűnik. 5 perc alatt megmelegedett rajta a maradék gulyáslveses, ami reggelinél el is fogyott, így nem kellett azzal vesződnünk, hogy miben vigyük haza.

Elmosogattunk, szétbontottuk a sátrat és 11 óra környékén el is tudtunk indulni a Belton Hause-hoz. Még búcsúzóul csináltam két képet a kempingről. Kissé megfogyatkoztak az emberek, előző nap sokkal többen voltak, a kemping fele reggel hazacuccolt.

Középen a tűzrakóhelyünk

Belton House

/Belton ház/

A Belton House egy vidéki ház, melyet formális kertek vesznek körül, valamint sétálóutak egy nagy erdős parkon keresztül. Egy tipikus angol vidéki ház legteljesebb példája.

A ház 300 éven keresztül a Brownlow és a Cust család birtokában volt. 1685 és 1688 között Sir John Brownlow és felesége építette a jelenlegi kastélyt. A nagy vagyon ellenére úgy döntöttek, hogy egy szerény vidéki házat építenek, nem pedig egy nagy kortárs barokk palotát. Ehhez a Carolean építészeti stílust választották. A személyzet részére teljesen elkülönített szárnyat hoztak létre. Az idő előrehaladtával a ház belsejét többször megváltoztatták,  ami mindig tükrözte a változó társadalmi helyzetet és ízlést, de a ház szerkezete és kialakítása nem változott. Az I. világháború után a  Brownlow család egyre növekvő pénzügyi problémákkal szembesült. 1984-ben adták el a házat a National Trustnak, a tartalom nagy részével együtt.

A házat lefoglalt időponttal lehet csak megtekinteni, melyet nem kevesebb, mint 24 órával a látogatás előtt interneten is meg lehet tenni. A földszintet, ahol régen a személyzet ténykedett a házban, csak vezetett túrával lehet megnézni, amihez szintén időpontot kell foglalni, de ezt már nem lehetséges neten, csak ott a helyszínen, viszont érdemes korán érkezni, mert ha betelik a létszám, akkor nem fognak tudni időpntot adni. A jegyvásárlás, vagy a National Trustos kártya bemutatása után egyből a kis bódéhoz kell menni, ott kell bemutatni, ha van foglalt időpontunk. Itt kapunk egy szimbólikus kulcsot a ház megtekintéséhez valamint egy időpontra szóló kártyát az alsó szintekhez. Mindkettőt meg kell őrizni, mert a bejáratnál majd összeszedik.

Szimbolikus kulcs a házhoz

Nekünk délre szólt az időpontunk a házba, úgyhogy még volt egy fél óránk, addig szétnéztünk, megkerestük, hogy majd hova kell mennünk és megnéztük a házat kívülről.

A ház belső udvara

Címer a házon

Megnéztük a ház park felőli oldalát is.

A park

A házhoz nagyon szép kertek tartoznak, még arra is volt időnk a házlátogatás előtt, hogy ezt is megnézzük, bár már nem tudtuk befejezni, mert nem akartuk lekésni az időpontot.

Szobor és napóra egyben

Az üvegház

Olasz kertek

Pók egy virágon

Az istálló, amely most zárva volt

12 óra előtt 5 perccel már ott várakoztunk a ház bejáratánál. Délben jöttek is és kinyitották az ajtót. A ház szabadon végigjárható, nem kell vezetővel mennünk, az időpont csak a létszám szinten tartása miatt szükséges.

A bejáratnál kézikönyvet osztogattak, melyben le volt írva minden szobáról, hogy mit érdemes tudni róla, Egy rövid lépcsősor után egy előszobába érkeztünk. Itt szinte csak egy kanapé volt, valamint térképek a birtokról. Lord Tyrconnel idejében ez a szoba volt a könyvtár előszobája.

Előszoba

Az előszobából nyílt a dolgozószoba. A késő 17. században ezt a helyiséget "iskolaszoba"-ként ismerték és ifj. Sir Johns lányai használták. 1737-ben Viscount Tyrconnel könyvtári szobája lett és ettől fogva női szobából férfi szobává vált. Számos könyv található a helyiségben, a padlótól a mennyezetig könyvespolcok alkotják.

A Gobelin szoba a 17. században egy kis ebédlőként funkcionált, a 18. századtól viszont szalonnnak használták. 1890-ben felújították 17. századi stílusúra. A helyiségben található gobelinek az ősi görög filozófus, Diogenész életét mutatják be, aki azt vallotta, hogy az egyszerű, természetes élet vezet a boldogsághoz.

A kandallótól balra lévő kép Nagy Sándor és Diagonész találkozását jeleníti meg. Diagonész egy hordóban lakott. A tőle jobbra lévő, Platón filozófus tanodájában ábrázolja őt. A hátsó falon Diagonész épp elutasítja a poharat, mert látott egy fiatal fiút, aki a saját kezeit használta ivásra. Az utolsó képen Diagonész grafitit rajzol egy keresztvasra. A keresztvason ez olvasható:

- Ne engedjük be a gonoszt.

Erre Diagonész válaszol:

- Akkor a házmester hogy fog bejönni?

A márványterem a márványból készült padlójáról kapta a nevét.

Ezután a szalon, majd a Tyrconnel szoba /mely nevét Tyrconnel falon lógó portréjáról kapta/ következett.

Tyrconnel szoba

A következő helyiségben tartotta Tyrconnel a porcelángyűjteményének egy részét. Szintén itt teázgatott amíg a vendégek a kertet látogatták.

