Egy esős sátorozás Hampshire-ben
2017/06/27 - 2017/06/28
1. nap
Winchester
Winchestert Anglia egyik legszebb városaként szokták emlegetni, így hát dupla szabadnapunkon ezúttal oda látogattunk, hogy megbizonyosodjunk róla saját szemünkkel is.
Fizikai tekinteteben Winchestwer valójában egy kisváros, spirituálisan, érzelmi, valamint történelmi szempontból valójában nagy. Nemsokkal azelőtt alapították, ahogy a rómaiak jöttek, az Itchen folyó fontos pontjánál, ott ahol átszeli a várost. Ha rápillantunk a térképre jól látszik hány római kori utca szeli át a várost, mint egy küllő kerekei, és bizonyára a római Winchesterben - Venta Belgarum - olyannyira fontosak voltak ezek az utak, mint amennyire sugalmazza. A város hanyatlásnak indult miután a rómaiak elhagyták, olyannyira, hogy amikor a 8. században a megyét létrehozták, az új megye nem kapta meg a nevét, de a század közepén, amikor helyreállt az állapot, ismét felemelkedett. Nagy Alfréd 871-ben Nyugat-Saxons fővárosává tette meg és később Wessex fővárosa is Winchester maradt a Normannok idejében.
A város presztizse csökkenni kezdett, miután a kormányt Londonba költöztették, de az ősi nagyság aurája megmaradt és azt mondják, hogy a High Street-je nagyobb történelmi gazdagsággal bír, mint több híres út Angliában.
Leedshez ez sincs közel, 4 órás út, így reggel fél 7-kor indultunk. Kissé esett az eső, féltünk, hogy el fogja rontani a napot, de mire odaértünk szép idő lett, bár kicsit borongós, de kellemes hőmérsékletű. Leparkoltunk a belvárosban és elindultunk felfedezni Winchester városát. Először is tettünk egy rövid sétát a parkoló környékén, WC-t keresve, amit hamarosan meg is találtunk. Íme néhány kép a parkoló környékéről:
Ezután a Hampshire Megyei Tanácsot és környékét néztük meg. Az épület mellett találtunk egy disznószobrot, amit
"Hampshire Hogs", azaz a Hampshirei Sertésnek neveznek. A megye több évszázada vaddisznók otthona, melyek a terület erdős részein mindenhol megtalálhatók. A Hampshire Hogs része a helyi történelemnek. Nagyszerű célpontjai voltak a királyi vadászpuskáknak, a megye déli részén lévő erdőkben. William Rufus király pl. halálos sérülést szenvedett a New Forest-ben /Új Erdő/ 900 évvel ezelőtt egy vaddisznóvadászaton. Néhány ilyen vaddisznó háziasítva lett és a Hampshire Hog nevet kapta, a szobor ennek a történelmi háttérnek tiszteleg.
 |
| A fák takarásában a Hampshire Megyei Tanács épülete |
 |
| Az épület tornya |
 |
| A disznószobor |
 |
| A disznószobor |
A disznószoborral szemben található a
Westgate.
A Westgate egyike a két védelmi kapunak, mely még ma is áll Winchesterben (a másik a Kingsgate). A
kaput a 12. században építették át, és a 13. és a 14. század végén
módosították. A kapu 1959-ig volt használatban. A 19. Században a City Corporation (ma Winchester városi tanács)
megszerezte a Westgate-t, és múzeumként és tárházként kezdte használni.
A Westgate-től pár percnyire található a
Peninsula Square, azaz
Félsziget tér. Ezen a helyen építette fel William the Conqueror Winchester várát, melyet később III. Henrik király kiterjesztett. A 18. században a palota főépületét, melyet a "Király háza"-ként ismertek, francia, spanyol és német hadifoglyok elszállásolására használták. Később kibérelte a Korona és katonai laktanyát létesítettek benne. A 19. század végén az épület tűzvész áldozata lett. A 20. század elején hasonló stílusban ujraépítették. 1994-ben kapta a Peninsula Square nevet. Jelenleg katonai múzeumoknak ad helyet.
A Peninsula Square-n volt egy
Visitor Centre, ahol találtunk egy szórólapot a város körüli ajánlott útvonallal. Először elmentünk ebédelni, majd a Winchester Turist Information Centre /Turistainformációs Központ/ felé vettük az irányt, ugyanis a szórólapon a túra onnét indul.
 |
| Winchester Turist Information Centre épülete |
Az épülettől pár lépésre található
Alfréd király szobra, aki Wessex déli angolszász királyságának legnagyobb uralkodója volt 871-től 899-ig.
A szobortól pár méterre látható az Abbey House, mely a St. Mary's Abbey feltárt maradványait őrzi. Ezeket a maradványokat sajnos nem láttuk, mert a kerttől tovább nem mentünk beljebb.
 |
| Abbey House kívülről |
 |
| Abbey House belső udvara |
 |
| Az Abbey House kertje |
Ezután két szép épület mellett haladtunk el, melyekről nem találtam bővebb információt.
A
Városi Malom /City Mill/ következett, melyet a Nemzeti Trösztnek adományoztak és felújításra került. Jelenleg is működőképes, melyet minden hétvégén bemutatnak egész évben, valamint a legtöbb keddi napon is a nyár folyamán.
A Malom mellett található a Városi Híd /City Bridge/, melyet állítólag a 9. században építettek. Jelenlegi formáját a 19. század elején kapta.
Az Itchen folyó mentén folytattuk a sétát.
A sarkon a Wharf Malom /Wharf Mill/ épületét láthattuk.
 |
| A Wharf Malom épülete |
 |
| A Wharf Malom épülete |
Az Itchen folyó jobb oldalra elágazott, hol apró vízesést is megfigyelhettünk, bár a képeken nem nagyon látszik, mivel nem tudtunk közelebb menni hozzá.
Szemben a régi római fal maradványai látszottak.
Megérkeztünk a
Wolvesey Kastély maradványaihoz, a hatalmas winchesteri püspökök középkori palotájához. Eredeti bejárata a városfalon keresztül volt. A romok ingyen látogathatók nyitvatartási idő alatt. Ahhoz, hogy kicsit könnyebben meg tudjuk érteni a romok korábbi funkcióját, kis segítséget nyújt, hogy a hajdanán volt belső terek most köves talajjal rendelkeznek, a külső részek pedig fűvel borítottak.
 |
| Ez volt a kastély erődítménye |
A nagy összejöveteleket és ceremóniákat a keleti hallban tartották, melynek építése 1138-ra tehető.
 |
| A keleti hall |
 |
| A Kincstár épülete |
A Kastély mellett a jelenlegi Püspökök háza található.
 |
| Püspökök háza |
A Kastéllyal szemben az Egyetem épületét tekinthettük meg, sajnos be nem mehettünk, jelenleg zárva volt.
Mellette e Headmaster House, azaz az Iskolaigazgató Háza.
Ezután privát lakásokat láttunk.
A Kingsgate következett.
Kicsit arrébb található egy másik városkapu, a Prior's Gate.
A
Pilgrim's School mellett haladtunk el, mely egy
zarándokiskola, egy fiú előkészítő és katedrálisiskola Winchester székesegyházában. Az
iskolai terem a székesegyházba utazó
zarándokok befogadására szolgál.
Megérkeztünk a
katedrális épületéhez. A nagy katedrális nem dominálja a várost, de a fák hosszú és alacsony sora, valamint a tisztása remek zárt teret képez. A jelenlegi szolíd Normann épület építését 1097-ben kezdték. A 14. században alakították át azzá, amit most is látunk, amikor is több változtatást eszközöltek az épületen és elegánsabbá tették. A katedrálist St. Swithun-nak ajánlották, aki püspök volt itt és sírköve itt fekszik a katedrálisban. A püspökhöz kapcsolódik az esős idő legendája is, aki annyira szent életet élt, hogy az volt a kérése, a katedrálison kívül temessék el, ahogy az Isten alázatos szolgájához illik. Tiszteletben tartották a lívánságát, de később a maradványait bevitték az épületbe egy fényűző síremlékbe, ami után 40 napig nagyon hevesen esett az eső, a szent neheztelésének kifejezésére. Azóta, ha esik St. Swithun napján, azt szokták mondani, hogy 40 napig nedves időjárás lesz.