Folyosó

A lépcsőházat a "Kis márványszobának" is nevezték. A család ezt nem használta mindennaposan, de a fontos vendégek ceremóniális útvonalának részét képezte, miközben a mai könyvtárszobába igyekeztek. Itt található Sir Edward Cust bronzszobra is, aki egy díszes lovas katona volt a félszigeti háborúk alatt.

Sir Edward Cust bronzszobra

Az emeleten rögtön a Kék hálószobában találjuk magunkat, mely John Sherard szobája volt. Az ő portréját láthatjuk a kandalló fölött.

A Könyvtárszobában őriznek néhány nemzeti fontosságú könyvet is. A gyűjtemény kb. 15 és 20 ezer közötti példányt tartalmaz. A legkorábbi könyv az 1500-as évekből származik.

A Sárga hálószoba következett:

Elhaladtunk a szolgálók által használt lépcsőház mellett, itt nem lehetett lemenni, a szolgálók részlegét mint említettem a földszinti vezetett túra keretében lehet megtekinteni.

A szolgálók által használt lépcsőház

Fürdőszoba

A Kínai hálószobát a kínai témájú tapéta uralja, mely a 18. századból származik, de csak 1840-ben ragasztották fel. Az ágy is ebből az időszakból származik.

A Királynő hálószobája az egyik legszebb szoba a házban. Valójában nem lakott benne királynő, ám 1840-ben felújították Adelaide királynő /IV. William özvegye/ látogatása alkalmából, innen kapta a vevét.

A kovetkező szobát szintén Adelaide királynő használta látogatásai alkalmával, mely hálószobának volt berendezve, de inkább öltözőszobaként szolgált.

A Windsor hálószobában szállt meg a Belton ház utolsó királyi látogatója, Wales hercege. Fekete szobának is nevezték, a szobát uraló sötét színek miatt.

A budoár eredetileg hálószobaként volt berendezve. Lady Brownlow öltözőszobája volt. 1963-ban újították fel abba az állapotaba, amit ma is látunk.

Folyosó

A Vörös szoba rendelkezik a legpazarabb bútorokkal.

Reggeliző szoba

Végül az ebédlővel záródott a házlátogatás.

Kicsit sietősre kellett fognunk a végét, mert 1:45-re volt időpontunk a földszint megtekintésére. Sajnos fotózni nem lehetett és csak vezetett túra keretében lehet megtekinteni. Itt megtudhatjuk hogyan élt és hogyan dolgozott a Belton ház személyzete, teljesen elszeparált körülmények között. Itt a felső szintek fényűzésének nyoma sincs, rendkívül mostoha körülmények között kellett élniük. A túra érdekes, de sajnos az angollal még mindig problémáim vannak, így nem értettem belőle túl sokat.A végén már vártam, hogy kimenjünk, mert nagyon hideg volt bent.

Ezután folytattuk a kertet ott, ahol abbahagytuk. Az üvegházig jutottunk el az elején, de bemenni már nem volt időnk, úgyhogy most visszamentünk és megnéztük belülről is.

Üvegház

Az üvegház tetején 6 szobor áll, de nem olyan szépen kidolgozottak.

Az üvegház belülről:

A szökőkút az üvegháztól fotózva

A Szent Péter és Szent Pál templomot /St Peter and St Paul Church/ is megnéztük. Nem túl nagy belülről, de nekem kifejezetten tetszett, sok szoborral, színes ablakokkal.

Szent Péter és Szent Pál templom

Először a kertben néztünk szét, majd a templom belsejében:

A birtok hatalmas területen fekszik, ahol sétálóutak is vannak. Először a Mirror Pond and Temple /Tükör tó és templom/ felé vettük az irányt.

Kis templom a tónál

A tó és a templom

Egy szobor a tónál

Folytattuk a sétát a birtokon a Halastó felé /Fishing Lodge/.

Halastó

Csónakház

Visszafelé a Szobor-sétányon mentünk, ahol a gyalogút mellett különböző férfi és női alakokat ábrázoló szobrok állnak.

Szobor-sétány

Visszaérve a parkolóhoz bementünk egy kávéra a kávézóba és egy csokis sütit is megkóstoltunk, ami nagyon jól nézett ki. Ízre nekem annyira nem jött be. A kávét viszont a National Trust jelével szolgálták fel:

Végül a parkoló mellett lévő kis tavacskát is megnéztük, melyet 1742-ven Viscount Tyrconnel alakított ki. Fákat és bokrokat ültetett és igénybevette a kis patakocskát, hogy egy mesterséges vízesést hozzon létre. Egy gótikus romot is építtetett ide.

Hatalmas fatörzs

A tó mellett áll a régi malom épülete, mely az egész birtokot ellátta vízzel, beleértve az olasz kertben lévő szökőkutat is.

Vizimalom

A mesterséges vízesés

A tó szélén áll egy nagyon látványos csónakház, mely már sajnos restaurálásra szorul, de még így is jól nézett ki.

Egy gém a patakban

Belton House

Cím: High Road Belton, Grantham NG32 2LW

Belépő: 16,50 font /2019-ben/

A Belhon házat ezzel végig is jártuk, ismét egy nagyon szép helyet ismerhettünk meg a National Trust gyűjteményéből. Ezután már nem mentünk semerre, csak hazafelé, kissé fáradtan, de elégedetten, mert ismét egy kellemes 2 napot töltöttünk el.