 |
| A katedrális |
William Walker bronzszobra is a katedrálisnál található. Ő volt az, aki megmentette a winchesteri katedrálist, aminek külön története van. Már 642-ben templomot alapítottak ezen a helyen, a katedrálist pedig 1079-ben kezdték el építni, ám nem túl jó helyet választottak, mert egy torony a bizonytalan talaj miatt nem sokkal később összeomlott, és maga a katedrális is folyamatosan süllyedt.
A helyzet a huszadik század elejére vált kritikussá. Ekkor vették észre a mérnökök, hogy ha nem tudnak tenni valamit, a folytonos süllyedés miatt egyszerűen össze fog omlani Winchester katedrálisa. Megpróbálták megerősíteni az alapokat, de a talajvíz miatt amint kiástak egy árkot, az azonnal meg is telt vízzel. Ekkor jutott Francis Fox mérnöknek az eszébe az az ötlet, hogy a falak mentén ássanak nagyjából hat méter mély lyukakat, és azokba merüljön le egy búvár, aki ott dolgozva helyezi el a betontömböket és egyéb anyagokat. Persze ehhez előbb ki kellett szedni az ott levő anyagokat, és a búvárnak gyakorlatilag úgy kellett merülnie, hogy a feje felett volt a katedrális fala.
Miután úgy látták, hogy az a legjobb megoldás ha egyetlen ember merül, a munkára a kor egyik legismertebb búvárát kérték fel. William Walker (1869-1918) tudta jól, hogy nem lesz könnyű dolga. Öt éven merült napi hat órán keresztül az akkor legkorszerűbbnek számító rézsisakos felszereléssel, és a felkavarodott, iszapos vízben teljes sötétségben rakta folyamatosan az alapot megerősítő anyagokat. Amikor a munkát befejezte, lehetővé vált a talajvíz kiszivattyúzása, és ekkor lehetett megerősíteni a megrongálódott falakat. A katedrális ma is áll, noha enyhén lejt.
A Katedrális udvarán egy másik szobor áll, a királyi lövészhadtest emlékére.
Elhagyva a katedrálist, a Városi Múzeumhoz érkeztünk.
Visszamentünk a kocsihoz a parkolóba, de közben még láttunk néhány érdekesebb dolgot a városközpont belsejében.
Nagyon híres a városban az óra az egyik legforgalmasabb belvárosi utcán.
Szintén híres a Buttercross, mely egy vallási emlékmű.
És végezetül náhány kép a belváros környékéről:
Fél 3 körül elindultunk a kempingbe felállítani a sátrat. A Cedar Valley kempingben, Petersfield városában foglaltam sátorhelyet. Mire odaértünk elkezdett esni az eső és sajnos onnantól kezdve egész nap esett. Kissé meglepődtünk, mert nem tudtam, hogy ez a kemping tulajdonképpen egy félig vadkemping, se egy irodát, de még egy embert se találtunk a kempingben. Mi voltunk ott egyedül. Egy épület volt ugyan, abban megtaláltuk a WC-t és a zuhanyzót, de ezzel ki is merült az egész. Egy kifüggesztett A4-es papír jelezte csupán, hogy milyen számra küldjem a bejelentkező üzenetet és ha netalántán nem találnánk senkit a személyzet közül, akkor hagyjuk a pénzt az úgynevezett becsületdobozban, ami a WC előtt volt kifüggesztve. Érdekes, hogy itt Angliában ez ilyen formában egy működő dolog és az emberek nem csalnak vele... Természetesen mi is otthagytuk a pénzt másnap reggel. Reménykedtünk benne egész délután, hogy el fog állni az eső és mivel a tűzgyújtás engedélyezett volt a kempingben, egy jó kis szalonnasütésre voltunk ráhangolódva. Sátorállítás után elmentünk boltba, bevásároltunk a szalonnasütéshez, meg némi alternatívát is, ha esetleg nem állna el az eső. De sajnos mire visszamentünk a sátorhoz még akkor is esett. A szalonnasütés egyre reménytelenebbé vált, mire mérgemben megettem a szalonnát és a hagymát nyersen...
2. nap
Reggel kissé szomorkás, felhős időre ébredtünk, de az eső már elállt. Sátrat bontottunk és elindultunk Whitchurch felé, hogy megtegyünk egy túraútvonalat. Whitchurch Winchestertől 19 km-re található, Leeds irányába. A város a Test folyó mentén terül el és nagy része természetvédelmi terület. 4 malom található itt, amik a Test folyó vizét használták fel. A Silk Mill, az utolsó működő malom Anglia déli részén, mely látogatható is.
10 óra körül értünk a túra kiindulópontjához. Leparkoltuk az autót és elindultunk. A túra részletes leírása:
Túra az Infant Test Völgyön át
Egy nyugodt és békés séta Whitchurch óvárosától a festői Test-völgyön át, a folyó közelében.
Időtartam: 3 óra
Táv: 5 mérföld /8 km/
Hely: 6 mérföld /9,6 km/ Andover észak-keleti részétől
Start: Parkolás a Test Road Car Parkban, a Winchester Road kijáratánál Whithchurch-ben.
A parkolóból sétáljunk A Winchester Road-ra, majd forduljunk balra a Whithchurch Silk Mill /malom/ felé, majd menjünk a körforgalom irányába a faluközpontba. A körforgalomnál haladjunk egyenesen és kövessük a Newbury Street-et, fel a dombos útom, ki a városból. Negyed mérföld múlva /0,4 km/ forduljunk jobbra a Dances Lane-re, aztán tartsunk balra a Police Station /Rendőrség/ után, amíg fel nem érünk az út végébe, a kör alakú aszfaltos úthoz.
 |
| Az utca, ahol parkoltunk |
 |
| A Silk Mill környéke |
 |
| Silk Mill |
 |
| Silk Mill |
 |
| Silk Mill és a Test folyó |
 |
| Kacsák úszkálnak a Test folyó vízében |
 |
| Egy hal a Test folyóban |
 |
| Dísz egy épület előtt |
 |
| Parkolást tiltó felirat |
 |
| Silk Mill |
 |
| Silk Mill |
 |
| Körforgalom a városközpontban |
 |
| A White Heart Hotel épülete |
 |
| Szarvas a Hotel tetején |
 |
| Newbury street |
 |
| Newbury Street |
 |
| Newbury street |
 |
| Newbury street |
 |
| Newbury street |
 |
| A Dances Lane felé |
 |
| A Rendőrség környéke |
 |
| A kör alakú út a mező előtt |
Haladjunk előre, menjünk át a kapun, majd kövessük a jobboldali élét a legelőnek. Egy átjáróhoz jutunk a bal oldali sarokban, ezután forduljunk balra egy másik átjáró után a vasúti aluljáró felé. Menjünk át az aluljáró alatt, ismét másszunk át egy átjárón ami jobbra található és kövessük az utat a mező jobb oldali élen át , amíg egy újabb átjáróhoz nem érünk.
 |
| A mező az első kapu aután |
 |
| Egy átjáró |
 |
| A következő mező |
 |
| Egy újabb kapu |
 |
| A távolban legelésző tehenek |
 |
| Vasúti aluljáró |
 |
| Disznók a bal kézre levő farmon |
Forduljunk jobbra, haladjunk el a Woodlings Vineyard-i kocsifelhajtó mellett, aztán 137 méter után forduljunk jobbra a gyalogút felé. Menjünk át egy hidon a vasút felett és finoman ereszkedjünk le a dombról, ezután irány balra egy legelő körül, majd kiérünk a Wells-in-the-Field Farm útjára. Itt forduljunk jobbra a B3400-as útra.
 |
| Miután jobbra fordultunk a gyalogút felé |
 |
| Virágok a mezőn |
 |
| A vasúti felüljáró |
 |
| Lovak a legelőn |
 |
| Odajöttek hozzánk a kerításhez, mi pedig etettük őket |
 |
| Itt folytatódott az út |
 |
| Szív alakú átjáró |
 |
| Wellsh-in-The-Field farm |
Menjünk át az úton és forduljunk balra a járda mentén, mely Freefolk-ba visz. 0,8 km múlva egy nádfedeles házsor végénél forduljunk jobbra, a St. Nicolas Church felé /fordulj balra, ha szeretnénk meglátogatni a St. Mary Church-öt/. Menjünk át a Test folyó hídján, haladjunk el a templom és a Batt's Cottage mellett és haladjunk tovább egy fákkal szegélyezett szakaszon.
 |
| Megérkeztünk Freefolk városába |
 |
| Nádfedeles házsor - Manor Cottages |
 |
| Nádfedeles buszmegálló |
 |
| Nádfedeles buszmegálló |
 |
| A balra lévő út vezet a St. Mary Church felé |
 |
| St. Mary Church |
 |
| St. Mary Church |
 |
| St. Mary Church |
 |
| A Test folyó |
 |
| A Test folyó |
 |
| A Test folyó hídja |
 |
| St. Nicolas Church |
 |
| Egy kissé lepukkant ház |
Amikor a szakasz balra visz, változtassunk irányt jobbra, menjünk át az átjárón a mező bejáratánál. Hagyjuk figyelmen kívül a balra forduló utat és folytassuk előre a gyalogúton. végül menjünk át egy sarok átjárón, majd folytassuk utunkat előre az ösvény mentén.
 |
| Az átjáró a mezőre |
Sétáljunk balra a mező széle mentén, a Test folyó mellett látható a Bere Mill /malom/ a völgy alatt, ezután haladjunk a legelő felé és folytassuk utunkat a gyalogút mentén. Hagyjuk figyelmen kívül az átjárót a bal sarokban, menjünk tovább, amíg el nem érjük az átjárót a mező jobb oldali sarkában. Tartsuk az utat a völgy széle mentén.
 |
| A Test folyó és hídja |
 |
| A Test folyó hídja |
 |
| A Test folyó |
 |
| A Test folyó |
 |
| A Bere Mill /Bere malom/ a Test folyón |
 |
| A Bere Mill környéke |
 |
| Bere mill |
 |
| A Bere Mill környéke |
 |
| Bere mill |
 |
| Bere Mill |
 |
| Kis folyócska a malom mellett |
Másszunk át az átjárón és kövessük az utat a fás mező jobb széle mentén, zárkózzunk a Test folyóhoz, végül elérve egy út elágazásig a Town Millnél /Városi Malom/. Tartsunk jobbra, menjünk át a gyaloghídon a Mill mellett, aztán folytassuk az utat végig a folyó mentén amíg ki nem érünk a B3400-as útra. Forduljunk balra a járda mentén Whithchurch irányába, vissza a parkolóba.
 |
| Egy átjáró |
 |
| Fekete birkák legelésznek |
 |
Ezt a fekete nyilat követve innét
már könnyen megtaláljuk a visszautat |
 |
| Búzamező |
 |
| Híd a Town Mill felé |
 |
| Town Mill |
 |
| Test folyó |
 |
| Kiértünk a főútra |
 |
| Visszaérkeztünk a körforgalomhoz |
Ezzel végeztünk a túrával. Végig féltünk, hogy esni fog az eső, de szerencsére kibírta amíg befejezzük. Mire a kocsihoz értünk már esett...
Aznapra nem volt több programunk, fáradtak is voltunk a hosszú séta után, így elindultunk hazafelé.
